Vicces volt begiszpezett orral elmenni a rendőrségre. Mindenki megkérdezte hogy mi történt, arra vártak hogy összevertek, megtámadtak stb... én meg mondom erre hogy ellopták a pénzem. Visszafelé is nagyon izgultam, mert megint sok készpénzzel kellett utaznom. Nem is akarom ezen idegesíteni magam, elég drága tanulópénz volt. Leginkább azért írom le, hogy más ne járjon így. Nem tudom melyik oldalon vették ki, az angol oldalon a biztonsági ellenőrzésnél volt alkalom, ott tuti látták is mi hol van a táskában (kézipoggyászról lévén szó), illetve mivel beszállás előtt feladtam a táskát és elfeledkeztem arról hogy benne van, így a magyar oldalnak is volt lehetősége, hiszen elég sokat kellett várni aztán a csomagokra. Ha valaki járt mostanában hasonlóan, kérem írja meg nekem a történetét.
Furcsa volt hogy nekem teljesen kimaradt a karácsony, és mindneki már a szilveszterre készülődik. Nagyon jól telt azért az a pár nap. Másodikán be kellett mennem az okmányirodába is, és nagy meglepetésemre az ügyintéző egy lány volt akivel együtt szilvesztereztem :) Én nem is ismertem őt korábban, csak a testvéreit.
A hazaút elég rohanósra sikerült, több programom is volt aznap délelőttre, és mind megcsúszott. Izgultam is hogy időben kiérjek a reptérre. Mindig ablak mellett ülök, régen fizettem érte vagy szerencsém volt, most már kifejezetten kérem. Épp hogy az utolsó hely szabad volt még. A műtét miatt nem lenne szabad emelnem, így egy kedves fiatalember segített felrakni a bőröndöm. Innen is szeretném megköszönni neki, hisz nem látszott rajtam hogy miért van szükségem segítségre. Nagyon szép volt maga az út, naplementében szálltunk fel, majd gyönyörűen látszott a Balaton, majd sötétben Anglia partjai is. Vonatot is rögtön sikerült fogni - ami manapság nagy szó :D
Másnap már vissza is tértem a munkába. Érezhetően lassabb vagyok még. Folyton törölgetni kell az orrom... már én unom. De hála Istennek, nem túl pörgősek a napok, belefér.
Nem tudom említettem-e, de a párom és a munkatársam Peruból küldött egy csomagot a céges címre, az én nevemre. Személyes ajándékok voltak benne a munkatársam családjának és a mi családunknak. Az érintettekkel le volt beszélve az egész. Az egyik laboros srác vitte el a munkatársam családjának az ő ajándékaikat, én pedig a mieinket. Csakhát pont aznap érkezett meg a csomag, mikor én már úton voltam Magyarországra. Írt a laborvezető sms-t hogy itt a csomag, nem sokkal később a főnök fia is (aki egy nagyon fura szerzet, nem szabad megbízni benne), és kérdezte hogy házhoz hozza-e nekem. Nem akarom hogy megtudja hol lakom, illetve már ott sem voltam, még annyira sem akartam hogy tudja a címet, válaszoltam hogy köszi nem, majd ha visszaérek felveszem a munkahelyen. Persze tudtam hogy a laboros srácnak fel kell bontania, de ezt nem említettem neki. Erre egyszer csak látják a fiúk a labor ablakából, hogy a főnök fia elkezdte csak úgy felbontani a csomagomat. Erre kiszaladtak, hogy héé, mit csinálsz?? Nem neked jött!! - és gyorsan leállították, elvették tőle a csomagot. Wow, nem is tudom hogy képzelte. Mi járhatott a fejében?? Azt mondták, teljesen megszállottan viselkedett, amint meglátta a csomagot, hogy Peruból jött. Na nem sokkal később lett is egy hülye balesete, amibe bele is halhatott volna. Full sebességen pörgette az esztergát - ok nélkül, benne egy masszív fém darabbal. (Ezt mindig alacsony sebességen polírozzuk). A fém kirepült, felszakította a homlokát, felrepült a plafonra, majd pattant egyet a szemközti falon is. Össze kellett varrni a fejét.
Na, nekem még pár napig kell aggódnom, aztán itthon lesznek elvileg végre a fiúk. Nem is akarok belegondolni milyen veszélyek közt járnak. Mikor feltesznek egy videót egy kígyóról, hogy ha ez megmar 4 órán belül meghalsz, és ellenszérum sincs a közelben... Aztán jönnek a hírek hogy hányan meghaltak egy lövöldözésben a Floriadai repétren ahol visszafelé átszállnak majd, ugye ahonnan meg mentek, másnap ott volt terrortámadás... Azon imádkozom minden nap hogy csak egyben, élve, egészségesen térjenek haza. Biztos egy életre szóló élmény, amit a helyükben én sem hagytam volna ki.
A héten sikerült elkövetnem életem legnagyobb (és azt hiszem, a lehető legnagyobb) szakmai hibáját, ami hatalmas galibát okozott és okoz majd még egy ideig. Rettentően szégyellem, és nagyon féltem a vezetőség reakciójától. Borzasztóan ézrem magam, kb úgy mint amikor kiraboltak, csak most nem áldozat vagyok, hanem tettes :S Fél életemet megbántam az elmúlt egy hónapban. Először a marketingessel futottam össze. Ő csak nevetett a történteken, ami nagyon meglepett, majd mikor elkeztünk megoldás után kutatni, végig kiállt mellettem, megpróbálta levenni a terhet a vállamról. Nagyon jól esett! A nagyfőnökkel csak másnap futottam össze, neki sem volt egy rossz szava sem, hanem egyből a megoldást próbálta keresni. Még az összeget is könnyedén fogadta, amit a helyrehozatalért kér a cég, aki vállalná hogy segít. Örülök hogy őt is jó pillanatában értem. A közvetlen felettesemmel nem találkoztam azóta... De egyből értesítettem mindenkit, amint megtörtént a baj.