5
július
Családi nyaralás

Pont a népszavazás napján jött apukám, és két öcsém hozzánk nyaralni. Még sosem voltak Angliában. Egyik még sosem repült, a többiek már korábban megjárták Kanadát (ott él a húgom). Én elég felkészülten vártam őket, kaptak feltöltött brit SIM kártyát, vonatjegyet és utasításokat, mert csak az egyik öcsém beszél angolul. Több okból nem mentem ki eléjük. Az egyik hogy minketten költséghatékonyságra törekedtünk, illetve én a minél korábbi önállóságra nevelés híve vagyok. Szerencsétlenségükre áradások és sztrájk miatt pont hatalmas káosz volt. Mindig a 7-es vágányról indul a vonat, ott vártak, de semmi információ nem volt kiírva, senki nem tudott semmit. Az egyik vasutas átküldte őket az utolsó pillanatban az 5-ös vágányra, az ottlévő vissza a 7-esre, de mire odaérték, pont elment a vonatuk. Az egyetlen járat amit nem töröltek az utolsó pillanatban. Na most nagyon jól jött hogy volt itteni mobilnetük, és tudtuk folyamatosan tartani a kapcsolatot. Nagysokára sikerült egy Brightoni járatra felszállniuk, amin szintén semmi információ nem volt, végig csak ennyi volt kiírva: "This is Brighton", nem is mondtak be semmit, azt sem hogy merre megy. Majd onnan pont elértek egy hozzánk tartó járatot, ami szintén nem volt egyértelműen feltűntetve. Több mint négy óra késéssel, de aztán megérkeztek. Mikor indultunk eléjük az állomásra, elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék, és amint hazaértünk elállt. Mondtam is nekik, hogy ti is akkor érkeztek ám, mikor jól esik... :) Ahhoz képest hogy egész júniusra jóidőt ígértek, nem sok lett belőle.
A BREXIT több beszélgetésben is feljött, mind magyarokkal, mind angolokkal. Én pánikot nem érzékeltem, de voltak heves viták a párom családján belül is. Az EU mellett szavazók pedig elkezdtek nagyon aggódni értem. Ez aranyos volt tőlük :) Na mindegy, nem is akarok erről beszélni, lesz ami lesz... a véleményemet sem akarom leírni, majd úgyis kiderül mi lett volna a jobb.
A családdal meglátogattuk a Hever várat. Pont világháborús napok voltak. Akinek van alkalma elmenni egy-egy ilyen tematikus napra, mindenképp tegye meg! Hihetetlen élmény, mintha tényleg visszacsöppennél az időben. Nagyon lelkesen mesélnek a történtekről, sok érdekes dolgot lehet tanulni. Gyönyörű volt az egész hely. Különlegesen vágott tuják, olasz kert - mintha Olaszországban lettünk volna, labirintus, és a vár. Engem meglepett a stílusa, bár kisebb mint képzeltem, hiába néztem meg előtte sokszor Google-ön, egyszerűen lenyűgöző volt kívül-belül.
Egy buszos kirándulással bejártuk Brugge-t is. Most először kompoztam itt. Sajnos sok időnk nem volt ott a városban, de az is egy külön világ. Nem utolsó sorban pedig, sokkal oclsóbb eljutni oda mint Londonba! £32.5 font fejenként.
Ismét elmentünk Arundelbe, az is egy gyönyörű hely, korabeli épületekkel. Sajnos ott pont nem tudtunk tematikus napot kifogni most. Bejártuk még Brightont, Eastbourne-t és itt a környéket. A fiúk a tengerbe is bemetek - pont viharjelzésnél. Azt mondták nem vészes az a 18 fok :D Jól esett nekem is végre egy kis kikapcsolódás.

1
június
Süss fel nap

A fegyelmi utáni héten (hetekben) mindannyian nagyon nagy nyomás alatt voltunk. Egy havi munkát kellett elvégezni egy hét alatt. Sokszor az ebédszünetre sem tudtam kimenni időben, igazából egy szabad fél percem sem volt. Ebben a nagy hajtásban és stresszben aztán a párom vétett egy hibát. Elfelejtett kiállítani egy bizonylatot, és ezt akkor senki nem is vette észre. A tesztek megtörténtek, az adatokat is bevitte a számítógépbe - ami mint aztán kiderült, egy munkatársunknak köszönhetően elszállt... A cég egy állás illetve gyakornok börzére készült, felreppentek a teóriák, miszerint azért volt ez az egész fegyelmi, hogy egy olcsó gyakornokot vegyenek fel a helyére... A laborvezető konkrétan megmondta a nagyfőnöknek, hogy nem tudja a páromat a fegyelmiben szereplő termékekhez kötni, mert semmi köze nem is volt hozzá... Úgyhogy mikor kiderült, hogy tényleg hibázott aztán a párom a bizonylattal, otthon teljesen összeomlott szegény, hogy most tuti ki fogják rúgni, hiszen azt mondták neki a fegyelmi eljáráson, hogy az volt az utolsó figyelmeztetés - illetve ugye az első is... Végülis érdekes módon, abból egy rossz szó nem származott aztán, és végül a viharfelhők is elvonulni látanak. Még akkor aztán összehívták az összes alkalmazottat, és elmondták hogy rosszul megy a cégnek, lesznek változások, de a stratégiák között nem szerepelt a kirúgás még csak az óraszám csökkentés sem. Ez is megnyugtatot minket. Furcsa, pont egy nehéz helyzet bejelentése miatt esett le a kő az én szívemről :)
Észre sem vettem aztán hogy elszálltak a hetek, akkora hegyekben állnak a teendők. Május elején sikerült végre meglátogatni a nagyit, a párom 92 éves nagymamáját. Két éve elindultunk egyszer, de vissza kellett fordulnunk, az rettentően bántott. Akkor ott voltak az unokatestvérek is, és az ő párjaik, akikkel még sosem találkoztam. Jajj, nagyon szeretem a nagyit :) Kis törékeny, pici, vékony asszony sok-sok szeretettel. Sokszor én szégyellem magam mikor jön tőle egy képeslap, hogy egyszerűen el sem jutok addig hogy válaszoljak rá :( Ő amúgy egy "idősek otthonában" él, azaz egy apartman komplexben, ahol saját lakása van egy kis udvarral, mindenféle biztonsági szerkezettel felszerelve. Nagyon szép kis hely, egy nagyon hangulatos étteremmel a szomszédban. Azóta él ott, mióta meghalt a férje, nagyjából 20 éve. Ekkor a párom elszomorodott mikor belegondolt, hogy annyi idősen került idősek otthonába a nagyi, mint ahány éves most az apukája... Meg mikor fényképezett egy legalább 20 éves géppel, és megjegyezte hogy ő ezekhez a modern dolgokhoz már nem ért. Bárcsak több időt tölthetnénk a nagyival...
Egy hétvége erejéig - vagy inkább csak egy nap, minket is utolért a nyár. Még jó hogy hétvégére esett :D Egyből ki is mentem a tengerpartra, és 4 órát napoztam, hogy legalább valami alapszínem legyen.
Nem terveztem idén Magyarországra menni, bár a személyimet le kell cseréltetnem. De aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, végre lebeszéltem a barátnőmmel hogy mikor jöjjön ki hozzánk, egy másiktól vezérelve aztán azt is, hogy akkor menjünk együtt vissza :)
A lakás tulajtól megkaptuk az endedélyt 2 macskára. Nagyon jó fej volt, pet deposit (háziállat kauciót) sem kért, annyi volt a feltétele, hogy ha kiköltözünk, professzionálisan legyen kitakarítva a szőnyeg. Az meg nem gond, mert profi takarítógépem van amúgy is. Úgyhogy most keressük a leendő családtagjainkat :)

19
április
Fegyelmi

Hát nem kímél minket továbbra sem az élet... Betegségek, váratlan haláleset a rokonságban... Egyik reggel össze is omlottam a munkahelyen lelkileg. Valami influenza szerű dolog is kering a cégnél már január közepe óta. Én már kétszer is elkaptam, a páromnak is sikerült aztán újra megfertőződnie. Még betegszabin volt, hulla betegen, mikor aztán behívták dolgozni, mert hogy szükség van rá. Semmi egetverő munka nem is akadt aztán, viszont az egyik fontos megrendelőtől visszajött egy termék. Nem tudom mi volt vele a baj, de a főnök teljesen felhúzta magát rajta. Épp a párom volt ott, akié ez a szakterület az pont nem dolgoztt aznap, ezért ő lett elővéve érte. Egyből fegyelmi eljárást is indított ellene. Hát egyikőnk sem jutott szóhoz. Egyetlen emberről sem tudok aki fegyelmit kapott volna - pedig lenne kinek osztogatni, főleg nem teljesen random módon. Konrétan semmi köze nem volt az adott termékhez, maximum annyi hogy egymás mellett van helyileg a két szakterület, meg szükség esetén besegít, hogy haladjanak a dolgok. Nem akarok kibeszélni senkit, de mérhetetlenül csalódott vagyok. Nem csak azért amiért a páromról van szó, hanem az egész hihetetlen igazságtalanság miatt. Ő is keményen odateszi magát nap mint nap. Múltkor pont akartam írni hogy milyen jó fejek a kollégáim, hogy még pénteken túlóráztak is kérés nélkül, csak azért hogy nekem segítsenek, nem hagytak egyedül a rengeteg munkával. A fegyelmi biztottságból sem mert megszólalni senki hogy kiálljon a párom mellett, vagy hogy egyáltalán beleszóljon az ügybe. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de semmi jó érzésem nincs... Nem tudom miért kellett ez, miért így, miért ő, miért csak ő lett elővéve. Na és hogy ránk ez hogy fog hatni. Mint kollégák, mint család.
Az ügynökség akin keresztül a lakást béreltük megszűnt, illetve más cég vette át. Csak remélni tudom hogy (ők is) jó fejek lesznek.
Akárhogyan is, az élet megy tovább... Lassan, de tavaszodik. Már a levegőben is tavasz illat van, bár a melegét még nem érzem. Szokásos sokk, hogy még az előrejelzésben sem látni 13 foknál többet, közben már a kanadai barátaim nyári fotókat posztolnak (28 fok van ott napközben!!) - és csak reménykedem hogy idén nem két napos nyár jut nekünk. Lassan szervezkezdni kéne, jön majd a család (igaz csak egy része) látogatóba, most először... Gyűjteni is kéne rá, mert nem lesz olcsó. Az éves adómról is megkaptam a számlát... hát egy havi fizetésemet el is felejthetem. Majd kisakkozom hogy melyiket...

2
április
Végre jobban vagyok

Nem győzök hálát adni az új lakásért! Ismét Európában érzem magam :) Kezd visszatérni az életerőm, kreativitásom. Bár közben egy akupunktúra kezelért is elkezdtem, lehet az is segít, meg a vitaminok, ásványi anyagok amiket szedek.
Hűű hát történt néhány érdekes dolog. Nálunk buli még mindig nem volt, bár egyszer úgy volt hogy jönnek a fiúk, de több mint egy órát késtek, mikor aztán ideértek előbb bevásárolni mentünk aztán másnál kötöttünk ki. Viszont az egyik srác az után nálunk aludt, mert túl sokat ivott a vezetéshez. Volt szó azóta is a buliról, de mindig másnál volt eddig, vagy meghiúsult.
Egyik este munka után  elmentem elektromosságot venni, majd bevásárolni. A legközelebbi feltöltő hely ott van, ahova az előző lakástól is jártam. Kijöttem a boltból, elindultam a buszmegállóba hogy akkor a bevásárlást egy nagyobb üzletben intézzem. Egyszer csak megállt mellettem egy rendőr autó, kinyitották az ajtót, és az egyik valamit kiszólt. Azon a környéken rendszeresek a balhék, így nem nagyon foglalkoztam vele, hisz korábban pont ugyanott volt már, a mosodában. Mentem tovább, nem igazán törődve a helyzettel, majd hirtelen elémugrott az egyik rendőr, megállított és megkérdezte a nevem. Megmondtam hogy hívnak, majd elnézést kért és mondta hogy pontosan úgy nézek ki mint valaki akit keresnek.
Egy másik nap, egy rejtélyes Amazon-os küldeményt kaptam. Nem is rendeltem semmit tőlük. Olyan dolgot meg végképp nem amit kaptam. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Végül kiderült hogy egy ebay-es rendelést kaptam Amazonon keresztül, de hogy miért ezt a terméket, azt már sosem fogom megtudni. A múltkori fájdalmas ügyintézés után nem is volt kedvem utánajárni a dolognak... Ha szép, ha nem, inkább eladtam. Legalább más hasznára váljék.
Ismét nálunk volt a cica két hétre. Kíváncsi voltam hogy reagál majd :) Új hely, régi arcok. Egész bátor volt, körbenézett... Majd mikor elment a gazdája, egyszer csak kisétált a nappaliból ahol együtt voltunk, és sehol nem találtam. Pár perc keresés után kezdtem megijedni, nekünk is viszonylag új ez a hely, ki tudja mit talált... A párom csak ennyit mondot nyugodtant: "Az ablakok, ajtók csukva vannak, valahol itt kell lennie". Ok, de én szeretem tudni hol van és hogy hogy van. Végül a kisszobából nyíló tárolóhelyiség legvégén, zseblámpával bevilágítva megláttam a két pirosan világító szemet :) Amint kijött, azt a helyiséget le is zártuk, de hát pár perc múlva megint nem találtam. Végül a párom szekrényének egy felsőbb polcán gubbasztott, a ruhák közé befészkelődve. Míg túlságosan fel nem bátorodott, az is volt a törzshelye. Eddig a konyhapultra sosem ugrott fel (az előző helyen nem is nagyon volt hova :D), egy hét után felbátorodott. Azért nem örültem neki, mert olyan növények vannak ott, amik a macskáknak mérgezőek, ő pedig szereti megrágni a növényeket. Párom mondta, hogy ezt úgy szokták megoldani, hogy valami ragadósat tesznek oda, amit a macskák nem szeretnek, ezért egy idő után meg sem fognak próbálni felugrani. Cellux hurkokkal ragasztgattam tele. Tudtam hogy ismét be fog próbálkozni a cicus, sajnos a videóról lekéstem, pedig nagy műsor volt :D Szegénykém, nagyon bepánikolt, végigszánkázta a lakást, mert az egyik cellux rajta maradt a lábán. Néhányszor azért még felugrott, de hamar meg is gondolta magát. Sokat játszottunk aztán, folytattuk a vadászást is, a helyi körülményekhez adottan. Egyszer aztán annyira beleélte magát, hogy én azt hittem már végeztünk, lefeküdtem az ágyra hason, vele szembe. Teljesen váratlanul csak annyit láttam, hogy kieresztett karmokkal, tátott szájjal ugrik felém. Én reflexből az arcomat védve lehajtottam a fejem, és valószínűleg pont az miatt a bólintó mozdulat miatt, fejbe talált a szemfogával. Folyt is rendesen a fejemből a vér... Utána órákig nagyon csendben volt. Hála Istennek neki nem lett semmi baja.

29
február
Berendezkedés

Ebben a hónapban jó sok túlórát sikerült termelnem. Szerintem meg is döntöttem a saját rekordomat. Mióta új felettesem van grafikusként, elég lassan haladnak a dolgok, mindent milliószor visszadob. Nem kicsit idegesítő, de pénzben legalább jó :) Nem is baj, mert az elmúlt 2 hónapban nem tudtam félretenni.
Most már kezdem látni a pakolni- és mosnivaló végét. Volt egy nagyon jó kis bőr ottoman tárolódobozom (ami egyben puff is), de azt sajnos annyira megette belül a penész, hogy nem tudtam megmenteni. Kívülről szép meg minden, ülésre is alkalmas dehát belül lekezelés, mosás és szárítás után is nagy penésztelepek jelentek meg. Előtte pedig nem is volt látható :o
Még régebben kaptam egy valódi szőrme mellényt, amit sosem tudtam hordani eddig. Volt egyfajta erős szaga a legelejétől fogva, amit semmilyen trükkel nem tudtam kiszedni belőle, pedig nagyon sokmindent próbáltam. Most jött el a pillanat hogy elegem lett, először bedobtam a kádba, ott próbáltam kézzel kimosni. Jó sok kosz kijött belőle, de a szag még ekkor sem, sőt, hiába mostam utána kezet alaposan, még nekem is olyan szagom lett. A végén fogtam, és betettem egy mosózsákba, majd a mosógépbe. Lesz ami lesz. Olyan finom illatosan jött ki, és semmi baja nem lett! :)
Úgy látszik mostanában nagyon kísérletezős kedvemben vagyok (vagy csak ennyire erős bennem az otthonteremtési vágy). Sosem szerettem pl. a törölköző szettünk színét. Még anyukától kaptam mikor tőlük eljöttünk. Van pár kopottabb ruhám is, így kipróbáltam a mosógépben történő ruhafestést is. (Vajon miért életem első saját - és jó drága - vadi új gépével állok neki ilyeneknek... :D) Tengerészkék színt választottam. Valószínűleg lesz majd még egy piros is a jövőben. Egész jól sült el a dolog, nagyon szép színe lett mindennek, bár a gép ajtajának a szigetelését helyenként maradandóan megfogta. De hát fekete a gép, így nem feltűnő.
Az ágyat is felújítottam, elegem volt a kis rugalmas lécekből, amik egy idő után folyton kiugrottak a helyükből. Új matracot is vettem, új ágyneműt, huzatot... Azért így visszatekintve látom igazán hogy mennyire durva volt az előző lakásban a helyzet. Rengeteg anyagi kár, elképesztően élhetetlen viszonyok... Mondhatnám hogy magam sem értem hogy bírtuk addig, de kijelenthetem, a legjobb lakás lett a miénk az összes megnézett közül, megérte kivárni. Már csak abban reménykedem hogy most ez nagyon sokáig így is marad. Attól kicsit féltem hogy mit fog a párom szólni az új ágyneműhuzathoz, nehogy túl lányos legyen neki :D De nagyon kedvesen reagálta le. (Nem mindig egyszerű egy designerrel élni... :P) Vettem néhány új bútort is...
Mikor még csak terveztem a szárítós mosógépet sokan ijedten néztek rám: "jajj, az nagyon meg fogja dobni a villany számlát, nem is szárít rendesen egy kompakt gép, nagyon gyűri a ruhákat... " 3 márka között vacilláltam (nem a reklám helye, de Bosch, LG és AEG azaz Electrolux). Messze az Electroluxnak van a legjobb híre ahogy láttam, és a legjobb energia tanúsítványa. Az egy havi fizetésembe kerül. Megvettem volna azt is - bár szerintem nem szép -, viszont az a szabvány méretnél 2cm-el magasabb. Igazából ez döntött, nem fért be az itteni pult alá. Hogy a másiknál mi volt a nyerő, már nem nagyon tudom, talán hogy az egyikre 5 év garancia van (10 év a motorra), a másikra meg csak 2 év. Illetve talán a kapacitás. Az enyémnél 9kg a mosási, 6kg a szárítási. Nagyon jól szárít, van amelyik szárítási opció gyűr is, de találtunk olyat, aminél nagyon szépen jönnek ki a ruhák, teljesen hordható állapotban. A neon narancssárga szín viszont kijött az összes kedvenc ruhámból :'(( Nem tudom hogy ez a mosógép vagy a mosószer hibája-e... És jöjjön akkor a matematika: 1 hónapja költöztünk, mínusz £8-on volt a villanyóra mikor feltöltöttem £40-al, szóval £32-ról indultunk... Az első héten nem volt mosógépünk, utána viszont szinte minden nap ment, sokszor 2 ciklus is egy nap szárítással, de most hétvégén napi 4, igaz nem mind szárítással. (Az adott mosandó adaghoz számolja ki a gép a vízhasználatot, a szárítás hosszát és az időt is, de van gyorsító funkció is). Szóval egy hónap telt el, és még mindig nem fogytunk ki az áramból, igaz holnap megyek feltölteni. 1 hónap = £30 extrém mosógéphasználat mellett. Szerintem ez nagyon jónak mondható! A tengerparti lakásban napi £2 volt nyáron az áram, az előzőben kb. £1.5

13
február
Új remények

Két hete sikerült átköltözni, azaz az volt a hivatalos dátum. Aláírtuk a papírokat, átvettük a kulcsokat. Az ügynökség költözés előtt kitakaríttatta a lakást, ez plusz pont! - Az előzőt nagyon mocskosan adták át. Az ügynökség logójával ellátott kulcstartóval kaptuk a kulcsokat, nem húztak le mindenféle ügynökségi díjakkal, igazán profi és pozitív volt az egész hangulata. Viszont azt elfelejtették közölni hogy ki a gáz szolgáltató, és hol van a gázóra, illettve vízóra (ha van). Ezt próbálom kinyomozni, eddig egy szomszéddal sikerült beszélnem, így azt már tudom hogy melyik nem a miénk. De már rég le kellett volna olvasni...
Vasárnap kora reggeltől folyamatosan pakoltunk és szedtük szét a maradék bútorokat. Egy órával a költöztető érkezése előtt végeztünk. Ekkor már egy hete tök beteg voltam (azóta is, már három hete nem tudok meggyógyulni, pedig idén már fél kiló c-vitamint elfogyasztottam :D). A költöztetőt csak egy órára béreltük, a nagyobb dolgok átvitelére. Eleve késve érkezett, szarakodott egy ideig a parkolással, majd beszólt hogy "hát csak egy órára béreltetek ki... nem biztos hogy elég lesz" (amiért mindent meg is tett). Csak jó véleményeket olvastam róluk, ezért választottam ezt a céget, de hát olyan szakadt autóval jöttek, hogy fogni kellett kb az ajtót hogy ne essen le. Az emberke nem nagyon igyekezett segíteni a pakolásban, lazán elnézte hogy hulla betegen, nő létemre cipeljem a bútorokat. Ő meg csak hozta az akasztós nagy szekrény akasztós rúdját (ami ráadásul pille könnyű). A végén az tette fel az i-re a pontot, hogy közben kiesett a műfoga. Belefértünk az egy órába így is, mi a párommal keményen odatettük magunkat. Ez után ismét volt egy szabad óránk, majd jött apuka segíteni a kisebb dolgok átvitelével (dobozok, zsákok...). Nagyon elfáradtam, kora este már teljesen zombi voltam. Azt hittem nem lesz gond az alvás, de a betegség miatt nem sikerült. Másnap jó kis izomlázam is volt :)
A költözés után egy héttel jött meg az új szárítós mosógép. Mindent át kell mosni, addig semmi nem kerülhet a helyére. Hát nem mindegy hogy 4-5 naponta egy adagot tudunk mosni a száradási idő miatt, vagy napi kettő adagot is lazán. A szekrényeket is átmostam még az előző lakásban is, majd itt is, és hagytam egy hétig száradni. Nem szeretnék semmi gusztustalanságot áthozni a mostani életünkbe. Igazából nagyon lassan haladunk, 2 hete vagyunk itt, de még a dolgok fele mindig nem került helyre. Se idő, se energia, bár közben betegszabin is voltam. Tegnap elmentem azért dolgozni, de őszintén, nem volt jó ötlet. Sosem voltam ilyen sokáig beteg.
Egyik kollégám amióta megtudta hogy költözünk, folyton azzal nyaggat minket, hogy mikor lesz a házavató buli. Azt mondta mindenkinek, hogy a költözés napján már jöhetnek is. Sorra jöttek az emberek hogy tényleg buli lesz-e nálunk? Hát mondom max ha segíteni akartok költözni :) (Persze nem engedtem volna nekik!) Na majd talán egy hét múlva már jobban állunk...
Minden nap elmondja a párom hogy mennyivel jobb ez a lakás. És valóban :) Itt 20 fok felett van az átlag hőmérséklet. (Persze még nem tudom mennyiért :D de leglább el lehet ezt érni). Teljesen új, modern nyílászárók vannak... Hely is van, 41 négyzetméter után 65. Végre elférünk! :) A Google szerint legalább 130 fonttal érne többet havonta a lakás bérleti díja mint amennyiért mi megkaptuk. Nem mertem rákérdezni hogy miért ennyire olcsó... egyelőre nem is jöttünk rá. (Maradjon is így!) A kerthez vannak kerti bútorok és grill sütő is...
Az Amazon tudja tovább fokozni... Szerdára kértem hogy akkor intézzenek szállítót az új címre, és vigyék vissza az egyik takarítógépet. Leírtam nekik a pontos címet. Reggel jött az sms hogy mikor lesznek itt, majd az adott időpontban egy másik, hogy nem sikerült a csomagfeltvétel, mert senki nem volt otthon. Ekkor láttam, hogy nem is arra a címre intézték amire kértem (még csak nem is a régi lakáséra). Ezért vettem ki szabit!!!! (Az egy dolog hogy közben hulla beteg is voltam). Felhívtam a csomagküldő szolgálatot, ők mondták hogy ezt az Amazonnal kell megbeszélni. Nem volt már kedvem levelezgetni az idő szűke miatt, felhívtam őket. Naná hogy külföldi volt az ügyfélszolgálatos. 20 percbe telt mire megértette hogy nem másik takarítógépet akarok, hanem a már meglévő hibás terméket akarom végre eljuttatni nekik, mert pár nap múlva lejár a határidő, és ha addig nem kapják meg, újra kifizettetik velem. 1,5 hónapja szarakodnak, mindent elcsesztek amit csak lehetett. Én személy szerint hatalmasat csalódtam az Amazonban. Másnap végül sikerült elküldenem a csomagot, de még mindig azt mutatja a rendszer hogy várják a terméket. Ha ismét levonják az árát, hatalmas balhét fogok már csapni. Rég láttam ennyi idiótát egy helyen. Komolyan, sírni tudtam volna már tőlük.
Internetünk csak jövő héttől lesz, addig a mobilnetemet osztom meg. Esti időkben mondjuk általában használhatatlan. Na mindegy, alig várom hogy otthont varázsolhassak ebből a lakásból, és végre nyugodtan élehessünk évekig.

24
január
Utolsó napok a horror házban

Elég nehezen viselem az utolsó napokat, illetve az elmúlt egy hetet. Amikor felmondtam, a tulaj első kérdése gúnyos hangnemben: "Na mi van, már nem elég jó a lakás??" Nem szeretek hülyékkel veszekedni, úgyhogy nem mondtam hogy már az első naptól fogva tudtuk hogy valami nagyon nincs rendben itt. De hát ő is tudja, ezért most hirtelen el is akarja adni. Egyből fel is kereste az ügynökséget, meghirdették a lakást egy gyönynörű szívhez szóló leírással, nagyon drágán. Innentől folyamatosan hívogatott engem az ügynökség meg a tulaj, hogy nagyon sok az érdeklődő, jönni akarnak megnézni a lakást. Nem engedtem meg nekik hogy akkor jöjjenek mikor mi nem vagyunk itthon, csak hétvégén. Jöttek is aztán csoportosan az emberek, egyszerre legalább tíz. Az első turnus bevonultl a nappaliba az ügynökkel, majd egy nő a folyosón megállt velem szemben:
- Te itt laksz?
- Igen.
- És vannak problémák?
Csendben bólogattam. Erre ő: Na menjünk be a hálószobába és mesélj! Hazudni nem akarok, rosszat  nyíltan nem mondhatok - jót nem sokat tudok... Egyből rákérdezett: nyirkos a lakás? Mondtam hogy igen, a penész az egyik fő probléma. Mondta hogy egyből érezte is a szagot. (Atya ég! Remélem ha elmegyünk valahova nem lehet érezni rajtunk :S Bár a páromnak is volt már ezzel kapcsolatos rémálma, hogy a munkahelyen szólt neki valaki hogy penészes a ruha ami rajta van :S) Később bejött egyedül egy másik nő is, feltett egy kérdést, de a párom halkan odasúgta neki, hogy nem akarod ezt a lakást! Volt egy férfi aki nagyon érdeklődött, de pont az ügynök is itt volt mellette. Rákérdezett hogy milyen a szomszéd. Ránéztem a páromra... (most mit mondjunk?? Itt késelt meg az előtérben egy nőt és napokig a véres előtéren keresztül kellett mászkálnunk, már amikor már használhattuk a bejáratot, vér jött le az ereszen keresztül is... pont a héten is halálra ijesztett hogy valami megint történt...) A párom válaszolt aztán: Mostanában nem nagyon van itthon, de amúgy csendes figura. A többi szomszéd is elég csendes, meg igazából az egész környék. Kiderült hogy az új helyen az ügynök a szomszédunk lesz... Volt egy nagyon aranyos öreg bácsi, ő is rákérdezett volna a dolgokra, de hát az ügynök mellett. Annyira lelkiismeret furdalása volt aztán a páromnak.
Kicsit később jött a tulaj is. Megmutogattam neki hogy mi is a valóság, hogy hiába mostam le penészölővel a szekrényeket, hagytam száradni, nem pakoltunk vissza hetekig, teleraktam páraelszívóval, mellette megy a páratartalom csökkentő gép is, de mégis ismét vastagon penészes. A szoba közepén lévő ottoman doboz is penészes belül, a konyhaszekrények is használhatatlanok... az "udvarról" nem is beszélve... Egészen megértőnek és normálisnak tűnt. Majd a nappaliban kiszúra hogy az íróasztal felett van pár öntapadós jegyzetpapír a falon, és kivágta a balhét hogy ez nyomot fog hagyni a falán!! Leszedtem, megmutattam hogy abszolút nem erős a ragasztósávja, és semmi de semmi nyomot nem hagy. Aggódna inkább a vastagon penészesedő falak miatt...
Na amikor elment, pont jött volna egy másik csoport is. Előbb érkezett egy pár, beengedtük őket. Így legalább nyíltan lehet beszélni, körbenézni. Na, amikor meglátta a híres hátsó udvart, hangosan felnevetett. Ő sem erre számított :) Egy 1,5 x 1,5 méteres beton (póktanya, ahova minden gusztustalan dolog lehullik a fenti szomszédoktól). Utána valamiért már az ügynök sem jött vissza. Azért elgondolkodtunk hogy mennyire durva ez. Maga a leírás a hirdetésben, hogy az ügynök is hogy dicséri itt, miközben tudjuk hogy élhetetlen... Nagyon észnél kell lenni hogy valaki ne essen bele ugyanebbe a csapdába. Főleg megvenni... Nekem személy szerint ingyen sem kéne.
Egyre jobban érezzük is hogy egészségileg mennyire ártalmas. Fáj a fejünk, tüdőnk, torkunk, köhögünk, éjszakánként fulladunk, vérzik az orrunk... És ez nem megfázás.
A másik nagy huza-vonám az Amazonnal volt. Még karácsony előtt elromlott a porszívóm, és rendeltem egy drága, hiper-szuper takarítógépet. Meg is jött hamar, ám az egyik fő tartozéka törötten. Fel is vettem az ügyfélszolgálattal a kapcsolatot, csak tartozékot nem cserélnek, ezért vagy 20%-ot visszafizetnek és vegyek egy tartozékot én (ami jó is lenne ha nem német termékről lenne szó - aki próbált már itt német terméket beszerezni tudja miről beszélek...), illetve küldjem vissza az egészet és visszacserélik. Ezt választottam. Rögtön az első levelemben kértem hogy légyszíves, szombatra időzíteni! Jött a válasz, hogy köszönjük a leveled, keddre el is intéztem a szállítót, hogy minél gyorsabban megkapd a terméket. Ha nem megfelelő ez a nap, csak szólj. Megkértem őket, hogy legyenek szívesek szombatra áttenni. Biztosított róla hogy megtörtént, semmi teendőm nincs, szombaton jön a csomag. Igen ám, de én folyamatosan kaptam az SMS-eket a szállítótól minden hétköznap, hogy megpróbálták kiszállítani a csomagot, de nem sikerült. Ismét írtam az Amazonnak hogy biztos hogy áttették szombatra?? Elnézést kértek, és közölték hogy nem, nem nem történt meg, és nem is tudják megtenni, beszéljek én a szállítóval. Folyamatosan csak egy automata válaszotl hogy a telefonszámomhoz regisztrálva van egy csomag, ami kiszállításra vár, és mondta az opciókat, amiben minden szerepelt csak az nem ami nekem kéne: a hétvége, vagy hogy egyáltalán beszélni tudjak egy élő emberrel. Maradt az e-mail. Ők sem tudtak segíteni, úgyhogy arra jutottunk, hogy próbálják meg, hátha valamelyik szomszéd át tudja venni. Így oda küldték, viszont az előzőt meg fel is kéne venniük ugye, ami így most nem fog menni. 5 napnyi levelezés után, már két hiper-szuper takarító gépem volt. Az újnak viszont egy másik tartozéka érkezett törötten. Úgyhogy átnéztem az összes tartozékot, és összeválogattam hogy melyikből mi nem törött. Csak hétköznap tudják majd felvenni, úgyhogy kénytelen leszek egy szabadnapot kivenni.
Még mindig nincs konkrét dátumunk a költözésre. Mikor legutóbb beszéltünk az ügynökséggel, akkor még a referenciákra vártak. A munkahelyről is és a mostani tulajtól is megkapták azóta, illetve annyit mondtak, hogy valószínűleg már január végén mehetünk. Millió dolgot kell összehangolnom meg elintéznem, de nagyon várom már :) Remélem azzal nem fürdünk így be!

11
január
Célegyenesben

Na megnéztem a lakást. Sajnos a párom nélkül kellett mennem. Nem szeretek a kettőnket érintő dolgokban egyedül dönteni, de ő teljesen rám bízta. Még az előző (azaz a mostani lakás) után is megbízik bennem :D - ez kedves tőle! :) Még gyorsan hazaugrottam, és láttam hogy pont jött egy levél a tulajunktól, hogy új szerződést akar írni Augusztustól, ha pedig nem akarunk maradni, 28 napunk van felmondani a hónapfordulónk előtt. Ismét más érdeklődőkkel együtt érkeztem. Ez igazából engem zavar. Sebaj, körbenéztünk, persze utólag rájöttem hogy miket felejtettem el megnézni. Például hogy a hűtőnek van-e fagyasztó része... mondjuk mindegy is, ezen ne múljon. Jó tágas lakás, két hálószobával és kerttel, nagy tároló helyiséggel, gáz fűtéssel. Szerintem egy festés ráférne, ezt jeleztem is, de abszolút nem volt vészes az sem. Igazából ha van valami baj a lakással, az csak akkor fog kijönni, ha már ott lakunk. Így elsőre élhetőnek tűnt. Mikor jöttünk kifelé, pár ember még jött lakást nézni. Megkérdeztem az ügynököt hogy mikor tudnám lerakni a foglalót, mondta hogy másfél óra múlva ér vissza az irodába. Igazából az áraik is elég barátságosnak tűnnek, az is érdekes, hogy ez a lakás olcsóbb mint a hasonló színvonalú egy hálószobásak amiket eddig néztem. Igazából nagyon én akartam lenni az első, nagyon meg akartam kapni a lakást, úgyhogy egyből el is mentem az irodához. Mint kiderült, egyedül volt teljesen aznap az ügynök, így ott helyben megvártam. Meg is mosolygott hogy milyen elszánt vagyok :) Leraktam a foglalót, innentől 72 óránk volt leadni az összes papírt. Fél évre visszamenőleg fizetési papírok, bankszámla kivonatok, cím igazolás, fényképes okirat, kitöltött formanyomtatványok, minden. (Gondoltam a végére odaírom a bugyim színét is -.-) Többet tudnak már a párom pénzügyi helyzetéről ming én magam :D A párom bankszámla kivonatával akadtak nehézségek. Telefonról ment neki a netbank, gépről viszont nem engedte be a rendszer, sőt le is tiltotta a próbálkozások miatt. Ott álltunk a munkaidő kellős közepén elhavazva, pár órával a leadási határidő és bankzárta előtt. Nem volt más megoldás, azonnal el kellett kéreckednie. Végül sikerült időben leadni mindent. Volt egy olyan kérdés is az egyik papíron, hogy mit szeretnénk hogy megcsináljanak még mielőtt beköltözünk. Milyen kis kedvesek :)
Ma fel is mondtuk a mostani szerződést, úgy néz ki, hogy egy hónap múlva már az új helyen leszünk.A héten ismét felbukkant egy volt kollégám, hogy vissza akar jönni, ő már a 3. egy hónapon belül :D Mondjuk mindneki szívesen látná is őt vissza, aki a helyére jött, az egyik legnépszerűtlenebb alak a cégnél, semmi nem jó neki.
Kitalálta az egyik kollégám, hogy pénteken este menjünk el bulizni Brightonba. Igazából túl hamar mondtam rá igent, aztán már nem volt pofám visszalépni, mert már kifizette a taxit. Nagyon húzós hetem volt, minden nap extra munkákkal a hivatalos időn túl, úgyhogy én már péntek délre teljesen zombi voltam. De hát még akkor is az utolsó pillanatig pörögni kellett hogy időben végezzek. Gyorsan hazamentem, egy órám volt enni valamit (egész nap nem volt időm rá), és összekészülni. 7-re jött értünk a taxi, minket vett fel először. Majd közölte a srác, hogy reggel 5 órakor jön értünk, hogy hazahozzon. Képzelhetitek... a szervező srácon kívül mindneki csak nézett hogy ezt meg hogy fogjuk kibírni?? Először végigjártunk pár pub-ot. Az első hely nagyon tetszett (King and Queen). Igazi kis hangulatos hely, jó kajákkal. Itt ittam egy pohár sört a vacsorám mellé, de aztán ezután már csak vizet, muszáj figyelnem nagyon a betegségem miatt. Mondjuk amúgy sem értettem sosem hogy mi a jó abban ha valaki részeg. Én pl. utálok szédülni. Mindenre kétszer annyira kell koncentrálni, nagyon fárasztó. Na aztán kezdődött a tipikus pub-ról pub-ra járás. (Ezt sem értem miért jó.) Egy ital itt, majd megyünk a következőbe. Érdekes volt nekem, hogy minden egyes helyen élőben egy dj nyomta a zenét. Némelyik helyen annyira borzasztóan hangosan, hogy saját hangunkat is alig hallottuk (el nem tudom képzelni hogy lehet így dolgozni pultosként, meg eleve ekkora folyamatos zajban). Az egyik helyen aztán csocsó is volt :) Na arra egyből lecsaptam. Mégegy dolog, ezt már egy korábbi esetből tudom, hogy Brightonban nem hogy nem szolgálnak ki fényképes okirat felmutatása nélkül, de be sem engednek az épületbe. Na végül egy discoban kötöttünk ki. Beléptetésnél fotózás stb., komolyan vették a dolgot. Abszolút nem az én világom a disco, de nagyon igényes, profi hely volt, 3 különböző szobával. A pop-osabb szoba állt hozzám legközelebb, de a többiek miatt valahogy a tipikus discozenésben töltöttük a legtöbb időt. Engem ez a műfaj normál esetben taszít, de hát ez van. Sajnos én és a tánc sem vagyunk szoros kapsolatban, nagyon béna a mozgáskultúrám :) úgyhogy vicces is volt. Pedig nagyon szeretnék jól táncolni. Három óra felé már nagyon nehezen viseltem a fáradtságot, a páromra vállára hajtva a fejem ledőltem egy kanapén. Egyszer csak valaki megrázta a lábam. Azt hittem a kollégáim szórakoznak, de nem. Egy biztonsági őr szólt rám, hogy itt tilos aludni :D Még korábban egy csaj összeesett a folyosón, nagyon sokáig nem tért magához, mentőt kellett hívni hozzá. Úgyhogy simán el tudom képzelni hogy ennek biztonsági okai is vannak hogy mindenkit nyitott szemmel akarnak látni. Amúgy erről az egész bulimániáról, meg elnézve az emberek nagy részét, Sia Chandelier című száma jut eszembe. Elég kemény az a dal! Én az igényes szórakozás/kikapcsolódás híve vagyok. Többnyire teljesen józanul.

Az utolsó egy órát egy 0-24-es caféban töltöttük, ettünk egy hamburgert hogy ébren tudjunk maradni. Itt az egyik srác összeszámolta, hogy 120 fontba (kb 52.000Ft) került neki ez az este. Azt nem tudom hogy a 20 fontos taxit beleszámolta-e ebbe. Hazafelé pont azon gondolkodtam hogy mennyire nem szeretnék a hideg szobában lefeküdni, de amint hazaértünk észrevettem hogy véletlen bekapcsolva hagytam a fűtést full-on. Le is szívta az áramot teljesen :D A bolt csak 6-kor nyitott, így már nem volt erőm megvárni hogy fel tudjam tölteni a villanyórát, kidőltem. Viszont rájöttem, hogy szombatra kiszállítást kértem, jönni fog a postás. Erről álmondtam aztán, hogy már percek óta nyomja a csengőt a postás, de annyira ki vagyunk ütve, hogy nem fogjuk fel hogy mi is van, ki kéne neki nyitni az ajtót. Aztán rájöttem hogy igazából nem is fog szólni a csengő áram nélkül, muszáj feltölteni. Úgyhogy majdnem aludtam egyet.

27
december
Karácsony hangulat nélkül

Alig vártam már hogy végre szünet legyen. Év végére minden összejött. A pénzemet visszakaptam, elintézte a bank. A cég azóta sem válaszolt egyetlen e-mailemre sem. Mondjuk így már nem is számít, de nem ezt vártam tőlük.
Egyik reggel szokás szerint lecsippantottam a bérletemet mikor szálltam fel a buszra, majd piros jelzést kaptam. Sokszor van ilyen, megpróbáltam újból, de aztán mondta a sofőr, hogy lejárt a bérletem. Az lehetetlen! - vágtam rá. Gyorsan előkerestem a visszaigazoló e-mailt a feltöltésről, így felengedett, de engem nem hagyott nyugodni a dolog. Megújult a szolgáltató honlapja, előtte a visszaigazolás sem ebben a formában érkezett, ez pont jól jött. Viszont az új bérletem csak másnaptól volt érvényben, amit akkor a sofőr nem szúrt ki. Emlékeztem, hogy 3x is leellenőriztem vásárlás előtt hogy mikortól kell az új, így megnéztem az online történetet is (ahh mire kisakkoztam hogy mi is ott a jelszavam, az ilyeneket általában a gépem jegyzi meg nem én :D). Igen, még aznap éjfélig érvényes a bérlet. Az ügyfélszolgálat szokás szerint hülyének nézett... Na mondom mindegy, csak egy utat kell még kibírnom hazafelé, holnaptól már lehet ismét működni fog. Munka után hazafelé szakadt az eső, nagyon fáradt is voltam. Néha lesétálok a főútra (ami 20 perces séta tök sötétben) annak a reményében hogy hamarabb tudok majd buszt fogni, de nem akartam bugyiig ázni, meg nyakig sáros lenni, ráadásul nem fedett az a buszmegálló, így a közelihez mentem, ami igen. Naná hogy nem jött a buszom. Már a következőnek volt itt az ideje, de az sem jött. Fel akartam hívni a párom hogy ne aggódjon értem, de a kártyám pont lemerült. Még jó hogy csináltam screenshot-ot a bérlet bizonylatról. A telefonom is lemerült volna amúgy, ha nem töltős tokom lenne. Már több mint 1,5 órája ott szobroztam, gondoltam ha már ennyire nem jönnek a buszok, akkor beugrok a boltba feltölteni a kártyám. Ekkor jött egyszerre két busz is, de mindkettő a másik irányba ment. Most próbáltam először itt Angliában az ATM-es feltöltést, hát nem működött. Próbáltam újra, megint nem engedte, ismeretlen hibára hivatkozva. Eső ide vagy oda, ez már röhejes, elindultam a főútra. Pont mielőtt a buszmegállóhoz értem volna, elhúzott mellettem nagy sebességgel 2 busz is ami jó lett volna nekem. Várhattam még fél órát a buszmegállóban mire jött valami ismét. Persze először 2 garázsjárat... A sofőr először nem akarta megérteni mit akarok, ha csak holnaptól érvényes a bérletem. Végül lekérte ő maga is a kártyám adatait. Azt írta a dátumnál hogy aznap éjfélig érvényes, a státusznál pedig hogy lejárt. Sosem látott még ilyet. Rendes volt, adott erről egy igazolást hogy ha másnap is gondom lesz, azt mutassam meg. Hála Istennek, nem volt aztán rá szükség. Meg hát járhattam volna rosszabbul is, lásd: Oyster. Itthon tovább bonyolódott a dolog egy eltévedt csomaggal, és hárman rágták a fülem hogy még ma kész legyen a munka amit akarnak!! (Igaz hogy van ami csak februárra kell -.- )
Közvetlen karácsony előtt a porszívó is elromlott. 4 hónapos, de garancia már nem volt rá mert csere termék volt. Természetesen az ügyfélszolgálat itt sem volt segítőkész. Annyit kérdeztem hogy visszaveszik-e (mert javítható, meg alkatrésznek is tökéletes lenne nekik). Annyit mondott hogy adjam meg az irányítószámom, keres nekem szerelőt, amit aztán én fizethetek. Én meg csak szabadulni akartam már tőle. Ezért interneten meghirdettem - nem titkolva a hibáját - és egyből le is csaptak rá, el is vitték :)
Karácsonyfát már semmi kedvem és erőm nem volt állítani. Mondhatni nincs is nagyon hova... Januárban megyek ismét lakást nézni (ezért szabit kivéve), és nagyon remélem hogy az végre már összejön!
A karácsonyt szokás szerint a párom szüleinél töltöttük. Két éjszakát maradtunk. Ott nem tudtam tartani a szigorú diétám. Legközelebb szerintem viszek magamnak kaját, akkor is ha bunkóságnak tűnik.  Mire hazaértünk beteg is lettem. 4 hónap tünetmentesség után ismét előjött a szokásos betegségem, ki is kellett hagynom a magyar karácsonyt miatta :( Ez legalább még jobban fog motiválni hogy betartsam az étrendem.

6
december
Régi arcok

Úgy látom nagyon pörög a lakás piac. Én napi szinten nyomon követem, volt amit már akkor elvittek, mikor meg lett hirdetve. Nem is csodálom, tényleg jó lakás volt az. B-s energiatanúsítvánnyal. Persze a meghirdetett lakások 80%-a élhetetlen, a jóért meg kb. közelharc folyik. Az egyik amelyiket sikerült megnéznünk, egy nagyon szép tengerparti lakás volt. Elég pici, de a tengerre néző nappali, hát az felér egy terápiával :) Eleve többűnket rendeltek oda egy időben, majd kaptunk egy jelentkezési lapot, ahol jól belemásztak a személyes adatainkba, és ez alapján válogattak hogy ki kaphatja meg. Nem minket választottak. A következőnél 3-an párok néztük egyidőben ugyanazt a lakást. Itt legalább nem lottó szerűen ment a dolog. Viszont a leírásban jóval tágasabbnak tűnt. Amit ők duplaszobának mertek nevezni, oda egy franciaágy maxiumum faltól falig fért volna be, úgy, hogy az ágyon kell átmászni ha a gardróbhoz hozzá szeretnél férni. Szekrénynek nem volt hely, de hát volt egy "walk-in wardrobe". Kicsi kis lyuk, egy akasztós lehetőséggel. Se polc, semmi. De igazából a mi ruhásszekrényünk nagyobb volt annál. Sebaj, nézelődünk tovább. Most hétvégén állítottam volna itthon karácsonyfát, de lehet így az elmarad idén.
Zsu kérdezte hogy hogy alakult az előző álmom. Az itteni barátaimról szóló álmomnak az lett a vége amit álmodtam: válás. Legalábbis most így áll a dolog. Volt azóta pár rémálmom, az egyik nagyon rám is ijesztett, mert egy halálesetet láttam részletesen. Teljes sokkban riadtam fel és azért imádkoztam hogy ez főképp ne váljon valóra! - Bár azt mondják, hogy ha valakinek konrkétan megálmodjuk a halálát, az az illető sokáig fog élni. Úgy legyen! :) Szeretnék végre nagyon szépeket álmodni :)
A héten Magyarországra kellett utalnom pénzt. Nem sok időm volt rá, a Transferwise-ban nem tudtam átírni a banki adataimat, így gondoltam megpróbálom a saját bankomon keresztül, bár tuti drága. Végig is csináltam, de semmi visszaigazolás nem jött, és az eseménynek sem volt semmi látható nyoma. Elég frusztráló szituáció, főleg ha késésben van az ember. Biztosra akartam menni, megpróbáltam megint. Akkor már kaptam visszaigazolást. Másnap láttam csak, hogy hát kétszer is át lett utalva az összeg és levonva a tranzakciós illeték. Szóltam a kedvezményezettnek és a bankomnak is. A banknál egy skót ügyinétzőt fogtam ki. Hát az összes magabiztosságom elszállt mikor már az első mondat végénél elakadtam egyetlen szó miatt. Nagyon ciki huszadszor is visszakérdezni, és hiába mondja másképp, mindent értek, csak egyetlen szót nem, a lényeget. Szerencsére pont a közelben volt a párom, így aztán ők folytatták a beszélgetést. Egyszerűen a skótokat nem igazán tudom megérteni. Van egy kollégám is, hát őt sem nagyon. Azóta is hajkurászom a pénzem. A bank nagyon segítőkész volt, de mivel saját hibámból történt, így ők nem tudják visszahívni az összeget, a másik félnek kell visszautalni - amiben ők annyira nem segítőkészek.
Érdekes dolog történt a cégnél a héten, 2 régi kollégám is felbukkant. Az egyik 2 éve mondott fel, most jött, hogy vissza szeretne jönni ha lehet. Nagyon meglepett mikor egyszer csak feltűnt. A másik pedig az a kulcsfigura (szakmailag is), aki elindította az egész elvándorlás hullámot. Az új cége elfelejtette vele közölni az interjún hogy 25km-el odébb fognak költözni. Bár szerintem azért ez még nem egy olyan vészes távolság, jártam én 60km-re is naponta, de ő otthagyta azt a céget, és most vállalkozóként próbálja fenntartani magát, jelenleg nem túl biztos lábakon. Egyenlőre csak heti 1 napot kapott a cégnél. Gondolom ha ismét jobb anyagi szituációban leszünk (általában télen van a mélypont), akkor tárt karokkal várják.