3
október
Új élmények

Nem hozott semmit a hétfő, és a kedd sem, szerda sem... A párom ismét küzdött egy sort az ügyfélszolgálattal, végül új jegyet kaptam új kártyával, új időponttól, ami végre ide is ért, és működött is. A jegyek árát megígérték hogy visszafizetik, de hát nagyon lassan halad a dolog. Elküldtem az e-mailes ügyfélszolgálatnak, 5 nap múlva jött válasz hogy továbbküldték az ügyemet. Úgyhogy továbbra is csak várok.
Huhh, hát egy rohanás volt az elmúlt időszak. Péntek hajnalban egy üzleti reggeli, aztán rohantam haza elvégezni az utolsó simításokat, majd ki a reptérre a barátnőm elé. Ilyen szerintem az igazi barátság. Nem sokat beszélgettünk online, de ugyanott/ugyanúgy folytattuk, ahol két éve abbamaradt. Még az sem tűnt szürreálisnak, hogy egy tök másik országban :) Jól bebarangoltuk a környéket. Az egyik reggel váratlanul elkapott minket egy nagy hullám, egész nap vizes cipőben mászkáltunk. Másnap a Thorpe Parkba mentünk (vidámpark), ott is beázott a cipőnk :D Na az egy élmény volt! Főleg nekem, aki még egy repülőszimulátortól is képes hányni :D Nagyon izgultam hogy hogy fogom bírni a vadabbnál vadabb hullámvasútakat. Huhh, hát kemény volt! Azt hiszem, ott az embernek nincs lélekjelenléte rosszul lenni vagy bepisilni (hiába kell nagyon). Én úgy éreztem mint aki az életéért küzd :D Azaz pont hogy rettentően tehetetlen voltam, repített a gép jobbra-balra, fel-le, fejjel lefelé, minden féle erők hatottak a testünkre... Volt amelyik 130km/h-al ment :o én mindig a zuhanás részét tudtam a legjobban élvezni. A többiről pedig a fotók árulkodtak, amit mindig készítettek rólunk. Az enyém: összeszorított szemek és ajkak, épp hogy nem halálfélelemmel az arcomon :D Nem mondom hogy élveztem és újra bevállalnám, de büszke vagyok rá hogy megcsináltam :D Ezek után egy sötét teremben lévő hullámvasúthoz mentünk. Kérdeztem a fiúkat, hogy ez milyen, mert ők már voltak itt. Azt mondták, ez egy kis gentle (finom, nyugodt, óvatos) hullámvasút, lézerfényekkel a sötétben. Erre is számítottunk. Befutottak a kis gyerek méretű kocsik, rendesen be sem lehetett csatolni magunkat, csak egy kart hajtottak az ölünkbe, majd hirtelen elkezdett az egész őrülten száguldozni, meredeken kanyarogni. Nem ezt vártuk! Azt sem tudtam hol kapaszkodjak, mert az a kar az ölemben nem sok mindent tart, ha kirepülök egy kanyarban. Persze nem repültünk ki, de komolyan mondom, ezen féltem a legjobban :D Gentle... persze... :D Volt egy, ami simán fentről leejt. Azt mindenképp ki akartam próbálni (ez tetszett a legjobban az őrültebbek közül). Én azt hittem hogy simán bungee jumping-olnék, kiugranék egy repülőből... de hát ilyenkor azért sokszor végiggondolja az ember hogy tényleg kell-e ez neki :) - nem futamodtam meg. Ott csak 3 másodperc volt a zuhanás, székben ülve, volt mibe kapaszkodni (bár nem segít :D) Ekkor jöttem rá, hogy el nem tudom képzelni, milyen érzés lehet tényleg zuhanni. Na majd egyszer talán azt is kipróbálom :) A szellemvonat egy érdekes élmény volt. A hologram nagyon élethű volt. A virtuális valóság képminősége nem volt elég jó hozzá, de azt leszámítva jól meg volt csinálva. Viszont hogy a kis tizenévesz számítógépes játékokon felnőtt fiúk hogy be voltak szarva... nem tudtam elhinni hogy valaki tényleg ennyire pánikol :D Hangosan kiabálva, hogy "jajj, meg fogunk halni!" Egyszerűen hangosan kitört belőlem a hangos röhögés, és még kint sem tudtam abbahagyni :D A vizes pályák nagyon tetszettek. Volt egy ami hatalmasat csobbant. Bár vittem váltóruhát, azért annyira vizes nem akartam már lenni (második napja vizes cipőben). A tapasztaltabbak eleve esőkabátban mentek fel.
Magyarországra indulás előtt kezdtem még szétszórtabb lenni. Nem szoktam, csak ha valamiért nagyon feszült/szorongó vagyok. El is hagytam egy érvényes vonatjegyet, vehettem aztán újat... Majd a vonaton jöttem rá, hogy otthon felejtettem az angol (egyetlen okos)telefonomat. Annyira nem tűnik vészesnek, a magyar a magyar számokkal nálam volt, szerencsére a sűrű időbeosztásom is meg volt papíron. Viszont úgy terveztem, hogy a repülőn elintézek pár fontos teendőt az interneten, illetve később esett csak le, hogy én pénzt sem nagyon szoktam tartani a számlámon, csak kb. 100 fontot, mindig annyit teszek rá (a telefonom segítségével), amennyi kell. A párommal sem tudtam könnyen felvenni a kapcsolatot, mert csak a régi telefonszáma volt meg. A barátnőm kedvesen kölcsönadta a telefonját, hogy arról tudok intézkedni. Próbáltam belépni az e-mail fiókomba. "Új készülékről jelentkezett be, válasszon az alábbi opciókból biztonsági okokból, hogy tudjuk, tényleg ön az: 1) sms a telefonszámodra egy kóddal 2) telefonhívás a telefonszámodra 3) másodlagos e-mail címbe bejelentkezés - ami szintén ennél a szolgáltatónál van, szóval az sem engedne be csak úgy. Esélytelen... nincs telefon, nincs e-mail :) A facebook nem szöszölt ennyit, viszont nagyon szereti megjegyezni (az adott eszközön a belépési adatokat, amit aztán sehogy nem tudtam törölni. Áh, mondom, gépről nem lesz gond, bejelentkezek a böngészőbe - majd a végén ki, úgyis az tudja a jelszavaimat, én nem, és még a banki ügyeket is tudom intézni. Itt már az e-mail is könnyebben beengedett. Ugyanezt megcsináltam az öcsém gépéről is, de valamiért kijelentkezés után mégis emlékezett az összes belépési adatomra :o Ennyit a fene nagy biztonságról. Itthon jelszócserékkel indítottam. Legközelebb inkább viszek telefont :P
Amúgy nagyon jól sikerült a Magyarországi utam, mindent sikerült elintézni, minden flottul ment. A családot is jó volt újra látni, volt alkalmam elmenni a Jóban Rosszban forgatásra (az egyetlen sorozat amit nézek), nagyon nagy élmény volt. Viszont beárnyékolta a kedvem, hogy a párom néhány hét múlva dél-Amerikába megy egy felfedező körútra, 3 hónapra. Ha ezt tudtuk volna korábban, akkor nem most mentem volna haza mikor még ezt a kis időt vele tölthettem volna. Így a végén már nagyon jöhetnékem volt haza, főleg hogy rendesen kommunikálni sem tudtunk. Ő amúgy egy magyar EB-s focimezt kért ajándékba. Eddig is mindig mondtuk neki, hogy ő már félig magyar, úgy látszik kezdi tényleg úgy gondolni :)
Érzelmileg kicsit megvisel amúgy ez engem, hogy ilyen sok időre elmegy, nem veszélytelen helyekre, és még kommunikálni sem sokat fogunk tudni. Nagyon mély a kapcsolatunk, nagy szabadságot is adunk egymásnak (nem nyitott kapcsolat!), sokan nem is értették miért engedtem el. Ez hosszú történet, de én is nagyon igénylem, hogy ne akarjon senki kontrollálni, úgyhogy mikor jött a lehetőség hogy egy régi nagy álma teljesüljön, eszem ágában sem volt visszatartani. Pedig tudtam hogy nekem nehéz lesz. Próbálom elterelni a gondolataimat, hasznosan lekötni magam, de már most sem egyszerű. (Na ilyenkor sem előny hogy egy helyen dolgozunk - illetve dolgoztunk, csak remélem hogy mikor visszajön, a céghez is vissza tud jönni. Nem szeretném ha a kollégák sokszor felhoznák a témát. Ma is feljött mikor nem számítottam rá, pont a búcsú témája, hát nem sok kellett hozzá hogy kipottyanjanak a könnyeim.) Remélem legalább akkor már a fogyásban segíteni fog ez a feszültség :) De egy ideig kicsit biztosan szét leszek csúszva, szét fogom aggódni magam. Úgyhogy egy komoly műtétet is bevállaltam decemberre, hogy még jobban lefoglaljam magam. És szüntelenül imádkozok, hogy olyan legyen a hazajövetelének napja, mint amikor én jöttem vissza Magyarországról. Kemény mondat, de tényleg van benne valami: készülj fel a legrosszabbra, de reméld a legjobbat.

11
szeptember
Murphy

Hívott aztán az Eastbourne-i kórház, úgyhogy gyorsan el is indultam amint letettem a telefont. Nagyon egyszerűen megtaláltam ahova mennem kellett, már vártak is engem. Egy nagyon kedves hölgy fogadott, és mondta hogy mi vár rám. Endoszkóppal megnézik a torkomat orron kersztül. Ők sajnos csak a gégéig tudnak menni, ha alatta jár már a cucc - amit éreztem hogymár lejjebb van, naponta kb. 2cm-t haladt lefelé, akkor azt nem fogják látni. Kicsit meg is ijedtem hogy az orron keresztül fog történni, elég kellemetlen beavatkozásra számítottam. Kérdezték hogy kérek-e érzéstelenítő spray-t, kértem. Megérkezett a doktorúr is, ő is nagyon kedves volt. Kérdezte hogy melyik orrlyukamat szeretném. Hát, mondom egy gyerekkori törés miatt ferde az orrom, rábízom, amelyiket ő járhatóbbnak látja. A jobb oldalit választotta. Szépen lassan haladt egyre beljebb majd lejjebb, folyamatosan mondta hogy mikor mit csináljak. Megdicsért hogy nagyon jól csináltam, még csak a könnyem sem csordult ki, annak ellenére hogy nagyon szűk volt a járat. Igazából én is meglelpődtem hogy milyen jól bírtam. Büszke is voltam magamra :) Nem talált semmit, azt mondta hogy minden tökéletes belül. Igazából ekkora már nem is vártam mást, és legalább megtudtam hogy a jobb orrlyukam mennyire átjárható. A balra is kíváncsi lettem volna azért :D - hiszen lehet hogy még idén bevállalom az orrom helyreállíttatását.
Múltkor említettem hogy nem érkezett meg az e-jegy az utazási kártyámra. Nem is nagyon aggódtam miatta akkor, felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, akik azt ígérték hogy kinyomozzák mi a helyzet. Ez az ígéret 4 napba telt, aztán semmi nem történt. Az elején a sofőrök is egész megértőek voltak, illetve több kategóriába lehet sorolni őket. Először is az összes értetlenkedett hogy hogyan lehet ilyen. Aztán volt aki a kártyaszámot összehasonlította a jegy azonosítójával, majd közölte, "hát persze hogy nem működik, nem ugyanaz a szám!" - Oh Istenem... mivel két különböző dolog azonosítója... A rendesebbek elfogadták a helyzetet meg a bizonyítékot hogy van érvényes jegyem és felengedtek. Volt akinek mutatom hogy szeptember 25-ig érvényes a jegy, erre ő: "hát akkor az lejárt!" NEM, nem múlt még el szeptember 25!!! Egészen jól viseltem az állandó hülye vitatkozásokat egészen addig, míg az egyik sofőr egyláltalán nem volt hajlandó felengedni a buszra fizetés nélkül. Minden hülyeséget összehordott. Én meg nem fogok kétszer fizetni ugyanazért! Amúgy sem olcsó itt az utazás. Legközelebb egy olyan sofőr nem engedett fel, aki előtte igen, és nagyon kedves is volt velem akkor. Kicsit össze is omlottam lelkileg, hiszem ez már a sokadik dolog mostanában amibe rettentően belefáradtam. (Még jó hogy ez mindig hazafelé történt és nem munkába menet). A barátnőm nemsokára érkezik, küldtem neki vonatjegyet, de nem kapta meg... (most vagy bevállalja egyedül az egészet jegyvétellel együtt, vagy én veszem meg, és fel is megyek elé a reptérre) SIM kártyát is küldtem, hiába kártyafüggetlen a telefonja, nem ismeri fel... Stb. Folyamatosan sorban minden. A teendők tornyosulnak, se energiám, se időm, főleg nem az ilyen hülye vitákra. A bíróságon is megállná a helyet a bizonyítékom, de a buszsofőröknek nem elég. Azt mondja, nyugodtan vegyek jegyet, vissza tudom majd igényelni ezt a pénzt. Hát ha mondom úgy, ahogy megoldották a problémámat, akkor én azt soha de soha nem fogom látni. A páromat kértem meg hogy beszéljen ez alkalommal az ügyfélszolgálattal, telefonon. Nem is tudtak az esetemről "há mer az e-mailes ügyfélszolgálat az más... mi a telefonos vagyunk" Azt ígérték, hogy másnap helyreáll a rend, vagy valahogy megoldják. Szokás szerint beléptem az online fiókomba utazás előtt, majd meglepődve látom, hogy az a jegy amit én vettem, eltűnt a listáról. Ott van egy új, ami néhány nap múlva lesz csak érvényes, más kártyaszámmal. Gondolom új kártyát küldenek majd... de hát nekem erről semmit nem mondtak, kénytelen voltam jegyet venni... és még pár napig. Hétfőtől él az új jegy, viszont a postán semmit nem kaptam... Másodosztállyal is rég ide kellett volna már érnie. Na majd meglátjuk mit hoz a hétfő... De hogy lesz még pár kör az ügyfélszolgálattal, az biztos! Márcsak a jegyárak visszaigénylése miatt is. A párom nagyon rendes volt, oroszlán módjára küzd az ügyemért. Nagyon jól esett :)
A munkahelyen elég nagy a hajtás, a héten minden nap mennem kellett. Egyik nap ébredés után 10 perccel jött az SMS, hogy mégis szükség lenne rám, ha be tudok menni. Volt aki vissza is kapta már a heti 5 napját. Sőt, egy új kolléganőnk is van. Én jővő hét végétől szabin vagyok - ami fizetve lesz, annak ellenére hogy vállalkozó vagyok :) Azért igazán remélem hogy az egyik napom ettől még szabad lesz. 1) mert aznapra 28 fokot ígérnek!! :o (itteni életem rekordja, mert a júliusi is 27 volt hivatalosan) 2) tényleg muszáj már előkészülnöm a barátnőm fogadására és a magyarországi utamra.
Jajj, volt mégegy érdekes dolog. Az alkalmazottak fizetési napján kaptam egy kisebb összeget a cégtől. Nem tudtam mire vélni... Mégcsak nem is egy heti bér, nem is egy munkaterületé (a 3 munkaterületemet külön kell a számlámon feltüntetnem)... illetve szinte sosem kaptam ilyen korán meg a pénzt amit én számlázok. Épp rá is akartam kérdezni, mikor jött a pénzügyis csajszi a fizetési papírokkal. Mondom én miért kapok? Azt mondja, azért, mert adótúlfizetésem volt, és most kaptam azt vissza, az volt az amit utalt. Egyből feldobta a napomat :) (LOL, elmegy az majd buszjegyre meg új vonatjegyekre... na jó, persze nagyon örülök neki a sok szarakodás meg extra kiadás után :) )

1
szeptember
Talán megártott a meleg :)

Újabban nagyon jó idők vannak, amit én rendkívül élvezek. Talán még sosem volt folyamatosan hetekig ilyen nyári idő amióta itt élek. Nem is nagyon tudok a munkára koncentrálni :( Meg talán másra sem nagyon. Hülyébbnél hülyébb helyzetekbe kerülök. Egyszer sikeresen kizártam magam itthonról. Munka után jöttem haza, mikor észrevettem hogy nincs nálam kulcs. Áh mondom nem is gond, a párom pont szabadnapos, csengetek, nincs válasz. Felhívtam, épp 5 perccel a spanyol órája kezdete előtt, a mi a szomszéd városban van - és amiről én rend szerint mindig elfeledkezek. Olyan aranyos volt, ott mérlegelt hogy most mi legyen, rohanjon haza, vagy mi legyen, áh, mondom, ne aggódj, úgyis olyan szép idő van, itt a ház előtt megvárlak. Lemehettem volna a tengerpartra is, itt van egy köpésre, csak hát pont tele voltam csomagokkal. Így hát letáboroztam a lépcsőn. A lehető összes szomszéddal összefutottam, és magyarázkodtam hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak bent felejtettem a kulcsom. Alattunk lakik egy fiatal lány a szüleivel, ő nagyon barátságos volt, odaült mellém a kutyájával, és addig ott beszélgettünk míg a párom haza nem ért.
A héten a munkahelyen is történt egy nagyon hülye eset. Egyik délután hirtelen nagyon rámszállt a fáradtság, ezért lementem a konyhába inni egy kávét. (Mióta edzek mindig hamarabb megéhezek, és sokkal fáradtabb vagyok, ha itthon vagyok, van hogy alszok is délután). Kivettem egy poharat a csöpögtetőből, belepillantottam, jól volt elmosva. Nem nagyon bízok más mosogatásában - de a kollégák is csak az enyémben :D Tettem bele kávét, öntöttem rá forró vizet, tejet, édesítőt, összekevertem, és leültem a szokásos helyemre meginni. Nyugodtan iszogattam, egyszer csak azt éreztem, hogy a torkomon akadt valami. Próbáltam felköhögni, lenyelni, de se le, se fel nem jött. Olyan érzés volt mintha hajszál lenne. Kimentem a mosdóba kimosni a számat, torkomat, és nagy meglepetésemre a nyelvem tövéből egy adag furcsa szálakból álló valami került elő. Mint a mosogató szivacs dörzsis része, kb 2cm hosszú szálakkal. Hülye voltam, lemostam a kezemről. Ahh de olyan rossz érzés volt a torkomban. Azt hittem ennyivel vége is, csak az irritáció helyét érzem már. De aztán később éreztem, hogy amikor nyelek, mindig mozog még valami a torkomban. A kávét egyből ki is öntöttem, akkor sem láttam benne semmit... Aznap pont edzős napom volt, - múlt héten egy BBQ party miatt csúszott a heti rendem, ezért esett munkanapra. Persze a busz megint kimaradt... A következő is csak nagyon lassan haladt. Addigra már annyira zavart a torkomban, hogy hányni tudtam volna. Illetve vágytam is rá, hátha legalább az kihozza. Amint végre megérkeztem, az első utam hányni vezetett, de hát nem segített. Ettem, ittam, de a cucc se le, se fel nem akart jönni, de minden nyelésnél mozgott egy helyben. Másnap reggel úgy éreztem leért a garatig, de ott szintén megrekedt. Elmentem dolgozni, de egyre jobban zavart a dolog. Felhívtam a nem sürgősségi segélyszolgálatot. Huhh, hát jó alaposan kikérdeztek mire szóbaálltak velem. Azt tanácsolták aztán, hogy 12 órán belül menjek be a kórház sürgősségi osztályára. - Amiről ugye "annyi szép emlékem" van... A főnököm be is vitt a kórházba. Eleve annyira hülye story :D És milliószor elmondani hogy és tudod mi akadt a torkodon? Hogy került bele? Hát ha tudnám akkor bele sem iszok!! A kijelzőn mutatják, hogy ma az átlagos várakozási idő - a sürgősségin!! ahol nem pörögnek az események 5 óra. Hát egy háziorvoshoz vagy walk in clinic-en hamarabb sorra kerül az ember... Első körben az esetfelvételnél egy indiai dokit hívtak ki hozzám, egy kis zseblámpával belevilágít a torkomban, aztán közli hogy nem lát semmit. Épp hogy haza nem küldött. Mondom ne viccelj már, mondom hogy egészen lent van már a garatban, hogy látnád egy Á-ból??? Amúgy sem egy nagyobb szilárd testről van szó, hanem szálakról. Jó, várjak tovább, megnéz majd egy másik orvos is. Egy másik indiait kaptam, persze ő sem látott semmit a zseblámpával, elküldött röntgenre. Hmm... ha ezt röntgenen látják ami még csak nem is helyi mint egy egyfogas röntgen... Naná hogy nem láttak semmit. Behívott az orvos, hogy hát ő már pedig semmit nem talál, lehet hogy csak a cucc helyét érzem. Mondom először én is azt hittem, de minden nyelésnél mozog. Épp ott a nagy várakozásban egyszer át is mászott jobbról középre, majd balra, ami irtó kellemetlen volt. Hát ő nem tud csinálni semmit, majd jövő hétre kaphatok időpontot az Eastbourne-i kórházba, nekik van endoszkópjuk. Wow. Miért van az az érzésem hogy Magyarországon fele ennyi idő után megoldást is kapnék?? Angliában talán nem ismerik a gégetükrözést? Az egész városban nincs senki aki normálisan bele tudna nézni a torkomba? Netán meg is kísérelné kivenni a cuccot? Várjam az Eastbourne-i kórház hívását, hogy talán jövő hétre kapjak időpontot. Várom, azóta is, eddig csak a helyi kórház érdeklődött hogy hívtak-e már, de mondtam nekik is hogy még nem. Sebaj, majd fognak - ígérték. Mondta a főnököm hogy hívjam fel ha végeztem, visszajön értem. 30% alatt volt a telefonom, valamiért pont most éjjel nem töltötte fel a töltőm a töltős tokomat. Busszal mehetnék, HA - szintén a telefonomtól függ, mert az e-jegy valamirét szintén pont most nem érkezett meg az utazási kártyámra. Csak a visszaigazoló e-maillel utazhatok... Egy hívánst még pont bírt a telefon szerencsére. Visszamentem dolgozni, mindenki tudta már hogy mi történt, Health & Safety e-mailt is kapott az esetről mindenki... Kérdezték hogy vagyok? Hát mondom teljesen változatlanul. De szerencsés vagyok hogy csak 4 órát és x fontot pazaroltunk egymásra. A fiúk kedvesen felajánlották a céges endoszkópont - amit még be is vállaltam volna egy alapos tisztítás után - és a labor legerősebb savját - ami valljuk be, nem élő embernek való. Este ismét mindenféle házipraktikával próbálkoztam - egyenes út a bulímia felé :D , az ottoni kis digitális mikroszkópommal is próbáltam betekintést nyerni, de hát az nem hajlékony, nem sok sikerrel jártam... Marad az Eastbourne-i kórház valamikor... vagy hát úgyis pár hét múlva megyek Magyarországra... A végén már engedni sem fogom hogy kiszedjék, úgy hozzám nő ez a cucc a torkomban - szerintem erre várnak a helyi kórházban. Tényleg nem tudom eldönteni hogy az orvosok ekkora barmok, vagy a protokoll.
Na mindegy, nem érdekes, inkább élvezem a jó időt amíg lehet :) - és továbbra sem tudok a munkára koncentrálni :( :D Megígértem a főnökömnek hogy bepótolom a kimaradást.

9
augusztus
Én idő

Bocsi hogy megint el vagyok maradva. Ahhoz képest hogy csak heti 3 napot dolgozok most... Na de hát végre van időm az egyéb teendőimre is. Mondjuk azokkal sem haladok olyan jól... Pl. végre sikerült befestenem a neon színű farmerem ami elvesztette a gyönyörű színét az új mosógépünkben :) Most majdnem olyan szép mint új korában. Ismét terveztem egy fotókönyvet, ami már ki is jött a nyomdából.
Közben a vezetőség is rájött hogy a laborban nagyon kevesen vannak, így elég sűrűn be kell mennem segíteni, a többi munkám rovására. A takarítástól amúgy féltem az elején, mert most már nem egy, hanem két hatalmas épület van. Az első nap mondjuk koszosabb is volt, mert több idő telt el a legutóbbi takarítás óta, de aztán rájöttem hogy akkor is lazán végzek, ha csak angolos tempóban nyomom. Jó, a lista azért mást mond... naponta kukaürítés (nem tudom ki viszi ki otthon a szemetet minden nap, főleg ha félig sincs a kuka), nap 2x wc takarítás (szerintem már 20-an sem vagyunk a cégnél 5 wc-re), meg hát ha az ott leírtakat összeadja az ember, sehogy nem végez. Úgyhogy én arra álltam rá, hogy mindig a legkritikusabb dolgokkal kezdek, és fontossági sorrendben haladok.
Végre magamra is több időm van! Beiratkoztam egy edzőterembe (amikor nem porszívózok akkor edzek :D ), belsőleg is sok helyretenni valóm van, amivel úgy érzem elég jól haladok. A szeptemberi magyarországi utamat is aktívan terveznem kell már: orvos keresés, fogorvos, fodrász, pszichológus, család, okmányiroda, remélhetőleg egy "meglepetés progam" is lesz :) ... Úgy néz ki kénytelen leszek majd még idén - ahogy a cég engedi - egy orrműtétet is bevállalni. Még kiskoromban eltört az orrom, aztán eléggé ferdére sikerült az orrsövényem meg az egész, és mostanában egyre többször okoz légzési nehézséget. Én inkább ezt magyar szakemberre bíznám. Ha hazajutok rendszeresen nőgyógyászhoz is elmegyek, megnézetem hogy van a petefészkem, fogászati szűrés stb. A párom is nagy útra készül (erről majd később bővebben). Talán arra lesz nagyon jó ez az időszak, hogy ismét megtaláljam saját magam, és a saját utam. Nem mintha nagyon letérve érezném magam, de volt néhány trauma ami akkora károkat okozott, hogy évek kemény munkája hogy magam mögött tudjam hagyni.
Közeledik az évfordulónk is, már csak 10 nap :) Persze a legszebb az lenne ha az eredeti helyszínen ünnepelnénk, Budapesten, de hát most marad Anglia. Arra is egy különlegesebb kiruccanással készülünk.
Oh képzeljétek, volt itt hivatalosan is 30 fok egyszer, egy napra :D Szét is égettük magunkat a napon a tengerparton. Annyira jó hogy pont nem kellett dolgoznom aznap :) Végre van egy kis színem. Mikor apu itt volt, megjegyezte hogy itt teljesen kifehéredett, majd ha hazamegy, nem győzi pótolni :D

12
július
Megszorítások

Még vissza sem értem a munkából, már a párom hozta a hírt hogy a cégnél megint pánik van, hogy valaki ki lesz rúgva a laborosok közül. Nem nagyon szoktam az ilyenre adni, több pánikos időszakot is átvészeltünk már viszonylag kis megszorításokkal. Na aztán kedden összehívták az összes dolgozót. Ilyenkor mindenki tudja hogy nem jó hírt fogunk kapni, de azt is hogy akkor ez mindenkinek ugyanannyira fog fájni, nem egy ember bánja. Így is lett. Óraszámcsökkentés lesz mindenkinek átmenetileg. Engem aztán még külön be is hivatott aztán a főnök, hogy az én esetem más... Vissza kell mennem 100%-ban vállalkozónak, míg nem javul a helyzet, nem leszek alkalmazott. Grafikusként többet lesz rám szükség, a laborból kivesznek, helyettem más területről megy oda valaki - amit nem értek, hisz azért nekem már több mint egy év tapasztalatom van, most egy új embert betanítani a nulláról... Ráadásul nagyon sok dologhoz kézügyesség is kell. Illetve a takarítót aki ügynökségen keresztül volt, kénytelenek voltak leépíteni (mert közben a ügynökség többet akart), úgyhogy visszatesznek átmenetileg megint engem takarítónak. Őszintén, jobban örültem volna ha simán én is csak óraszámcsökkentést kapok... Mostantól megint nincs fizetett szabadságom... Ezen a héten jobban járok mint a többiek, aztán meg majd kiderül, mert abszolút nem volt még egyértelmű hogy akkor mikor hány órában mit kell csinálnom. Azt mondták hogy ez annyira átmeneti amennyire csak lehet, amint jobb lesz a helyzet minden visszaáll a régi rendbe. Sebaj, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is, bár baromira unom már hogy folyton vagy a munka, vagy a lakhatás miatt stresszben kell lenni.
Mostanában a munkatársakkal nagyon rákaptunk a pub quiz-ekre. Az elsőt messze mi nyertük (mondjuk a párom egyedül is megnyerte volna), a második döntetlen lett, majd a plusz kérdéssel felénk billent a dolog, a harmadikat pedig fél ponttal nyertük. Ez most az új pénzszerzési hobbink. 1 font a nevezési díj, majd ezt a végén a nyertes csapat kapja. (Ezért nem érdemes olyan embereket vinni aki amúgy sem tudnak hozzászólni). Persze nem mintha én sokat tudnék a brit dolgokról...
Ideje lenne amúgy már nekem is átgondolni az életemet, és találni egy olyan hobbit, amivel mellékes jövedelemre tudnék szert tenni. Anglia ilyen szempontból nagyon jó hely, minden adott hozzá az állam részéről, itt nem lehetetlenítik el a kis embert a brutális adókkal meg papírmunkával, csak hát ezt az utat nekem kell kitaposni.

5
július
Családi nyaralás

Pont a népszavazás napján jött apukám, és két öcsém hozzánk nyaralni. Még sosem voltak Angliában. Egyik még sosem repült, a többiek már korábban megjárták Kanadát (ott él a húgom). Én elég felkészülten vártam őket, kaptak feltöltött brit SIM kártyát, vonatjegyet és utasításokat, mert csak az egyik öcsém beszél angolul. Több okból nem mentem ki eléjük. Az egyik hogy minketten költséghatékonyságra törekedtünk, illetve én a minél korábbi önállóságra nevelés híve vagyok. Szerencsétlenségükre áradások és sztrájk miatt pont hatalmas káosz volt. Mindig a 7-es vágányról indul a vonat, ott vártak, de semmi információ nem volt kiírva, senki nem tudott semmit. Az egyik vasutas átküldte őket az utolsó pillanatban az 5-ös vágányra, az ottlévő vissza a 7-esre, de mire odaérték, pont elment a vonatuk. Az egyetlen járat amit nem töröltek az utolsó pillanatban. Na most nagyon jól jött hogy volt itteni mobilnetük, és tudtuk folyamatosan tartani a kapcsolatot. Nagysokára sikerült egy Brightoni járatra felszállniuk, amin szintén semmi információ nem volt, végig csak ennyi volt kiírva: "This is Brighton", nem is mondtak be semmit, azt sem hogy merre megy. Majd onnan pont elértek egy hozzánk tartó járatot, ami szintén nem volt egyértelműen feltűntetve. Több mint négy óra késéssel, de aztán megérkeztek. Mikor indultunk eléjük az állomásra, elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék, és amint hazaértünk elállt. Mondtam is nekik, hogy ti is akkor érkeztek ám, mikor jól esik... :) Ahhoz képest hogy egész júniusra jóidőt ígértek, nem sok lett belőle.
A BREXIT több beszélgetésben is feljött, mind magyarokkal, mind angolokkal. Én pánikot nem érzékeltem, de voltak heves viták a párom családján belül is. Az EU mellett szavazók pedig elkezdtek nagyon aggódni értem. Ez aranyos volt tőlük :) Na mindegy, nem is akarok erről beszélni, lesz ami lesz... a véleményemet sem akarom leírni, majd úgyis kiderül mi lett volna a jobb.
A családdal meglátogattuk a Hever várat. Pont világháborús napok voltak. Akinek van alkalma elmenni egy-egy ilyen tematikus napra, mindenképp tegye meg! Hihetetlen élmény, mintha tényleg visszacsöppennél az időben. Nagyon lelkesen mesélnek a történtekről, sok érdekes dolgot lehet tanulni. Gyönyörű volt az egész hely. Különlegesen vágott tuják, olasz kert - mintha Olaszországban lettünk volna, labirintus, és a vár. Engem meglepett a stílusa, bár kisebb mint képzeltem, hiába néztem meg előtte sokszor Google-ön, egyszerűen lenyűgöző volt kívül-belül.
Egy buszos kirándulással bejártuk Brugge-t is. Most először kompoztam itt. Sajnos sok időnk nem volt ott a városban, de az is egy külön világ. Nem utolsó sorban pedig, sokkal oclsóbb eljutni oda mint Londonba! £32.5 font fejenként.
Ismét elmentünk Arundelbe, az is egy gyönyörű hely, korabeli épületekkel. Sajnos ott pont nem tudtunk tematikus napot kifogni most. Bejártuk még Brightont, Eastbourne-t és itt a környéket. A fiúk a tengerbe is bemetek - pont viharjelzésnél. Azt mondták nem vészes az a 18 fok :D Jól esett nekem is végre egy kis kikapcsolódás.

1
június
Süss fel nap

A fegyelmi utáni héten (hetekben) mindannyian nagyon nagy nyomás alatt voltunk. Egy havi munkát kellett elvégezni egy hét alatt. Sokszor az ebédszünetre sem tudtam kimenni időben, igazából egy szabad fél percem sem volt. Ebben a nagy hajtásban és stresszben aztán a párom vétett egy hibát. Elfelejtett kiállítani egy bizonylatot, és ezt akkor senki nem is vette észre. A tesztek megtörténtek, az adatokat is bevitte a számítógépbe - ami mint aztán kiderült, egy munkatársunknak köszönhetően elszállt... A cég egy állás illetve gyakornok börzére készült, felreppentek a teóriák, miszerint azért volt ez az egész fegyelmi, hogy egy olcsó gyakornokot vegyenek fel a helyére... A laborvezető konkrétan megmondta a nagyfőnöknek, hogy nem tudja a páromat a fegyelmiben szereplő termékekhez kötni, mert semmi köze nem is volt hozzá... Úgyhogy mikor kiderült, hogy tényleg hibázott aztán a párom a bizonylattal, otthon teljesen összeomlott szegény, hogy most tuti ki fogják rúgni, hiszen azt mondták neki a fegyelmi eljáráson, hogy az volt az utolsó figyelmeztetés - illetve ugye az első is... Végülis érdekes módon, abból egy rossz szó nem származott aztán, és végül a viharfelhők is elvonulni látanak. Még akkor aztán összehívták az összes alkalmazottat, és elmondták hogy rosszul megy a cégnek, lesznek változások, de a stratégiák között nem szerepelt a kirúgás még csak az óraszám csökkentés sem. Ez is megnyugtatot minket. Furcsa, pont egy nehéz helyzet bejelentése miatt esett le a kő az én szívemről :)
Észre sem vettem aztán hogy elszálltak a hetek, akkora hegyekben állnak a teendők. Május elején sikerült végre meglátogatni a nagyit, a párom 92 éves nagymamáját. Két éve elindultunk egyszer, de vissza kellett fordulnunk, az rettentően bántott. Akkor ott voltak az unokatestvérek is, és az ő párjaik, akikkel még sosem találkoztam. Jajj, nagyon szeretem a nagyit :) Kis törékeny, pici, vékony asszony sok-sok szeretettel. Sokszor én szégyellem magam mikor jön tőle egy képeslap, hogy egyszerűen el sem jutok addig hogy válaszoljak rá :( Ő amúgy egy "idősek otthonában" él, azaz egy apartman komplexben, ahol saját lakása van egy kis udvarral, mindenféle biztonsági szerkezettel felszerelve. Nagyon szép kis hely, egy nagyon hangulatos étteremmel a szomszédban. Azóta él ott, mióta meghalt a férje, nagyjából 20 éve. Ekkor a párom elszomorodott mikor belegondolt, hogy annyi idősen került idősek otthonába a nagyi, mint ahány éves most az apukája... Meg mikor fényképezett egy legalább 20 éves géppel, és megjegyezte hogy ő ezekhez a modern dolgokhoz már nem ért. Bárcsak több időt tölthetnénk a nagyival...
Egy hétvége erejéig - vagy inkább csak egy nap, minket is utolért a nyár. Még jó hogy hétvégére esett :D Egyből ki is mentem a tengerpartra, és 4 órát napoztam, hogy legalább valami alapszínem legyen.
Nem terveztem idén Magyarországra menni, bár a személyimet le kell cseréltetnem. De aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, végre lebeszéltem a barátnőmmel hogy mikor jöjjön ki hozzánk, egy másiktól vezérelve aztán azt is, hogy akkor menjünk együtt vissza :)
A lakás tulajtól megkaptuk az endedélyt 2 macskára. Nagyon jó fej volt, pet deposit (háziállat kauciót) sem kért, annyi volt a feltétele, hogy ha kiköltözünk, professzionálisan legyen kitakarítva a szőnyeg. Az meg nem gond, mert profi takarítógépem van amúgy is. Úgyhogy most keressük a leendő családtagjainkat :)

19
április
Fegyelmi

Hát nem kímél minket továbbra sem az élet... Betegségek, váratlan haláleset a rokonságban... Egyik reggel össze is omlottam a munkahelyen lelkileg. Valami influenza szerű dolog is kering a cégnél már január közepe óta. Én már kétszer is elkaptam, a páromnak is sikerült aztán újra megfertőződnie. Még betegszabin volt, hulla betegen, mikor aztán behívták dolgozni, mert hogy szükség van rá. Semmi egetverő munka nem is akadt aztán, viszont az egyik fontos megrendelőtől visszajött egy termék. Nem tudom mi volt vele a baj, de a főnök teljesen felhúzta magát rajta. Épp a párom volt ott, akié ez a szakterület az pont nem dolgoztt aznap, ezért ő lett elővéve érte. Egyből fegyelmi eljárást is indított ellene. Hát egyikőnk sem jutott szóhoz. Egyetlen emberről sem tudok aki fegyelmit kapott volna - pedig lenne kinek osztogatni, főleg nem teljesen random módon. Konrétan semmi köze nem volt az adott termékhez, maximum annyi hogy egymás mellett van helyileg a két szakterület, meg szükség esetén besegít, hogy haladjanak a dolgok. Nem akarok kibeszélni senkit, de mérhetetlenül csalódott vagyok. Nem csak azért amiért a páromról van szó, hanem az egész hihetetlen igazságtalanság miatt. Ő is keményen odateszi magát nap mint nap. Múltkor pont akartam írni hogy milyen jó fejek a kollégáim, hogy még pénteken túlóráztak is kérés nélkül, csak azért hogy nekem segítsenek, nem hagytak egyedül a rengeteg munkával. A fegyelmi biztottságból sem mert megszólalni senki hogy kiálljon a párom mellett, vagy hogy egyáltalán beleszóljon az ügybe. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de semmi jó érzésem nincs... Nem tudom miért kellett ez, miért így, miért ő, miért csak ő lett elővéve. Na és hogy ránk ez hogy fog hatni. Mint kollégák, mint család.
Az ügynökség akin keresztül a lakást béreltük megszűnt, illetve más cég vette át. Csak remélni tudom hogy (ők is) jó fejek lesznek.
Akárhogyan is, az élet megy tovább... Lassan, de tavaszodik. Már a levegőben is tavasz illat van, bár a melegét még nem érzem. Szokásos sokk, hogy még az előrejelzésben sem látni 13 foknál többet, közben már a kanadai barátaim nyári fotókat posztolnak (28 fok van ott napközben!!) - és csak reménykedem hogy idén nem két napos nyár jut nekünk. Lassan szervezkezdni kéne, jön majd a család (igaz csak egy része) látogatóba, most először... Gyűjteni is kéne rá, mert nem lesz olcsó. Az éves adómról is megkaptam a számlát... hát egy havi fizetésemet el is felejthetem. Majd kisakkozom hogy melyiket...

2
április
Végre jobban vagyok

Nem győzök hálát adni az új lakásért! Ismét Európában érzem magam :) Kezd visszatérni az életerőm, kreativitásom. Bár közben egy akupunktúra kezelért is elkezdtem, lehet az is segít, meg a vitaminok, ásványi anyagok amiket szedek.
Hűű hát történt néhány érdekes dolog. Nálunk buli még mindig nem volt, bár egyszer úgy volt hogy jönnek a fiúk, de több mint egy órát késtek, mikor aztán ideértek előbb bevásárolni mentünk aztán másnál kötöttünk ki. Viszont az egyik srác az után nálunk aludt, mert túl sokat ivott a vezetéshez. Volt szó azóta is a buliról, de mindig másnál volt eddig, vagy meghiúsult.
Egyik este munka után  elmentem elektromosságot venni, majd bevásárolni. A legközelebbi feltöltő hely ott van, ahova az előző lakástól is jártam. Kijöttem a boltból, elindultam a buszmegállóba hogy akkor a bevásárlást egy nagyobb üzletben intézzem. Egyszer csak megállt mellettem egy rendőr autó, kinyitották az ajtót, és az egyik valamit kiszólt. Azon a környéken rendszeresek a balhék, így nem nagyon foglalkoztam vele, hisz korábban pont ugyanott volt már, a mosodában. Mentem tovább, nem igazán törődve a helyzettel, majd hirtelen elémugrott az egyik rendőr, megállított és megkérdezte a nevem. Megmondtam hogy hívnak, majd elnézést kért és mondta hogy pontosan úgy nézek ki mint valaki akit keresnek.
Egy másik nap, egy rejtélyes Amazon-os küldeményt kaptam. Nem is rendeltem semmit tőlük. Olyan dolgot meg végképp nem amit kaptam. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Végül kiderült hogy egy ebay-es rendelést kaptam Amazonon keresztül, de hogy miért ezt a terméket, azt már sosem fogom megtudni. A múltkori fájdalmas ügyintézés után nem is volt kedvem utánajárni a dolognak... Ha szép, ha nem, inkább eladtam. Legalább más hasznára váljék.
Ismét nálunk volt a cica két hétre. Kíváncsi voltam hogy reagál majd :) Új hely, régi arcok. Egész bátor volt, körbenézett... Majd mikor elment a gazdája, egyszer csak kisétált a nappaliból ahol együtt voltunk, és sehol nem találtam. Pár perc keresés után kezdtem megijedni, nekünk is viszonylag új ez a hely, ki tudja mit talált... A párom csak ennyit mondot nyugodtant: "Az ablakok, ajtók csukva vannak, valahol itt kell lennie". Ok, de én szeretem tudni hol van és hogy hogy van. Végül a kisszobából nyíló tárolóhelyiség legvégén, zseblámpával bevilágítva megláttam a két pirosan világító szemet :) Amint kijött, azt a helyiséget le is zártuk, de hát pár perc múlva megint nem találtam. Végül a párom szekrényének egy felsőbb polcán gubbasztott, a ruhák közé befészkelődve. Míg túlságosan fel nem bátorodott, az is volt a törzshelye. Eddig a konyhapultra sosem ugrott fel (az előző helyen nem is nagyon volt hova :D), egy hét után felbátorodott. Azért nem örültem neki, mert olyan növények vannak ott, amik a macskáknak mérgezőek, ő pedig szereti megrágni a növényeket. Párom mondta, hogy ezt úgy szokták megoldani, hogy valami ragadósat tesznek oda, amit a macskák nem szeretnek, ezért egy idő után meg sem fognak próbálni felugrani. Cellux hurkokkal ragasztgattam tele. Tudtam hogy ismét be fog próbálkozni a cicus, sajnos a videóról lekéstem, pedig nagy műsor volt :D Szegénykém, nagyon bepánikolt, végigszánkázta a lakást, mert az egyik cellux rajta maradt a lábán. Néhányszor azért még felugrott, de hamar meg is gondolta magát. Sokat játszottunk aztán, folytattuk a vadászást is, a helyi körülményekhez adottan. Egyszer aztán annyira beleélte magát, hogy én azt hittem már végeztünk, lefeküdtem az ágyra hason, vele szembe. Teljesen váratlanul csak annyit láttam, hogy kieresztett karmokkal, tátott szájjal ugrik felém. Én reflexből az arcomat védve lehajtottam a fejem, és valószínűleg pont az miatt a bólintó mozdulat miatt, fejbe talált a szemfogával. Folyt is rendesen a fejemből a vér... Utána órákig nagyon csendben volt. Hála Istennek neki nem lett semmi baja.

29
február
Berendezkedés

Ebben a hónapban jó sok túlórát sikerült termelnem. Szerintem meg is döntöttem a saját rekordomat. Mióta új felettesem van grafikusként, elég lassan haladnak a dolgok, mindent milliószor visszadob. Nem kicsit idegesítő, de pénzben legalább jó :) Nem is baj, mert az elmúlt 2 hónapban nem tudtam félretenni.
Most már kezdem látni a pakolni- és mosnivaló végét. Volt egy nagyon jó kis bőr ottoman tárolódobozom (ami egyben puff is), de azt sajnos annyira megette belül a penész, hogy nem tudtam megmenteni. Kívülről szép meg minden, ülésre is alkalmas dehát belül lekezelés, mosás és szárítás után is nagy penésztelepek jelentek meg. Előtte pedig nem is volt látható :o
Még régebben kaptam egy valódi szőrme mellényt, amit sosem tudtam hordani eddig. Volt egyfajta erős szaga a legelejétől fogva, amit semmilyen trükkel nem tudtam kiszedni belőle, pedig nagyon sokmindent próbáltam. Most jött el a pillanat hogy elegem lett, először bedobtam a kádba, ott próbáltam kézzel kimosni. Jó sok kosz kijött belőle, de a szag még ekkor sem, sőt, hiába mostam utána kezet alaposan, még nekem is olyan szagom lett. A végén fogtam, és betettem egy mosózsákba, majd a mosógépbe. Lesz ami lesz. Olyan finom illatosan jött ki, és semmi baja nem lett! :)
Úgy látszik mostanában nagyon kísérletezős kedvemben vagyok (vagy csak ennyire erős bennem az otthonteremtési vágy). Sosem szerettem pl. a törölköző szettünk színét. Még anyukától kaptam mikor tőlük eljöttünk. Van pár kopottabb ruhám is, így kipróbáltam a mosógépben történő ruhafestést is. (Vajon miért életem első saját - és jó drága - vadi új gépével állok neki ilyeneknek... :D) Tengerészkék színt választottam. Valószínűleg lesz majd még egy piros is a jövőben. Egész jól sült el a dolog, nagyon szép színe lett mindennek, bár a gép ajtajának a szigetelését helyenként maradandóan megfogta. De hát fekete a gép, így nem feltűnő.
Az ágyat is felújítottam, elegem volt a kis rugalmas lécekből, amik egy idő után folyton kiugrottak a helyükből. Új matracot is vettem, új ágyneműt, huzatot... Azért így visszatekintve látom igazán hogy mennyire durva volt az előző lakásban a helyzet. Rengeteg anyagi kár, elképesztően élhetetlen viszonyok... Mondhatnám hogy magam sem értem hogy bírtuk addig, de kijelenthetem, a legjobb lakás lett a miénk az összes megnézett közül, megérte kivárni. Már csak abban reménykedem hogy most ez nagyon sokáig így is marad. Attól kicsit féltem hogy mit fog a párom szólni az új ágyneműhuzathoz, nehogy túl lányos legyen neki :D De nagyon kedvesen reagálta le. (Nem mindig egyszerű egy designerrel élni... :P) Vettem néhány új bútort is...
Mikor még csak terveztem a szárítós mosógépet sokan ijedten néztek rám: "jajj, az nagyon meg fogja dobni a villany számlát, nem is szárít rendesen egy kompakt gép, nagyon gyűri a ruhákat... " 3 márka között vacilláltam (nem a reklám helye, de Bosch, LG és AEG azaz Electrolux). Messze az Electroluxnak van a legjobb híre ahogy láttam, és a legjobb energia tanúsítványa. Az egy havi fizetésembe kerül. Megvettem volna azt is - bár szerintem nem szép -, viszont az a szabvány méretnél 2cm-el magasabb. Igazából ez döntött, nem fért be az itteni pult alá. Hogy a másiknál mi volt a nyerő, már nem nagyon tudom, talán hogy az egyikre 5 év garancia van (10 év a motorra), a másikra meg csak 2 év. Illetve talán a kapacitás. Az enyémnél 9kg a mosási, 6kg a szárítási. Nagyon jól szárít, van amelyik szárítási opció gyűr is, de találtunk olyat, aminél nagyon szépen jönnek ki a ruhák, teljesen hordható állapotban. A neon narancssárga szín viszont kijött az összes kedvenc ruhámból :'(( Nem tudom hogy ez a mosógép vagy a mosószer hibája-e... És jöjjön akkor a matematika: 1 hónapja költöztünk, mínusz £8-on volt a villanyóra mikor feltöltöttem £40-al, szóval £32-ról indultunk... Az első héten nem volt mosógépünk, utána viszont szinte minden nap ment, sokszor 2 ciklus is egy nap szárítással, de most hétvégén napi 4, igaz nem mind szárítással. (Az adott mosandó adaghoz számolja ki a gép a vízhasználatot, a szárítás hosszát és az időt is, de van gyorsító funkció is). Szóval egy hónap telt el, és még mindig nem fogytunk ki az áramból, igaz holnap megyek feltölteni. 1 hónap = £30 extrém mosógéphasználat mellett. Szerintem ez nagyon jónak mondható! A tengerparti lakásban napi £2 volt nyáron az áram, az előzőben kb. £1.5