Hűű, hát nagyon lassan értem utol magam. Munka, edzés, kirándulás, pihenni is alig maradt időm. a magyarországi utam szakította ezt meg, ami elég jól sikerült. A kötelező orvos, fogorvos körön kívül, most sikerült több időt is a családdal tölteni végre. Nem is tudom hány éve volt utoljára ilyen hogy egy hetet is ott tudtam lenni velük. Sokszor otthon enni sem mertem, mert minden rokonlátogatásnál süteménnyel és édességgel tömtek. Volt hogy vittem valamelyik testvéremet, mert egyedül nem bírtam volna már a sok sütit :) (Mégis fogytam... a franc sem érti...) Sikerült a nagypapámmal is sok időt eltöltenem. Szegény nagyon egyedül maradt mióta meghalt a testvére. Sosem gondoltam hogy őt sem lesz már alkalmam többé látni, nagyon hirtelen ment el.
Egy több mint 20 éves álom is valóra vált. Még nagyon pici koromban a közösségünk nyaranta rendszeresen hozott ki gyerekeket a dégi gyermekotthonból, hogy egy kis időre családban lehessenek. 5 éves voltam, mikor aztán lehetőséget kaptunk hogy egy hetet mi is eltötsünk a dégi kastély udvarában sátrakban, jobban megismerve az ottani gyerekeket, életet. Rám ez akkor nagyon nagy hatással volt, legszívesebben ott is maradtam volna (amit az ottani gyerekek nem is értették, hogy miért vágyik valaki egy családból a gyermekotthonba). Emlékszem ahogy a gyerekek végigvezettek az épületben, megmutatták az iskolát, a szobáikat, a játszóteret és a nagy parkot, együtt másztunk fel a repülőre... Ahhoz képest hogy csak 5 éves voltam, sokminden megmaradt. Hatalmas élmény volt, nagyon sokat álmodtam is aztán róla. Viszont egy idő után összefolyt hogy mi volt az álom, mi a valóság. A gyermekotthon aztán kiköltözött a kastélyból, és nem volt már lehetőségem visszamenni. Talán 10 éve kértem meg anyut hogy menjünk vissza, de valamiért pont nem volt látogatható a kastély aznap. Nagyon szomorú voltam. Időközben aztán sikerült felvenni a kapcsolatot az egyik akkori barátommal, aki ott nőtt fel, és évekig szerveztük hogy együtt visszamegyünk majd. Nekem fontos volt hogy olyannal menjek, aki akkor is ott volt, lehetőleg ott nőtt fel. Most sikerült összehozni végre :) Bár a kastélyt és a kertet a grófi időknek megfelelően alakították vissza, nekem a gyermekotthoni idők sokkal többet jelentettek (volna).

Egyik este kaptam egy váratlan telefonhívást az egyik régi baráti társaságom valamelyik tagjától, hogy itt vannak a közelben többen összeültek, menjek át én is. Akkoriban egyik sem volt környékbeli. Annyira jól esett látni őket és nosztalgiázni. Akkor éreztem igazán hogy mennyire hiányzik a magyar nyár és az ottani emberek.
Mikor visszajöttam az első két hét azzal telt hogy utolérjem végre magam. Nem is mentem edzeni addig, mert az rengeteg időt elvesz. Megcsináltam végre a kertet is (hát az konkrétan keményebb volt mint bármelyik edzés :D 5 napig volt utána izomlázam), a gépemet is újra kellett rakni mert az előző hard drive haldoklott már.
A céggel egy nagyszerű napot töltöttünk a 1066 target sports-nál. Mondanám hogy csapatépítés volt, de hát ez olyan fizesd magad akció :D Mi az 5 dolgot tartalmazó csomagot vettük: nyílpuska, íjazás, balta dobás, éles lövészet és légpuska. Kétszer 6 fős csapattal indultunk. Én személy szerint nagyon izgultam/féltem, sosem voltam jó az ilyesmiben, talán még a céltáblát sem sűrűn találtam el. Akkor még nem tudtam hogy jobb kezes de bal szemes vagyok. Nem egy szerencsés kombináció. Most jobban ment a dolog. Sőt, az éles lövészetnél és a légpuskánál kifejezetten jól. Meg is lepődött a szakember hogy most próbáltam először. Azért volt amikor hosszú ideig egyszerűen nem tudtam "megtalálni a jobb szemem", nem tudtam azzal látni - ez meg is látszik az eredményemen (az alsó céltábla). Az éles kövészetnél amúgy nem a céltábla közepe volt a cél, hanem a grouping (azaz minél közelebb lőni egymáshoz az összes golyót) Nekem a légpuska jött be legjobban (bár ott szinte semmit nem láttam a célból, mert azon nem volt távcső), de ott úgy ment a pontszerzés, hogy nagyon sok kis figura ki volt rakva (különböző méret, nehézség), és azokat kellett kilőni. Na meg ezt meg is nyertem holtversenyben a párommal :) Volt pár gyönyörű találatom. A csapatunk nyert, a csapatomban 4. lettem, összesítettben 6.
A national trust-os helyeket sem hanyagoljuk, oda is megyünk rendszeresen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon megéri tagsági kártyát venni, és végigjárni amit csak lehet.