Hű, most nézem, hogy nagyon régen írtam már. Az ősz is sűrűre sikeredett. Kétszer is vissza kellett mennem Magyarországra. Aztán mindegyiknél beteg is lettem :( Még jó hogy megcsináltattam megint az EU-s egészségbiztosítási kártyát. Egyik nap a kezembe került, és láttam hogy lejárt. Sosem használtam az eddigi évek alatt, de megint megcsináltattam. És milyen jól tettem, mert Magyarországon az ügyeleten kötöttem ki. Igazából nagyon rá is stresszeltem az útra. Semmi konkrét okom nem volt rá, nem vittem értéket, de valamiért a tavalyi rablás hathatott rám, ez a téli utazás... Aztán amint megérkeztem, jött is a hólyaghurut. Pedig már több mint egy éve tünetmentes voltam. Az első utam nem sikerült túl kellemesen. Kivéve az a rész, mikor az ezer éve nem látott barátaimmal találkoztam végre :) Ők bearanyozták az egészet. A második utamnám szintén jött a feszültség. Most sem volt rá okom, de nem tudtam kontrollálni, és megint jött a betegség. Hála Istennek, hogy a barátnőm egészségügyis lévén tudott segíteni. Ott nem is tudtam volna hogy hova forduljak segítségért. Ezeket leszámítva amúgy sikeres volt az utam, kész van a második fogimplantátumom is. Azzal minden rendben ment, nagyon megszerettem a doktor urat, nagyon profi. Ennyire teljes körű tájékoztatást és alaposságot még Magyarországon fogorvostól nem kaptam.
Kicsit be is sokalltam amúgy az év végére, annyira sűrűre sikeredett az év. Kirándulások, klubok, rengeteg edzés... Alig volt szabad időm, idő magamra, a páromra. Így most kicsit kiszálltam az eddigi körforgásból, hogy végre otthon is legyek. Talán most pont a ló túloldalán vagyok, de bevallom, élvezem.
A munkahelyen keztem már kicsit elkeseredni hogy mindenkit behívtak "review-ra", de én még nem kerültem sorra. Már a legújabb dolgozók is voltak, de rólam semmi hír, csak annyi volt, hogy egyszer a főnök viccelődött a fizetésemeléssel. Péntek délután volt, épp a kávészünetemet tartottam, sokan már hazamentek. Jött a nagyfőnök, picit beszélgettünk, és kérdezte hogy boldog vagyok-e. Én meg mondom, majd pár óra múlva biztosan az leszek. Erre ő: oh, tényleg? Pedig már azon gondolkodtam hogy fizetésemelést adok neked. Aztán mondta neki a kollégám, hogy az jó lenne, mert már plusz két éhes szájat kell etetnem otthon. Pár hét múlva aztán jött nekem is az e-mail. A nagyfőnök és a laborvezető volt jelen. Kérdezték hogyan látom a labor helyzetét, mit változtatnék, hogyan lehetne hatékonyabb a munka... Elmondták hogy mennyire elégedettek velem, hogy áll a cég jelenleg, mik a tervek a jövőre, és hogy 5%-al emelik a fizetésemet. Hmmm... visszaszámolva az több mint egy font per óra. Mondjuk még így sem nevezném jónak, de azért persze örülök neki.
Hála Istennek a párom szereti az új munkahelyét. Lehetősége van TIG hegesztést tanulni és CNC-t is. Jól is megy neki, nagyon rendes a főnöke, és a cég is nagyon jó ahol van. A karácsonyi vacsorán majd alkalmam nyílik találkozni velük.
Ahh, a cicák nagyon aranyosak, bár néha fel tudnak idegesíteni. Nagyon ritkán csinálnak komolyabb huncutságot, pl. egyszer leverték a virágomat, majd úgy csináltak, mintha a virág magától ugrott volna le. Ültek csendben mellette, és felváltva nézték a virágot s majd egymást. Néha megtámadják a wc papírt... Nagyon kis kíváncsiak. Van hogy ki is kell csuknunk őket ez miatt a szobából. A fiúnak nagyon nagy a szeretet igénye. Ha velünk alszanak, ő mindig jön dorombolni, illetve a nyakunkban szeret aludni (újabban állni is). Minden jól is ment, mindaddig amíg egyszer a párom nyakát választotta az alváshoz. Pont előtte néztük át a dél-Amerikai fotókat, és egy hatalmas pókról álmodott, majd érezte a szőrös állatot a nyakánál. Reflexből le is söpörte. Szegény cica végigrepült az ágyon, volt egy halk mijáú, majd inkább ki is ment éjszakára.
Volt egy érdekes esetünk. Hétvége volt, kitakarítottam a lakást, és lepihentem a kanapén. A konyha és a nappali egy légtérben van. Mikor felébredtem jön be a párom, és kérdezi mi ez a büdös. Büdös?? Én semmit nem érzek, meg hár most takarítottam... Kimentem, visszajöttem, és tényleg! Büdös volt. Valami savanyú szag, vagy mint egy hányás... Kiöntöttél valamit és nem mered bevallani?? - kérdezte. Dehogy, amúgy sem tudnám magamban tartani :D Ötletem nem volt hogy mi lehet. Arra gondoltunk, hogy talán a cicák bemásztak a konyhaszekrény alá, benyaltak valamit és hánytak ott tőle. Az egész szobát végigszaglásztuk a földtől a plafonig, de nem onnan jött a szag. Nem is igazán találtuk a forrását. Google a barátom, gondoltam, beírtam a keresőbe. Elolvastam néhány fórumot. Azt írták, hogy a hűtők hátulja tud ilyen szagot csinálni. A vízgyűjtő... kihúztam a hűtőt a helyéről, és tényleg annak volt szaga. Nem nagyon láttuk hogy pontosan mi vagy hogy, de kitakarítottuk amennyire lehetett (a motor tetején volt egy tálca, de nem lehetett kivenni vagy könnyen hozzáférni), és elment a szag is. Soha nem gondoltam volna hogy ilyen létezik. A Google nélkül soha nem is jöttem volna rá.