Költözés Angliába http://uj-elet.blogger.hu Hirtelen döntenem kellett... így Angliába költözök. hu Vissza a munkába http://uj-elet.blogger.hu/2017/01/18/vissza-a-munkaba Vicces volt begiszpezett orral elmenni a rendőrségre. Mindenki megkérdezte hogy mi történt, arra vártak hogy összevertek, megtámadtak stb... én meg mondom erre hogy ellopták a pénzem. Visszafelé is nagyon izgultam, mert megint sok készpénzzel kellett utaznom. Nem is akarom ezen idegesíteni magam, elég drága tanulópénz volt. Leginkább azért írom le, hogy más ne járjon így. Nem tudom melyik oldalon vették ki, az angol oldalon a biztonsági ellenőrzésnél volt alkalom, ott tuti látták is mi hol van a táskában (kézipoggyászról lévén szó), illetve mivel beszállás előtt feladtam a táskát és elfeledkeztem arról hogy benne van, így a magyar oldalnak is volt lehetősége, hiszen elég sokat kellett várni aztán a csomagokra. Ha valaki járt mostanában hasonlóan, kérem írja meg nekem a történetét.
Furcsa volt hogy nekem teljesen kimaradt a karácsony, és mindneki már a szilveszterre készülődik. Nagyon jól telt azért az a pár nap. Másodikán be kellett mennem az okmányirodába is, és nagy meglepetésemre az ügyintéző egy lány volt akivel együtt szilvesztereztem :) Én nem is ismertem őt korábban, csak a testvéreit.
A hazaút elég rohanósra sikerült, több programom is volt aznap délelőttre, és mind megcsúszott. Izgultam is hogy időben kiérjek a reptérre. Mindig ablak mellett ülök, régen fizettem érte vagy szerencsém volt, most már kifejezetten kérem. Épp hogy az utolsó hely szabad volt még. A műtét miatt nem lenne szabad emelnem, így egy kedves fiatalember segített felrakni a bőröndöm. Innen is szeretném megköszönni neki, hisz nem látszott rajtam hogy miért van szükségem segítségre. Nagyon szép volt maga az út, naplementében szálltunk fel, majd gyönyörűen látszott a Balaton, majd sötétben Anglia partjai is. Vonatot is rögtön sikerült fogni - ami manapság nagy szó :D
Másnap már vissza is tértem a munkába. Érezhetően lassabb vagyok még. Folyton törölgetni kell az orrom... már én unom. De hála Istennek, nem túl pörgősek a napok, belefér.
Nem tudom említettem-e, de a párom és a munkatársam Peruból küldött egy csomagot a céges címre, az én nevemre. Személyes ajándékok voltak benne a munkatársam családjának és a mi családunknak. Az érintettekkel le volt beszélve az egész. Az egyik laboros srác vitte el a munkatársam családjának az ő ajándékaikat, én pedig a mieinket. Csakhát pont aznap érkezett meg a csomag, mikor én már úton voltam Magyarországra. Írt a laborvezető sms-t hogy itt a csomag, nem sokkal később a főnök fia is (aki egy nagyon fura szerzet, nem szabad megbízni benne), és kérdezte hogy házhoz hozza-e nekem. Nem akarom hogy megtudja hol lakom, illetve már ott sem voltam, még annyira sem akartam hogy tudja a címet, válaszoltam hogy köszi nem, majd ha visszaérek felveszem a munkahelyen. Persze tudtam hogy a laboros srácnak fel kell bontania, de ezt nem említettem neki. Erre egyszer csak látják a fiúk a labor ablakából, hogy a főnök fia elkezdte csak úgy felbontani a csomagomat. Erre kiszaladtak, hogy héé, mit csinálsz?? Nem neked jött!! - és gyorsan leállították, elvették tőle a csomagot. Wow, nem is tudom hogy képzelte. Mi járhatott a fejében?? Azt mondták, teljesen megszállottan viselkedett, amint meglátta a csomagot, hogy Peruból jött. Na nem sokkal később lett is egy hülye balesete, amibe bele is halhatott volna. Full sebességen pörgette az esztergát - ok nélkül, benne egy masszív fém darabbal. (Ezt mindig alacsony sebességen polírozzuk). A fém kirepült, felszakította a homlokát, felrepült a plafonra, majd pattant egyet a szemközti falon is. Össze kellett varrni a fejét.
Na, nekem még pár napig kell aggódnom, aztán itthon lesznek elvileg végre a fiúk. Nem is akarok belegondolni milyen veszélyek közt járnak. Mikor feltesznek egy videót egy kígyóról, hogy ha ez megmar 4 órán belül meghalsz, és ellenszérum sincs a közelben... Aztán jönnek a hírek hogy hányan meghaltak egy lövöldözésben a Floriadai repétren ahol visszafelé átszállnak majd, ugye ahonnan meg mentek, másnap ott volt terrortámadás... Azon imádkozom minden nap hogy csak egyben, élve, egészségesen térjenek haza. Biztos egy életre szóló élmény, amit a helyükben én sem hagytam volna ki.
A héten sikerült elkövetnem életem legnagyobb (és azt hiszem, a lehető legnagyobb) szakmai hibáját, ami hatalmas galibát okozott és okoz majd még egy ideig. Rettentően szégyellem, és nagyon féltem a vezetőség reakciójától. Borzasztóan ézrem magam, kb úgy mint amikor kiraboltak, csak most nem áldozat vagyok, hanem tettes :S Fél életemet megbántam az elmúlt egy hónapban. Először a marketingessel futottam össze. Ő csak nevetett a történteken, ami nagyon meglepett, majd mikor elkeztünk megoldás után kutatni, végig kiállt mellettem, megpróbálta levenni a terhet a vállamról. Nagyon jól esett! A nagyfőnökkel csak másnap futottam össze, neki sem volt egy rossz szava sem, hanem egyből a megoldást próbálta keresni. Még az összeget is könnyedén fogadta, amit a helyrehozatalért kér a cég, aki vállalná hogy segít. Örülök hogy őt is jó pillanatában értem. A közvetlen felettesemmel nem találkoztam azóta... De egyből értesítettem mindenkit, amint megtörtént a baj.

]]>
Wed, 18 Jan 2017 19:44:24 +0100 17532_75474
Orrplasztika tapasztalatok http://uj-elet.blogger.hu/2017/01/07/orrplasztika-tapasztalatok Gondoltam nyitok egy külön posztot csak az orrműtétnek, hátha tudok ezzel másoknak is segíteni (hiszen én is folyamatosan kerestem saját tapasztalatokat ilyen témában. A műtét előtt azért hogy mi vár majd rám, utána pedig azért hogy kinél hogy halad a gyógyulás, mi hogy változik). Talán egyszerűbb ha ezt a bejegyzést frissítem majd folyamatosan, hogy minden egyben meglegyen. Ha vannak kérdések, nagyon szívesen válaszolok.

MIÉRT AKARTAM A MŰTÉTET?
Először is hogy miért döntöttem a műtét mellett. Kiskoromban, talán hat éves lehettem, mikor volt egy nagyon hülye balesetem. Este ágyazáshoz készülődtünk. Egy ágyneműtartós ágyban tartottuk az ágyneműt, amit tartani kellett, hogy le ne csukódjon. A húgomat kértük meg hogy tartsa amíg kiveszem a dolgokat. Kivettem az első adag ágyneműt, ami előttem volt, kiraktam magam mellé, de még az ágy végénél volt a többi. Be voltam hajolva az ágy alá, mikor a húgom gondolt egyet és elsétált, az ágy lecsapódott engem fejbevágva, és így orral a földnek nyomott. Borzasztóan fájt, sírtam, be is mentünk a kórházba, ahol aztán megröntgenezték. Eltört, vagy talán csak annyit mondtak hogy elrepedt, de mivel nagyon kis picike orrom volt akkoriban, nem tudtak vele semmit sem kezdeni. Ahogy aztán nőttem, nőtt az orrom is, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sokáig az sem tűnt fel, hogy mennyire ferde, illetve hogy csak felületes a légzésem. Néha eljátszottam az orrplasztika gondolatával, de sosem komolyabban. Nem is tudom miért pont most... talán mert a párom hónapokra elutazott, és gondoltam addig nagyon ráérek :) - és mint utólag kiderült, legalább nem gyanúsítja őt senki hogy összevert :D Illetve most már megengedhetem magamnak. Szóval viszonylag hirtelen ötlet volt.

MI ALAPJÁN KERESTEM ORVOST?

Elkezdtem orvost keresni. Fontos volt számomra hogy az illető a legjobb szakemberek közül kerüljön ki. Hiába élek Angliában, az itteni egészségüggyel finoman szólva nincsenek jó tapasztalataim, ezért mindenképp Magyarországon szerettem volna csináltatni. Olyan orvost kerestem, aki fül-orr-gégész és plasztikai sebész is egyben. Többel felvettem a kapcsolatot. Egy fontos kitételem volt, hogy egy kis púpot hagyjanak az orromon, mert én azt nagyon megszerettem :) Szerintem van akiknek kifejezetten jól áll és aranyos, egyenesen hiba lenne tucat egyenes orrot vagy homorút csináltatni. Az első orvos mindenképp egyeneset akart, mert az technikailag könnyebb. A második is egyeneset javasolt, szintén technikai okok miatt, illetve két műtétben oldotta volna meg a dolgot - amit nem is értettem. A harmadik orvossal egyből megtaláltuk a közös hangot, nagyon kedves volt hozzám folyamatosan. Ő is elmondta hogy igazából "fent" is (a púpnál) és "lent is" (az orrcsúcsnál) hozzá kell nyúlnia a ferdeség és a technikai megoldások miatt, de nem gond, simán megoldható hogy maradjon púp. Csináltunk számítógépes terveket, majd meg is jegyezte hogy milyen jó hogy nem "Barbie" orrot kértem, mert az én arcomhoz borzasztóan állna.

HOGY FOGADTA A KÖRNYEZETEM?

Igazából legszívesebben titokban tartottam volna ezt az egészet, de mivel karácsony előttre terveztem, majd utána hazamenni a családhoz, gondoltam nem jó ötlet rájuk hozni a frászt, hogy olyan fejjel állítok be, mint akit összevertek :) Így elmondtam anyunak. A munkahelyen is kénytelen voltam a szabadság miatt, illetve a gyógyulási időszakban betartandó dolgok miatt (szemüveg viselése, emelgetés stb.) Mivel ez egy kis cég, semmi nem maradhat titokban, persze hogy mindenki hamar megtudta. Anyu nem egy támogató fajta, nagyon megijedt az egésztől. Még a műtét előtti héten is írt egy levelet hogy ne csináljam, nem kéne, biztos nem leszek elégedett az eredménnyel - nem mintha nagy elvárásaim lettek volna. Bizonygatta hogy nem volt eltörve az orrom... (Én emlékeztem is, meg pár éve megtaláltam róla a papírt is) Na meg miért pont karácsony előtt (mert így jóval kevesebb szabadságot kell kivennem)... Erre szoktam mondani, hogy ha már nem segítesz, ne nehezítsd meg a dolgot! Nem G-s műmelleket szeretnék, hanem egy eltört orr - ami életminőség romlást is okozott - helyrehozatni.

A MŰTÉT
Izgulni nagyon nem volt időm a műtét előtt, leginkább azon izgultam hogy nehogy el kelljen halasztani az időpontot. Naná hogy megfáztam pont egy héttel előtte, össze-vissza kúráltam magam hogy gyorsan meggyógyuljak, ami aztán sikerült is :) (Külföldiként nem lett volna egyszerű újra ennyi szabit találni, újra repülőjegyet venni, szállást intézni stb...) A műtét napján azért persze jött az izgalom :) De tudtam hogy semmi nem tántoríthat el a döntésemtől. Mint már írtam elég kellemetlenül kezdődött a dolog, mert már műtősruhába beöltözve mentem az orvosi szobába, mikor kiderült hogy a reptéren kiraboltak, és elvitték a műtét árának több mint 2/3-át. Egy sokként ért. Én nagyon utálok tartozni, bármi történhet hogy aztán nem lesz alkalmam kifizetni, nem akarok én tartozást hagyni magam után!! Így arra jutottunk, hogy ott helyben átutalom a hiányzó összeget. Szépen berajzolgatta aztán az arcomat a műtét miatt, adott egy nyugtatót, én meg a bankszámlaszámmal visszamentem a szobámba. Na most azon izgultam, hogy jól írjam be az adatokat, és átmenjen az utalás. Nemzetközi utalásról lévén szó, minden hülye adatot kértek. Na aztán el is aludtam a nyugtató hatására. Arra keltem, hogy át kell sétálnom a műtőbe. Felfeküdtem az ágyra jobb kezem jobbra, a bal balra, a lábam leszíjazva... Sokmindenre nem is emlékszem, elég kómás voltam. A legközelebbi kép az ébresztgetés. Nem láttam senkit, csak hangokat hallottam. "Jajj de szép lett az orra, nagyon nagyon szép lett!" éreztem hogy a tortom tele van mindenfélével, krákognom kell és köhögni. Mondták hogy ez az, köhögjem fel, nyeljem le... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak). A következő elmékem hogy már a szobámban vagyok, és borzalmasan ki van száradva a torkom, semmi nyálam nincs, szinte fáj. Volt mellettem egy flakon víz, azzal próbáltam nedvesítgetni a nyelvem, a szám, de nem sok sikerrel jártam. Hívtam a nővérkét, ő adott nekem egy negrót hátha beindul a nyáltermelés, de nem nagyon segített az sem. Elég kómás voltam még mindig, még reggel is, nagyon nehezen tértem rendesen magamhoz. Valamiért folyton hányingerem is volt. Volt hogy leültem a wc mellé hátha sikerül, de aztán nem jött. Igaz kaptam hányáscsillapítót is. Teljesen be volt dugulva az orrom, habár tampon nem volt benne. Reggelira kaptam teát, egy szelet kenyeret nem is elmékszem mivel. Aztán mondták hogy nemsokára jön az orvos, kitisztítja az orrom és utána sokkal jobb lesz. Így is lett. Cseppentett bele amit fel kellett szipogni, nem sokkal utána aztán felülni, a giszpet lefogni, és kifújni erősen egy zsepibe majd fülpálcikával kitörölgetni. Csipesszel kiszedett pár beszáradt nagyobb darabot is, hatalmas megkönnyebbülés volt. Igazából ekkor teljesen jól néztem ki, se duzzanat, se kék folt nem látszott, de mondta hogy másnap estére lesz a legrosszabb, és onnan folyamatosan javulni fog. Mivel közvetlen karácsony előtt volt a műtét,másnap nem voltak már műtétek. Akinél töltöttem a lábadozási időt csak este tudott volna értem jönni, ezért az orvos felajánlotta hogy hazavisz engem. Minden egyes alkalommal meglepett a kedvességével, komolyan mondom. A lelkemre kötötte hogy nyugodtan azonnal hívjam a magán számán ha bármi kérdésem van, nem foglalkozzak azzal hogy karácsony van!

MILYEN VOLT AZ ORROM

Az orvos elmondta, hogy mikor felnyitotta az orromat, akkor látta, hogy darabosra volt törve az egész. A porcos rész becsúszott a csontos alá, egy borsónyi csontdarab pedig be volt ékelődve az arckoponyába a bal orrlyukban, ezért kaptam nehezebben levegőt. Egyikőnk sem gondolta volna hogy ilyen komoly volt az a gyerekkori törés. (Na azért megkönnyebbülés volt hogy bizonyítékom is van már hogy nem vagyok hülye, és nem csak beképzeltem az egészet).

LÁBADOZÁS ELSŐ HÉT
Egy barátomnál lábadoztam, mert a családom vidéken lakik, és nem akartam így utazgatni. Az első napokban még mindig kicsit kómás voltam. Nem akartam senkinek a terhére lenni, így ételt is előre rendeltem az egész hétre, amint mindig az adott reggelen hoztak ki. Mint mondtam, az első nap teljesen jól néztem ki. Második nap estére, ahogy az orvos is mondta, eléggé feldagadt a szemem alatti rész, és kicsit be is kékült, de nem túl durván. Feketenadálytő krémmel kenegettem. Előre kaptam egy hosszú listát hogy milyen gyógyszereket, krémeket, orrcseppeket kell beszerezni, mit mikor és hogyan kell használni. A torkom fájt kicsit, a ledugott tubus miatt. Harmadik napra már nem volt úgy feldagadva az arcom, és ekkor kaptam legjobban levegőt. Napi 3x 1000mg c-vitamint szedtem, szinte csak kamillateát ittam (bár ez nem volt a listán). A negyedik naptól elkezdett tisztulni az orrom, száraz darabkák szabadultak fel, elég lassan, ami akkor nagyon jó érzés volt, de hamar vissza is dugult aztán. Pl. este éreztem hogy elindult egy darab, de csak reggel tudtam kifújni. A kékség is nagyon hamar múlani kezdett. A gipsz levétele előtti napra meghívást kaptam egy rendezvényre. Kicsit rágódtam rajta hogy elmenjek-e így, végül az igen mellett döntöttem. Persze éreztem hogy sok pihenésre van szükségem, nagyon hamar kifáradtam. Az arcomon lévő ragtapasz elég csúnya volt a krémektől, arra ragasztottam mégegy réteget hogy szebb legyen, kicsit kisminkeltem magam, hogy mégiscsak nőnek érezzem magam :D Vittem zsepit, orrcseppet, fülpálcikát (amit igyekeztem nem használni nyilvánosan, mert nem a legszebb módszer). A jelenlevők mind megjegyezték hogy meglepően jól nézek ki 6 napos létemre, másoknak hetekig hatalmas monoklijuk van.

GIPSZLEVÉTEL, MÁSODIK HÉT
Egy hét után, azaz a 7. napon vették le a gipszet. Amire nagyon vágytam már ekkor, egy alapos arcmosás. Amúgy sem egyszerű kezelni a bőrömet, de most nagyon meg volt viselve. Hámlott az egész, közben fénylett az egész fejem, fel is volt dagadva, nem voltam annyira szép látvány :D De nem volt semmi kékség, a jobb oldalon volt egy nagyon pici, halvány sárga folt, a varratomat megdicsérték, azt mondták senkinek nem volt még ilyen szép, tiszta, két hét után szoktak így kinézni az emberek mint én egy hét után. Én nagyon nem bírom ha nem teljesen tiszta az orrom, így számomra nem meglepő hogy a varratnál is tiszta volt (a két orrlyuk között, mert nyitott orrműtét volt). Nagyon szépen meg is volt gyógyulva, komolyan mondom, alig látszott. A varratszedésnél egyetlen egy darabka fájt, a bal orrlyukamban, de az kegyetlenül. Nem is tudom, mintha az ember orrszőrét tépnék folyamatosan, jajj de rossz volt! Mondtam is, hogy az egész idő alatt ez a legkellemetlenebb :D Azt mondták, hogy van akinek az egész ennyire fáj, mi a titkom hogy ennyire hamar meggyógyult nekem? Hát mondom nagyon sok c-vitamint ettem, a kamilla teát el is felejtettem említeni. Megmutatta az orvos hogy a továbbiakban hogy fújjak orrot, hogyan kell masszírozni - mert meglepő módon kell! Aztán innentől átvett a családom. Még napokig éreztem hogy nagyon hamar elfáradok, úgy érzem le kell tenni a fejem. Először azt hittem hogy valamiért még mindig érzem a homlokomon a ragtapasz helyét, de nem, az egész homlokom zsibbad. Vagyis fura érzés, olyan mintha lenne rajta valami. Viszont ha van, teljesen normálisnak érzem. Arcmosás után is egy ideig teljesen normális, majd visszatér ez a furcsa érzés. Néha közvetlen az orr feletti részen, néha a homlokom közepén érzem jobban, de van hogy a szemöldöknél is. Szóval állandósult egy ilyen zsibbadás féle érzés. Időnként még jönnek ki száraz darabok az orrból, de többnyire vízszerűen folyik, szinte folyamatosan. Ami picit idegesítő, főleg hogy már visszatértem dolgozni, és a törölgetés sem olyan egyszerű művelet, hiszen nem mozgathatom az orrom, illetve nem is tudnám. Teljesen be van keményedve, és érzékeny is. Az orrcsúcsnál is van egy fajta fura érzés, de erről tudtam is hogy lesz, mivel átvágták az idegeket is. Ott viszont pont fordítva van mint a homlokomnál. Alapból semmi különöset nem érzek, csak ha hozzáérek.
Igazából teljesen csinos kis orrom van. Most látom igazán, hogy mennyire el volt deformálódva. Persze még duzzadt, egy év a teljes gyógyulási idő, szóval addig folyamatosan változni fog. Picit még a felső ajkaim és az arcom is fel van dagadva, de annyira nem feltűnő. Mindneki azt mondja hogy semmi nem látszik, sokkal rosszabbra számított. Én is. Azt hittem két hétig legalább alapozózni kell hogy rejtegessem a nyomokat, de egyszer sem kellett :) A vágást is alig látom, nagyon nagyon ha nézem, akkor látom hogy valami tényleg történhetett. Nem piros, nem heges, abszolút nem feltűnő. Viszont a mimikám még nem a régi. Nagyon sokáig nevetni sem tudtam, most is picit még fura a mosolyom, a munkahelyen próbáltam egy szöszt lefújni valamiről, hát rájöttem hogy nem tudok még fújni vagy csücsöríteni sem nagyon. Az egész terület húzódik, és be van keményedve (amit alapállapotban nem igazán érzek).

HARMADIK HÉT
Sikerült nagyon megbetegednem. Először csak enyhe diszkomfort érzegem volt, folyamatos orr csöpögéssel. Mint egy csap amit nem lehet rendesen elzárni. Ez még viszonylag normális is ilyenkor, de gondoltam, milyen jó hogy jön a hétvége, legalább kipihenem magam, nem is mentem sehova. Hétfőn munkába indulás előtt viszont megszédültem, majd a buszról leszállva azt éreztem, hogy mindjárt elájulok. Végignyomtam azért a napot, nem akartam hazamenni, mert nem mertem egyedül lenni. Picit javult ez a szédüléses dolog, de úgy éreztem, hogy az orr melléküregek teljesen el vannak záródva, levegőt viszont rendesen kaptam. Volt hogy a rágás is fájt. Másnap inkább otthon maradtam. Nem bántam meg, rettentő rosszul voltam. Majd jöttek a tipikus megfázásos tünetek: torokfájás, köhögés, gyengeség, orrdugulás és persze a folyamatosan vízszerűen csöpögő orr. Az arcom is ismét picit jobban fel van dagadva. Néha azt kívánom, hogy bárcsak taknyolnék már rendesen, egy igazi zöldet (bocsi), mert nagyon hiányzik a megkönnyebbülés érzés. Persze az orrcseppből is kifogytam, ami a legtöbbet segített ilyenkor. Nem is volt még ilyen hogy senki ne lett volna mellettem napokig mikor beteg vagyok, de hát én nem szóltam a barátaimnak. Most már nagyon vágyik az orrom egy kis békére :) Amúgy érdekes, aludni nagyon jól tudok, addig az orrom sel folyik. Amit felébredek egyből rá is zendít.
Azt még múltkor elfelejtettem mesélni, hogy anyu aztán az egyik éjszaka mikor nagyon tépelődött a műtétem miatt befogta az egyik orrlyukát, hogy kipróbálja milyen lehet nekem, hogy nem kapok rendesen levegőt. Ekkor pánik szállt rá ahogy nem kapott levegőt, alig tudott visszaaludni. Na ekkor megértette hogy nem poénból vállalom be.


]]>
Sat, 07 Jan 2017 16:29:24 +0100 17532_75472
7 év után az első karácsony Magyarországon http://uj-elet.blogger.hu/2016/12/25/7-ev-utan-az-elso-karacsony-magyarorszagon A céges helyzet rendeződni látszik, jó híreket kaptunk, és sok-sok megrendelést. A vezetőség belátta hogy az új srác alkalmatlan, igaz addigra már nagyon sok anyagi kárt is okozott a cégnek. Mint embert nagyon sajnáltuk, de tényleg nem maradhatott.
A frissen felmondott kollégákkal még összejöttünk párszor vacsorázni, bowlingozni...
Stresszből továbbra sem volt hiány, és a vonat sztrájk sem segítetett. Alig vártam hogy végre szabin lehessek. A páromnak sem mentek könnyen a dolgok dél-Amerikában, az utolsó otthon töltött éjszakámon éjjel 1-kor hívott hogy sürgősen segítségre van szüksége. 4-re jött értem a taxi... Jó sokat kellett várakoznom a reptéren aztán. A beszállás előtt volt egy lehetőség, hogy még az utolsó pillanatban fel lehet ingyen adni a kézipoggyászt, és elsőbbségi beszállást is adnak hozzá. Mivel az én bőröndöm nagyon nehéz volt (hoznom kellett a laptopot is a munkám miatt), éltem a lehetőséggel. Majd mikor láttam hogy hogyan dobálják egymásra a bőröndöket, egyből megbántam. Nagyon aggódtam hogy összetörik, főleg hogy alul volt az enyém. De nem lett végül baja.
Valahogy a szerencsétlenség sorozat a mostani utamat is elkísérte :( A műtét miatt nagyon nem akartam beteg lenni, de hát sikerült egyből megfáznom, hiába szedtem rendszeresen nagy mennyiségű c-vitamint. Maradt a mindenféle gyors kúrálás. Nyitott orrműtétre készülve pont egy megfázás... (még pici koromban eltört az orrom, mint most kiderült darabosra, egy csontdarab be is ékelődött a kagylóba, ezért nehezebben kaptam levegőt, ennek a helyrehozatalára szántam most rá magam), na meg az altatás miatt sem lehetek beteg. Valamelyik reggel az egyik fogam eltört, ki kellett húzni... Nagyon jó volt végre a családdal és a barátaimmal lenni, közös programokat csinálni, de azért ez nagyon beárnyékolta. Hála Istennek sikerült még a műtét előtt meggyógyulnom. Már a kórházban be voltam öltöztetve a műtéthez, jött az orvos hogy menjek vele, berajzolja az arcomat, ad egy nyugtatót, én meg átadom a műtét árát, mikor odaadtam a borítékot. Elkezdte az orvos átszámolni előttem a pénzt, mikor kiderült, hogy a reptéren kilopták a pénz több mint kétharmadát. Na mondom, most már tényleg szükség lesz a nyugtatóra! Ott kicsit sokkos állapotba kerültem. Nagyon kimerült is voltam az egész elmúlt időszaktól, a párommal sem tudtam beszélni az éjszakai hívása óta, úgyhogy már a nyugtató hatására elaludtam a műtét előtt. A magamhoz térés is nagyon nehézkes volt. Este 9 körül hoztak ki a műtőből, én csak néhány hangra emlékszem, valaki mondogatta nekem nogy nagyon szép lett az orrom, illetve hogy köhögjem fel ami ki akar jönni... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak), aztán még napokig folyamatos álomkór volt rajtam, nagyon nehezen tértem teljesen magamhoz. Egyik műtétem után sem volt ilyen nehéz. Most már jobban vagyok, még mindig lábadozok, viszont az idei karácsony is teljesen kimaradt nekem. Na talán majd jövőre... bár tavaly is ezt mondtam :D A rendőrséggel felvettem a kapcsolatot, de majd csak személyesen tudok feljelentést tenni, arra pedig még nem állok készen.

]]>
Sun, 25 Dec 2016 18:26:00 +0100 17532_75459
Pánik http://uj-elet.blogger.hu/2016/11/20/panik Huhh, hát elég sűrű időszak a mostani. Most már teljesen képben vagyok a fűtésrendszerrel is. Bár magamtól sosem találtam volna meg, hogy egy kis csavar elfordításával kell feltölteni a mi rendszerünket. Radiátort is tudok légteleníteni - bár szerintem minden ilyet már rég meg kellett volna hogy tanítsa valaki.
Nagyon jól sikerült a tesómékkal töltött idő. A legvégén viszont, mikor taxit foglaltunk a reptérre, sikerült belefutni egy kamucégbe. Csak 18 fonttal húztak le, de akkor is nagyon idegesítő. Reggel korán indult a repülő, ezért úgy döntött a tesóm, hogy biztos ami biztos, inkább a reptéren éjszakáznak. Még jó hogy nem hajnalra rendeltük a taxit, ami természetesen ugye nem jött, így a baráti körből riasztottam hirtelen valakit. Így is már az ágyból ugrasztottuk ki szegényt. Legyetek nagyon óvatosak, csak is jól ismert cégtől rendeljetek! Ez egy nagyon széleskörű banda, millió domain néven futnak, hogy szinte mindenhol helyinek tűnjenek. Hamis pozitív visszajelzésekkel, nagyon profi honlappal. Fel is jelentettem őket. Ebayen is kénytelen voltam egy ügyet indítani... Bonyodalom bonyodalom hátán.
Nem sokkal ez után a páromnak kilopták a zsebéből a telefonját dél-Amerikában. Ez is érzékenyen érintett, kicsit mintha őt lopták volna el tőlem. Sikerült aztán hamar rendezni a kommunikációs nehézségeket hála Istennek. Lassan a tervezett külön töltött idő egyharmadán túl is vagyunk.
A cégnél ismét kitört a pánik. Először is bejelentették hogy az alkalmazottaknál áttérnek a heti fizetésre. Már ekkor sokan megijedtek, elkezdtek új munkát keresni. Fizetés napon aztán csak fizetéspapírt kaptak, viszont pénzt nem tudott a cég utalni. Elég hülyén volt intézve a dolog, mert semmi tájékoztatás nem jött a vezetőségtől. Az egyik legjobb emberünk új munkát is kapott időközben, egy másik kulcs figura lebetegedett - közben a felesége facebookon neki is munkát keresett, így azt sem tudtuk hogy visszajön-e egyáltalán. Mivel egy hét után sem volt még fizetés, se információ, aki új munkát kapott, a felmondási idejét sem töltötte le. Hétfőn úgy váltunk el hogy holnap akkor találkozunk, de már csak a hír jött hogy mégsem. A műhely teljesen üresen állt, volt hogy a laborban is csak ketten voltunk, én, meg az új srác... (aki egy külön történet) Közben ugye ha nem megy ki termék, pénz sem fog bejönni. Hirtelen egy lány is felmondott "azonnali hatállyal" és többen is új munkát kezdtek keresni. Volt olyan nap, hogy tizen sem dolgoztunk az egész cégnél. Volt két termék amit egyedül nekem kellett megcsinálni, azon múlt a fizetés. A technikában profi vagyok, viszont ezt az adott terméket még sosem csináltam, jó nehéz is, 4kg darabja, nem egy egyszerű feladat. De sikerült :) Még mindig nem volt semmi tájékoztatás, csak ilyen-olyan hírek, hogy hitelt próbál felvenni a cég hogy legalább a fizetésünket ki tudja utalni. Basszus... hát engem is megcsapott a pánik szele. (Éljen a Brexit... azzal kezdődött ez a hullám most). Erősen elgondolkodtam hogy mit tegyek. Vagy én is lelépek és akkor tényleg hatalmas szarban lesz mindenki, vagy kitartunk mind a laborban, és együtt kijövünk a szarból. Közben összefutottam a főnökkel, beszélt velem az adott helyzetről. mondta hogy ha napi gondjaim lennének szóljak, saját zsebből bevásárol nekem stb. Az évek során én már megtanultam hogy tartalék nélkül nem szabad élni, így nekem ilyen gondjaim nincsenek, illetve azt is tudom, hogy most is azért tartanak egy fajta fontossági sorrendet. Pl. az egyedülálló anya munkatársam időben kapott fizetést. Persze eleve nem kellett volna idáig eljutni... de hát ez van. 10 nap késéssel (ami számomra nem is volt késés mert nem vagyok alkalmazott) megkaptuk aztán a teljes összeget, majd a tájékoztatást is, hogy mi a terv a megoldásra. Igazából teljesen pozitív hangulatú volt. Vannak nagyon szép kilátások, de oda kell tenni magunkat. Úgy döntöttem, nem futamodok meg. (Persze most ha bármelyik laboros felmondana, azt hátbaszúrásnak érzeném azért... Úgy érzem, most szorosabb lett a csoport, őszintén el is mondta mindenki hogy mik a tervei, menni vagy maradni).
Na az új srác. Én nem is értem ki alkalmazta. Igaz mesterfokú diplomája van fizikából, de félig vak. Semmi kifogásom a személye ellen, de egyszerűen katasztrófális. Több gond mint segítség. Élete első munkahelye, de még az igyekezetet sem látom benne. Mindig nagy kupit és koszt hagy maga után, galibát okoz... Valaki megkérte hogy a tartályokban cserélje ki a vizet. Nem nagy feladat. Fel kell rakni az elvezető csövet hogy ne a nagyvilágba follyon ki a víz (ami az elektromos berendezések miatt veszélyes is, és úgy leengedni a használt vizet. Na hát neki sikerült simán megnyitnia a csapot, az elvezetőcső használata nélkül, és mindent elárasztania. De még azt sem vette észre hogy nagy vízben áll és valami nincs rendben. Másnap megint ázott a labor. Volt hogy együtt csináltam valami tesztet, és kértem, hogy öntsön acetont az éppen tesztelt optikára. Ő 20 centivel odébb, a gép tetejére öntött acetont. Miután mindennel amit csinált csak a baj volt, több idő volt újra csinálni a dolgokat mintha ő hozzá sem nyúlt volna, gondoltuk a termék csomagolás nem lesz gond. Tévedtünk. Ahhoz sem kell diploma, zacskóba teszed a cuccot, majd egy nagyon egyszerű kis géppel összeolvasztod a nyílt felét, a felesleges csomagolóanyagot meg levágod. Neki sikerült folyton ismét felvágnia a már lezárt zacskókat, de még maga az összeolvasztás is nehézséget okozott neki. Én annyira ki voltam már borulva, hogy amennyire csak lehetett, elkerültem. Inkább nem kértem segítséget. Nem akartam vele bunkó lenni, kedves pedig nem tudtam volna. Eleve nem tudom hogy vehették fel mikor nem lát, ha nekünk még egy szöszt is ki kell szúrni az optikákon. Nem tudom meddig húzzuk még, mikor mindannyian tudjuk hogy egyszerűen alkalmatlan erre a munkára.
Na nekem már csak pár hetet kell lehúzni, aztán szabin leszek. A műtétre is fel kell lassan készülnöm, azzal kapcsolatosan is millió előkészület és teendő vár. A magyar bankommal is gondok vannak, kénytelen leszek megszűntetni a számlát. De mivel áttettek egy másikhoz bankhoz (és nem tudtam meg időben), az sem lesz egy egyszerű menet.

]]>
Sun, 20 Nov 2016 11:55:41 +0100 17532_75422
"Egyedül" http://uj-elet.blogger.hu/2016/10/26/egyedul Annyira gyorsan telt el ez az időszak. Millió teendő, előkészület... Aztán eljött az utazás napja. Már kora hajnalban el kellett indulnia a páromnak. Ez volt a legnehezebb nap. Na persze mindenki egyből rá is kérdezett a munkahelyen hogy elment-e már, és mennyire volt fájdalmas és könnyes a búcsú. Azért aranyos is volt a legtöbbjük, mindenben támogatnak, felajánlották hogy segítenek akár a bevásárlást is intézni. Az első két nap elég feszült voltam, míg meg nem érkeztek. Online követtem a felszállást. Reggel az első dolgom volt ránézni a gépükre. Beírtam a járatszámot és azt írta hogy nincs találat. Akkor kicsit megállt bennem az ütő, tudtam hogy az óceán felett kell még járniuk. Kicsit később aztán ismét megtalálta a rendszer, majd élőben követtük a kollégákkal a landolást. Másnap vegyi támadás érte a repteret amiről indultak... Azért sokat segít a technológia, meg hogy ilyen távolról is tudunk beszélni, láthatjuk egymást. Mondjuk lesz amikor hetekig nem lesznek elérhetőek, az Amazon közepén... Enni is csak azt fogják amit levadásznak illetve összegyűjtögetnek. Na azt hiszem az lesz még egy nehezebb időszak. A barátaim is nagyon segítőkészek. Egyből tartottunk is egy búfelejtő összejövetelt :) Igazából most teljesen jól is vagyok, élvezem a saját társaságom mikor egyedül vagyok :D Annyi ötletem van, hogy hogyan lehetne hasznosan eltölteni ezt az időszakot, de szinte semmi szabadidőm nincs.
A munkahelyen saját teendőimre sincs időm, annyi munka van. a laborosok mind 2-3 ember helyett dolgoznak. Így legalább repül az idő. Az edzéshez sok kedvem nincs - mint úgy általában :( de csinálom. Most is olyan izomlázam van, hogy alig bírnak tartani a lábaim :)
Elindult a fűtésszezon... de olyan gyorsan le is állt nálam, mert észrevettem, hogy 0bar-on áll a nyomásmérő. Őszintén, én nem értek hozzá, sosem éltem eddig gáz fűtéses lakásban, de azért gyanús volt hogy ennek nem így kellene lennie. Felhívtam aztán aput, ő szakember ebben, és elmagyarázta hogy mi a helyzet, és hogy jobb ha addig nem is használom. Egyből fel is vettem a kapcsolatot az ügynökséggel hogy küldjenek szakembert (sehol nem találtuk apuval a csapot amivel fel lehetne tölteni a rendszert). Ennek már négy napja, de még nem intéztek semmit az ügyemben. Még jó hogy visszajött a jó idő! Jó, van egy olajradiátorom, de jövő héttől (vagy akár már a hétvégén is) vendégeim lesznek, őket azért nem szeretném megfagyasztani.

]]>
Wed, 26 Oct 2016 21:48:04 +0200 17532_75392
Új élmények http://uj-elet.blogger.hu/2016/10/03/uj-elmenyek Nem hozott semmit a hétfő, és a kedd sem, szerda sem... A párom ismét küzdött egy sort az ügyfélszolgálattal, végül új jegyet kaptam új kártyával, új időponttól, ami végre ide is ért, és működött is. A jegyek árát megígérték hogy visszafizetik, de hát nagyon lassan halad a dolog. Elküldtem az e-mailes ügyfélszolgálatnak, 5 nap múlva jött válasz hogy továbbküldték az ügyemet. Úgyhogy továbbra is csak várok.
Huhh, hát egy rohanás volt az elmúlt időszak. Péntek hajnalban egy üzleti reggeli, aztán rohantam haza elvégezni az utolsó simításokat, majd ki a reptérre a barátnőm elé. Ilyen szerintem az igazi barátság. Nem sokat beszélgettünk online, de ugyanott/ugyanúgy folytattuk, ahol két éve abbamaradt. Még az sem tűnt szürreálisnak, hogy egy tök másik országban :) Jól bebarangoltuk a környéket. Az egyik reggel váratlanul elkapott minket egy nagy hullám, egész nap vizes cipőben mászkáltunk. Másnap a Thorpe Parkba mentünk (vidámpark), ott is beázott a cipőnk :D Na az egy élmény volt! Főleg nekem, aki még egy repülőszimulátortól is képes hányni :D Nagyon izgultam hogy hogy fogom bírni a vadabbnál vadabb hullámvasútakat. Huhh, hát kemény volt! Azt hiszem, ott az embernek nincs lélekjelenléte rosszul lenni vagy bepisilni (hiába kell nagyon). Én úgy éreztem mint aki az életéért küzd :D Azaz pont hogy rettentően tehetetlen voltam, repített a gép jobbra-balra, fel-le, fejjel lefelé, minden féle erők hatottak a testünkre... Volt amelyik 130km/h-al ment :o én mindig a zuhanás részét tudtam a legjobban élvezni. A többiről pedig a fotók árulkodtak, amit mindig készítettek rólunk. Az enyém: összeszorított szemek és ajkak, épp hogy nem halálfélelemmel az arcomon :D Nem mondom hogy élveztem és újra bevállalnám, de büszke vagyok rá hogy megcsináltam :D Ezek után egy sötét teremben lévő hullámvasúthoz mentünk. Kérdeztem a fiúkat, hogy ez milyen, mert ők már voltak itt. Azt mondták, ez egy kis gentle (finom, nyugodt, óvatos) hullámvasút, lézerfényekkel a sötétben. Erre is számítottunk. Befutottak a kis gyerek méretű kocsik, rendesen be sem lehetett csatolni magunkat, csak egy kart hajtottak az ölünkbe, majd hirtelen elkezdett az egész őrülten száguldozni, meredeken kanyarogni. Nem ezt vártuk! Azt sem tudtam hol kapaszkodjak, mert az a kar az ölemben nem sok mindent tart, ha kirepülök egy kanyarban. Persze nem repültünk ki, de komolyan mondom, ezen féltem a legjobban :D Gentle... persze... :D Volt egy, ami simán fentről leejt. Azt mindenképp ki akartam próbálni (ez tetszett a legjobban az őrültebbek közül). Én azt hittem hogy simán bungee jumping-olnék, kiugranék egy repülőből... de hát ilyenkor azért sokszor végiggondolja az ember hogy tényleg kell-e ez neki :) - nem futamodtam meg. Ott csak 3 másodperc volt a zuhanás, székben ülve, volt mibe kapaszkodni (bár nem segít :D) Ekkor jöttem rá, hogy el nem tudom képzelni, milyen érzés lehet tényleg zuhanni. Na majd egyszer talán azt is kipróbálom :) A szellemvonat egy érdekes élmény volt. A hologram nagyon élethű volt. A virtuális valóság képminősége nem volt elég jó hozzá, de azt leszámítva jól meg volt csinálva. Viszont hogy a kis tizenévesz számítógépes játékokon felnőtt fiúk hogy be voltak szarva... nem tudtam elhinni hogy valaki tényleg ennyire pánikol :D Hangosan kiabálva, hogy "jajj, meg fogunk halni!" Egyszerűen hangosan kitört belőlem a hangos röhögés, és még kint sem tudtam abbahagyni :D A vizes pályák nagyon tetszettek. Volt egy ami hatalmasat csobbant. Bár vittem váltóruhát, azért annyira vizes nem akartam már lenni (második napja vizes cipőben). A tapasztaltabbak eleve esőkabátban mentek fel.
Magyarországra indulás előtt kezdtem még szétszórtabb lenni. Nem szoktam, csak ha valamiért nagyon feszült/szorongó vagyok. El is hagytam egy érvényes vonatjegyet, vehettem aztán újat... Majd a vonaton jöttem rá, hogy otthon felejtettem az angol (egyetlen okos)telefonomat. Annyira nem tűnik vészesnek, a magyar a magyar számokkal nálam volt, szerencsére a sűrű időbeosztásom is meg volt papíron. Viszont úgy terveztem, hogy a repülőn elintézek pár fontos teendőt az interneten, illetve később esett csak le, hogy én pénzt sem nagyon szoktam tartani a számlámon, csak kb. 100 fontot, mindig annyit teszek rá (a telefonom segítségével), amennyi kell. A párommal sem tudtam könnyen felvenni a kapcsolatot, mert csak a régi telefonszáma volt meg. A barátnőm kedvesen kölcsönadta a telefonját, hogy arról tudok intézkedni. Próbáltam belépni az e-mail fiókomba. "Új készülékről jelentkezett be, válasszon az alábbi opciókból biztonsági okokból, hogy tudjuk, tényleg ön az: 1) sms a telefonszámodra egy kóddal 2) telefonhívás a telefonszámodra 3) másodlagos e-mail címbe bejelentkezés - ami szintén ennél a szolgáltatónál van, szóval az sem engedne be csak úgy. Esélytelen... nincs telefon, nincs e-mail :) A facebook nem szöszölt ennyit, viszont nagyon szereti megjegyezni (az adott eszközön a belépési adatokat, amit aztán sehogy nem tudtam törölni. Áh, mondom, gépről nem lesz gond, bejelentkezek a böngészőbe - majd a végén ki, úgyis az tudja a jelszavaimat, én nem, és még a banki ügyeket is tudom intézni. Itt már az e-mail is könnyebben beengedett. Ugyanezt megcsináltam az öcsém gépéről is, de valamiért kijelentkezés után mégis emlékezett az összes belépési adatomra :o Ennyit a fene nagy biztonságról. Itthon jelszócserékkel indítottam. Legközelebb inkább viszek telefont :P
Amúgy nagyon jól sikerült a Magyarországi utam, mindent sikerült elintézni, minden flottul ment. A családot is jó volt újra látni, volt alkalmam elmenni a Jóban Rosszban forgatásra (az egyetlen sorozat amit nézek), nagyon nagy élmény volt. Viszont beárnyékolta a kedvem, hogy a párom néhány hét múlva dél-Amerikába megy egy felfedező körútra, 3 hónapra. Ha ezt tudtuk volna korábban, akkor nem most mentem volna haza mikor még ezt a kis időt vele tölthettem volna. Így a végén már nagyon jöhetnékem volt haza, főleg hogy rendesen kommunikálni sem tudtunk. Ő amúgy egy magyar EB-s focimezt kért ajándékba. Eddig is mindig mondtuk neki, hogy ő már félig magyar, úgy látszik kezdi tényleg úgy gondolni :)
Érzelmileg kicsit megvisel amúgy ez engem, hogy ilyen sok időre elmegy, nem veszélytelen helyekre, és még kommunikálni sem sokat fogunk tudni. Nagyon mély a kapcsolatunk, nagy szabadságot is adunk egymásnak (nem nyitott kapcsolat!), sokan nem is értették miért engedtem el. Ez hosszú történet, de én is nagyon igénylem, hogy ne akarjon senki kontrollálni, úgyhogy mikor jött a lehetőség hogy egy régi nagy álma teljesüljön, eszem ágában sem volt visszatartani. Pedig tudtam hogy nekem nehéz lesz. Próbálom elterelni a gondolataimat, hasznosan lekötni magam, de már most sem egyszerű. (Na ilyenkor sem előny hogy egy helyen dolgozunk - illetve dolgoztunk, csak remélem hogy mikor visszajön, a céghez is vissza tud jönni. Nem szeretném ha a kollégák sokszor felhoznák a témát. Ma is feljött mikor nem számítottam rá, pont a búcsú témája, hát nem sok kellett hozzá hogy kipottyanjanak a könnyeim.) Remélem legalább akkor már a fogyásban segíteni fog ez a feszültség :) De egy ideig kicsit biztosan szét leszek csúszva, szét fogom aggódni magam. Úgyhogy egy komoly műtétet is bevállaltam decemberre, hogy még jobban lefoglaljam magam. És szüntelenül imádkozok, hogy olyan legyen a hazajövetelének napja, mint amikor én jöttem vissza Magyarországról. Kemény mondat, de tényleg van benne valami: készülj fel a legrosszabbra, de reméld a legjobbat.

]]>
Mon, 03 Oct 2016 20:25:05 +0200 17532_75371
Murphy http://uj-elet.blogger.hu/2016/09/11/murphy Hívott aztán az Eastbourne-i kórház, úgyhogy gyorsan el is indultam amint letettem a telefont. Nagyon egyszerűen megtaláltam ahova mennem kellett, már vártak is engem. Egy nagyon kedves hölgy fogadott, és mondta hogy mi vár rám. Endoszkóppal megnézik a torkomat orron kersztül. Ők sajnos csak a gégéig tudnak menni, ha alatta jár már a cucc - amit éreztem hogymár lejjebb van, naponta kb. 2cm-t haladt lefelé, akkor azt nem fogják látni. Kicsit meg is ijedtem hogy az orron keresztül fog történni, elég kellemetlen beavatkozásra számítottam. Kérdezték hogy kérek-e érzéstelenítő spray-t, kértem. Megérkezett a doktorúr is, ő is nagyon kedves volt. Kérdezte hogy melyik orrlyukamat szeretném. Hát, mondom egy gyerekkori törés miatt ferde az orrom, rábízom, amelyiket ő járhatóbbnak látja. A jobb oldalit választotta. Szépen lassan haladt egyre beljebb majd lejjebb, folyamatosan mondta hogy mikor mit csináljak. Megdicsért hogy nagyon jól csináltam, még csak a könnyem sem csordult ki, annak ellenére hogy nagyon szűk volt a járat. Igazából én is meglelpődtem hogy milyen jól bírtam. Büszke is voltam magamra :) Nem talált semmit, azt mondta hogy minden tökéletes belül. Igazából ekkora már nem is vártam mást, és legalább megtudtam hogy a jobb orrlyukam mennyire átjárható. A balra is kíváncsi lettem volna azért :D - hiszen lehet hogy még idén bevállalom az orrom helyreállíttatását.
Múltkor említettem hogy nem érkezett meg az e-jegy az utazási kártyámra. Nem is nagyon aggódtam miatta akkor, felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, akik azt ígérték hogy kinyomozzák mi a helyzet. Ez az ígéret 4 napba telt, aztán semmi nem történt. Az elején a sofőrök is egész megértőek voltak, illetve több kategóriába lehet sorolni őket. Először is az összes értetlenkedett hogy hogyan lehet ilyen. Aztán volt aki a kártyaszámot összehasonlította a jegy azonosítójával, majd közölte, "hát persze hogy nem működik, nem ugyanaz a szám!" - Oh Istenem... mivel két különböző dolog azonosítója... A rendesebbek elfogadták a helyzetet meg a bizonyítékot hogy van érvényes jegyem és felengedtek. Volt akinek mutatom hogy szeptember 25-ig érvényes a jegy, erre ő: "hát akkor az lejárt!" NEM, nem múlt még el szeptember 25!!! Egészen jól viseltem az állandó hülye vitatkozásokat egészen addig, míg az egyik sofőr egyláltalán nem volt hajlandó felengedni a buszra fizetés nélkül. Minden hülyeséget összehordott. Én meg nem fogok kétszer fizetni ugyanazért! Amúgy sem olcsó itt az utazás. Legközelebb egy olyan sofőr nem engedett fel, aki előtte igen, és nagyon kedves is volt velem akkor. Kicsit össze is omlottam lelkileg, hiszem ez már a sokadik dolog mostanában amibe rettentően belefáradtam. (Még jó hogy ez mindig hazafelé történt és nem munkába menet). A barátnőm nemsokára érkezik, küldtem neki vonatjegyet, de nem kapta meg... (most vagy bevállalja egyedül az egészet jegyvétellel együtt, vagy én veszem meg, és fel is megyek elé a reptérre) SIM kártyát is küldtem, hiába kártyafüggetlen a telefonja, nem ismeri fel... Stb. Folyamatosan sorban minden. A teendők tornyosulnak, se energiám, se időm, főleg nem az ilyen hülye vitákra. A bíróságon is megállná a helyet a bizonyítékom, de a buszsofőröknek nem elég. Azt mondja, nyugodtan vegyek jegyet, vissza tudom majd igényelni ezt a pénzt. Hát ha mondom úgy, ahogy megoldották a problémámat, akkor én azt soha de soha nem fogom látni. A páromat kértem meg hogy beszéljen ez alkalommal az ügyfélszolgálattal, telefonon. Nem is tudtak az esetemről "há mer az e-mailes ügyfélszolgálat az más... mi a telefonos vagyunk" Azt ígérték, hogy másnap helyreáll a rend, vagy valahogy megoldják. Szokás szerint beléptem az online fiókomba utazás előtt, majd meglepődve látom, hogy az a jegy amit én vettem, eltűnt a listáról. Ott van egy új, ami néhány nap múlva lesz csak érvényes, más kártyaszámmal. Gondolom új kártyát küldenek majd... de hát nekem erről semmit nem mondtak, kénytelen voltam jegyet venni... és még pár napig. Hétfőtől él az új jegy, viszont a postán semmit nem kaptam... Másodosztállyal is rég ide kellett volna már érnie. Na majd meglátjuk mit hoz a hétfő... De hogy lesz még pár kör az ügyfélszolgálattal, az biztos! Márcsak a jegyárak visszaigénylése miatt is. A párom nagyon rendes volt, oroszlán módjára küzd az ügyemért. Nagyon jól esett :)
A munkahelyen elég nagy a hajtás, a héten minden nap mennem kellett. Egyik nap ébredés után 10 perccel jött az SMS, hogy mégis szükség lenne rám, ha be tudok menni. Volt aki vissza is kapta már a heti 5 napját. Sőt, egy új kolléganőnk is van. Én jővő hét végétől szabin vagyok - ami fizetve lesz, annak ellenére hogy vállalkozó vagyok :) Azért igazán remélem hogy az egyik napom ettől még szabad lesz. 1) mert aznapra 28 fokot ígérnek!! :o (itteni életem rekordja, mert a júliusi is 27 volt hivatalosan) 2) tényleg muszáj már előkészülnöm a barátnőm fogadására és a magyarországi utamra.
Jajj, volt mégegy érdekes dolog. Az alkalmazottak fizetési napján kaptam egy kisebb összeget a cégtől. Nem tudtam mire vélni... Mégcsak nem is egy heti bér, nem is egy munkaterületé (a 3 munkaterületemet külön kell a számlámon feltüntetnem)... illetve szinte sosem kaptam ilyen korán meg a pénzt amit én számlázok. Épp rá is akartam kérdezni, mikor jött a pénzügyis csajszi a fizetési papírokkal. Mondom én miért kapok? Azt mondja, azért, mert adótúlfizetésem volt, és most kaptam azt vissza, az volt az amit utalt. Egyből feldobta a napomat :) (LOL, elmegy az majd buszjegyre meg új vonatjegyekre... na jó, persze nagyon örülök neki a sok szarakodás meg extra kiadás után :) )

]]>
Sun, 11 Sep 2016 00:57:41 +0200 17532_75346
Talán megártott a meleg :) http://uj-elet.blogger.hu/2016/09/01/talan-megartott-a-meleg Újabban nagyon jó idők vannak, amit én rendkívül élvezek. Talán még sosem volt folyamatosan hetekig ilyen nyári idő amióta itt élek. Nem is nagyon tudok a munkára koncentrálni :( Meg talán másra sem nagyon. Hülyébbnél hülyébb helyzetekbe kerülök. Egyszer sikeresen kizártam magam itthonról. Munka után jöttem haza, mikor észrevettem hogy nincs nálam kulcs. Áh mondom nem is gond, a párom pont szabadnapos, csengetek, nincs válasz. Felhívtam, épp 5 perccel a spanyol órája kezdete előtt, a mi a szomszéd városban van - és amiről én rend szerint mindig elfeledkezek. Olyan aranyos volt, ott mérlegelt hogy most mi legyen, rohanjon haza, vagy mi legyen, áh, mondom, ne aggódj, úgyis olyan szép idő van, itt a ház előtt megvárlak. Lemehettem volna a tengerpartra is, itt van egy köpésre, csak hát pont tele voltam csomagokkal. Így hát letáboroztam a lépcsőn. A lehető összes szomszéddal összefutottam, és magyarázkodtam hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak bent felejtettem a kulcsom. Alattunk lakik egy fiatal lány a szüleivel, ő nagyon barátságos volt, odaült mellém a kutyájával, és addig ott beszélgettünk míg a párom haza nem ért.
A héten a munkahelyen is történt egy nagyon hülye eset. Egyik délután hirtelen nagyon rámszállt a fáradtság, ezért lementem a konyhába inni egy kávét. (Mióta edzek mindig hamarabb megéhezek, és sokkal fáradtabb vagyok, ha itthon vagyok, van hogy alszok is délután). Kivettem egy poharat a csöpögtetőből, belepillantottam, jól volt elmosva. Nem nagyon bízok más mosogatásában - de a kollégák is csak az enyémben :D Tettem bele kávét, öntöttem rá forró vizet, tejet, édesítőt, összekevertem, és leültem a szokásos helyemre meginni. Nyugodtan iszogattam, egyszer csak azt éreztem, hogy a torkomon akadt valami. Próbáltam felköhögni, lenyelni, de se le, se fel nem jött. Olyan érzés volt mintha hajszál lenne. Kimentem a mosdóba kimosni a számat, torkomat, és nagy meglepetésemre a nyelvem tövéből egy adag furcsa szálakból álló valami került elő. Mint a mosogató szivacs dörzsis része, kb 2cm hosszú szálakkal. Hülye voltam, lemostam a kezemről. Ahh de olyan rossz érzés volt a torkomban. Azt hittem ennyivel vége is, csak az irritáció helyét érzem már. De aztán később éreztem, hogy amikor nyelek, mindig mozog még valami a torkomban. A kávét egyből ki is öntöttem, akkor sem láttam benne semmit... Aznap pont edzős napom volt, - múlt héten egy BBQ party miatt csúszott a heti rendem, ezért esett munkanapra. Persze a busz megint kimaradt... A következő is csak nagyon lassan haladt. Addigra már annyira zavart a torkomban, hogy hányni tudtam volna. Illetve vágytam is rá, hátha legalább az kihozza. Amint végre megérkeztem, az első utam hányni vezetett, de hát nem segített. Ettem, ittam, de a cucc se le, se fel nem akart jönni, de minden nyelésnél mozgott egy helyben. Másnap reggel úgy éreztem leért a garatig, de ott szintén megrekedt. Elmentem dolgozni, de egyre jobban zavart a dolog. Felhívtam a nem sürgősségi segélyszolgálatot. Huhh, hát jó alaposan kikérdeztek mire szóbaálltak velem. Azt tanácsolták aztán, hogy 12 órán belül menjek be a kórház sürgősségi osztályára. - Amiről ugye "annyi szép emlékem" van... A főnököm be is vitt a kórházba. Eleve annyira hülye story :D És milliószor elmondani hogy és tudod mi akadt a torkodon? Hogy került bele? Hát ha tudnám akkor bele sem iszok!! A kijelzőn mutatják, hogy ma az átlagos várakozási idő - a sürgősségin!! ahol nem pörögnek az események 5 óra. Hát egy háziorvoshoz vagy walk in clinic-en hamarabb sorra kerül az ember... Első körben az esetfelvételnél egy indiai dokit hívtak ki hozzám, egy kis zseblámpával belevilágít a torkomban, aztán közli hogy nem lát semmit. Épp hogy haza nem küldött. Mondom ne viccelj már, mondom hogy egészen lent van már a garatban, hogy látnád egy Á-ból??? Amúgy sem egy nagyobb szilárd testről van szó, hanem szálakról. Jó, várjak tovább, megnéz majd egy másik orvos is. Egy másik indiait kaptam, persze ő sem látott semmit a zseblámpával, elküldött röntgenre. Hmm... ha ezt röntgenen látják ami még csak nem is helyi mint egy egyfogas röntgen... Naná hogy nem láttak semmit. Behívott az orvos, hogy hát ő már pedig semmit nem talál, lehet hogy csak a cucc helyét érzem. Mondom először én is azt hittem, de minden nyelésnél mozog. Épp ott a nagy várakozásban egyszer át is mászott jobbról középre, majd balra, ami irtó kellemetlen volt. Hát ő nem tud csinálni semmit, majd jövő hétre kaphatok időpontot az Eastbourne-i kórházba, nekik van endoszkópjuk. Wow. Miért van az az érzésem hogy Magyarországon fele ennyi idő után megoldást is kapnék?? Angliában talán nem ismerik a gégetükrözést? Az egész városban nincs senki aki normálisan bele tudna nézni a torkomba? Netán meg is kísérelné kivenni a cuccot? Várjam az Eastbourne-i kórház hívását, hogy talán jövő hétre kapjak időpontot. Várom, azóta is, eddig csak a helyi kórház érdeklődött hogy hívtak-e már, de mondtam nekik is hogy még nem. Sebaj, majd fognak - ígérték. Mondta a főnököm hogy hívjam fel ha végeztem, visszajön értem. 30% alatt volt a telefonom, valamiért pont most éjjel nem töltötte fel a töltőm a töltős tokomat. Busszal mehetnék, HA - szintén a telefonomtól függ, mert az e-jegy valamirét szintén pont most nem érkezett meg az utazási kártyámra. Csak a visszaigazoló e-maillel utazhatok... Egy hívánst még pont bírt a telefon szerencsére. Visszamentem dolgozni, mindenki tudta már hogy mi történt, Health & Safety e-mailt is kapott az esetről mindenki... Kérdezték hogy vagyok? Hát mondom teljesen változatlanul. De szerencsés vagyok hogy csak 4 órát és x fontot pazaroltunk egymásra. A fiúk kedvesen felajánlották a céges endoszkópont - amit még be is vállaltam volna egy alapos tisztítás után - és a labor legerősebb savját - ami valljuk be, nem élő embernek való. Este ismét mindenféle házipraktikával próbálkoztam - egyenes út a bulímia felé :D , az ottoni kis digitális mikroszkópommal is próbáltam betekintést nyerni, de hát az nem hajlékony, nem sok sikerrel jártam... Marad az Eastbourne-i kórház valamikor... vagy hát úgyis pár hét múlva megyek Magyarországra... A végén már engedni sem fogom hogy kiszedjék, úgy hozzám nő ez a cucc a torkomban - szerintem erre várnak a helyi kórházban. Tényleg nem tudom eldönteni hogy az orvosok ekkora barmok, vagy a protokoll.
Na mindegy, nem érdekes, inkább élvezem a jó időt amíg lehet :) - és továbbra sem tudok a munkára koncentrálni :( :D Megígértem a főnökömnek hogy bepótolom a kimaradást.

]]>
Thu, 01 Sep 2016 17:08:28 +0200 17532_75331
Én idő http://uj-elet.blogger.hu/2016/08/09/en-ido Bocsi hogy megint el vagyok maradva. Ahhoz képest hogy csak heti 3 napot dolgozok most... Na de hát végre van időm az egyéb teendőimre is. Mondjuk azokkal sem haladok olyan jól... Pl. végre sikerült befestenem a neon színű farmerem ami elvesztette a gyönyörű színét az új mosógépünkben :) Most majdnem olyan szép mint új korában. Ismét terveztem egy fotókönyvet, ami már ki is jött a nyomdából.
Közben a vezetőség is rájött hogy a laborban nagyon kevesen vannak, így elég sűrűn be kell mennem segíteni, a többi munkám rovására. A takarítástól amúgy féltem az elején, mert most már nem egy, hanem két hatalmas épület van. Az első nap mondjuk koszosabb is volt, mert több idő telt el a legutóbbi takarítás óta, de aztán rájöttem hogy akkor is lazán végzek, ha csak angolos tempóban nyomom. Jó, a lista azért mást mond... naponta kukaürítés (nem tudom ki viszi ki otthon a szemetet minden nap, főleg ha félig sincs a kuka), nap 2x wc takarítás (szerintem már 20-an sem vagyunk a cégnél 5 wc-re), meg hát ha az ott leírtakat összeadja az ember, sehogy nem végez. Úgyhogy én arra álltam rá, hogy mindig a legkritikusabb dolgokkal kezdek, és fontossági sorrendben haladok.
Végre magamra is több időm van! Beiratkoztam egy edzőterembe (amikor nem porszívózok akkor edzek :D ), belsőleg is sok helyretenni valóm van, amivel úgy érzem elég jól haladok. A szeptemberi magyarországi utamat is aktívan terveznem kell már: orvos keresés, fogorvos, fodrász, pszichológus, család, okmányiroda, remélhetőleg egy "meglepetés progam" is lesz :) ... Úgy néz ki kénytelen leszek majd még idén - ahogy a cég engedi - egy orrműtétet is bevállalni. Még kiskoromban eltört az orrom, aztán eléggé ferdére sikerült az orrsövényem meg az egész, és mostanában egyre többször okoz légzési nehézséget. Én inkább ezt magyar szakemberre bíznám. Ha hazajutok rendszeresen nőgyógyászhoz is elmegyek, megnézetem hogy van a petefészkem, fogászati szűrés stb. A párom is nagy útra készül (erről majd később bővebben). Talán arra lesz nagyon jó ez az időszak, hogy ismét megtaláljam saját magam, és a saját utam. Nem mintha nagyon letérve érezném magam, de volt néhány trauma ami akkora károkat okozott, hogy évek kemény munkája hogy magam mögött tudjam hagyni.
Közeledik az évfordulónk is, már csak 10 nap :) Persze a legszebb az lenne ha az eredeti helyszínen ünnepelnénk, Budapesten, de hát most marad Anglia. Arra is egy különlegesebb kiruccanással készülünk.
Oh képzeljétek, volt itt hivatalosan is 30 fok egyszer, egy napra :D Szét is égettük magunkat a napon a tengerparton. Annyira jó hogy pont nem kellett dolgoznom aznap :) Végre van egy kis színem. Mikor apu itt volt, megjegyezte hogy itt teljesen kifehéredett, majd ha hazamegy, nem győzi pótolni :D

]]>
Tue, 09 Aug 2016 22:36:09 +0200 17532_75312
Megszorítások http://uj-elet.blogger.hu/2016/07/12/megszoritasok Még vissza sem értem a munkából, már a párom hozta a hírt hogy a cégnél megint pánik van, hogy valaki ki lesz rúgva a laborosok közül. Nem nagyon szoktam az ilyenre adni, több pánikos időszakot is átvészeltünk már viszonylag kis megszorításokkal. Na aztán kedden összehívták az összes dolgozót. Ilyenkor mindenki tudja hogy nem jó hírt fogunk kapni, de azt is hogy akkor ez mindenkinek ugyanannyira fog fájni, nem egy ember bánja. Így is lett. Óraszámcsökkentés lesz mindenkinek átmenetileg. Engem aztán még külön be is hivatott aztán a főnök, hogy az én esetem más... Vissza kell mennem 100%-ban vállalkozónak, míg nem javul a helyzet, nem leszek alkalmazott. Grafikusként többet lesz rám szükség, a laborból kivesznek, helyettem más területről megy oda valaki - amit nem értek, hisz azért nekem már több mint egy év tapasztalatom van, most egy új embert betanítani a nulláról... Ráadásul nagyon sok dologhoz kézügyesség is kell. Illetve a takarítót aki ügynökségen keresztül volt, kénytelenek voltak leépíteni (mert közben a ügynökség többet akart), úgyhogy visszatesznek átmenetileg megint engem takarítónak. Őszintén, jobban örültem volna ha simán én is csak óraszámcsökkentést kapok... Mostantól megint nincs fizetett szabadságom... Ezen a héten jobban járok mint a többiek, aztán meg majd kiderül, mert abszolút nem volt még egyértelmű hogy akkor mikor hány órában mit kell csinálnom. Azt mondták hogy ez annyira átmeneti amennyire csak lehet, amint jobb lesz a helyzet minden visszaáll a régi rendbe. Sebaj, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is, bár baromira unom már hogy folyton vagy a munka, vagy a lakhatás miatt stresszben kell lenni.
Mostanában a munkatársakkal nagyon rákaptunk a pub quiz-ekre. Az elsőt messze mi nyertük (mondjuk a párom egyedül is megnyerte volna), a második döntetlen lett, majd a plusz kérdéssel felénk billent a dolog, a harmadikat pedig fél ponttal nyertük. Ez most az új pénzszerzési hobbink. 1 font a nevezési díj, majd ezt a végén a nyertes csapat kapja. (Ezért nem érdemes olyan embereket vinni aki amúgy sem tudnak hozzászólni). Persze nem mintha én sokat tudnék a brit dolgokról...
Ideje lenne amúgy már nekem is átgondolni az életemet, és találni egy olyan hobbit, amivel mellékes jövedelemre tudnék szert tenni. Anglia ilyen szempontból nagyon jó hely, minden adott hozzá az állam részéről, itt nem lehetetlenítik el a kis embert a brutális adókkal meg papírmunkával, csak hát ezt az utat nekem kell kitaposni.

]]>
Tue, 12 Jul 2016 16:06:37 +0200 17532_75297