Gondoltam nyitok egy külön posztot csak az orrműtétnek, hátha tudok ezzel másoknak is segíteni (hiszen én is folyamatosan kerestem saját tapasztalatokat ilyen témában. A műtét előtt azért hogy mi vár majd rám, utána pedig azért hogy kinél hogy halad a gyógyulás, mi hogy változik). Talán egyszerűbb ha ezt a bejegyzést frissítem majd folyamatosan, hogy minden egyben meglegyen. Ha vannak kérdések, nagyon szívesen válaszolok.

MIÉRT AKARTAM A MŰTÉTET?
Először is hogy miért döntöttem a műtét mellett. Kiskoromban, talán hat éves lehettem, mikor volt egy nagyon hülye balesetem. Este ágyazáshoz készülődtünk. Egy ágyneműtartós ágyban tartottuk az ágyneműt, amit tartani kellett, hogy le ne csukódjon. A húgomat kértük meg hogy tartsa amíg kiveszem a dolgokat. Kivettem az első adag ágyneműt, ami előttem volt, kiraktam magam mellé, de még az ágy végénél volt a többi. Be voltam hajolva az ágy alá, mikor a húgom gondolt egyet és elsétált, az ágy lecsapódott engem fejbevágva, és így orral a földnek nyomott. Borzasztóan fájt, sírtam, be is mentünk a kórházba, ahol aztán megröntgenezték. Eltört, vagy talán csak annyit mondtak hogy elrepedt, de mivel nagyon kis picike orrom volt akkoriban, nem tudtak vele semmit sem kezdeni. Ahogy aztán nőttem, nőtt az orrom is, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sokáig az sem tűnt fel, hogy mennyire ferde, illetve hogy csak felületes a légzésem. Néha eljátszottam az orrplasztika gondolatával, de sosem komolyabban. Nem is tudom miért pont most... talán mert a párom hónapokra elutazott, és gondoltam addig nagyon ráérek :) - és mint utólag kiderült, legalább nem gyanúsítja őt senki hogy összevert :D Illetve most már megengedhetem magamnak. Szóval viszonylag hirtelen ötlet volt.

MI ALAPJÁN KERESTEM ORVOST?

Elkezdtem orvost keresni. Fontos volt számomra hogy az illető a legjobb szakemberek közül kerüljön ki. Hiába élek Angliában, az itteni egészségüggyel finoman szólva nincsenek jó tapasztalataim, ezért mindenképp Magyarországon szerettem volna csináltatni. Olyan orvost kerestem, aki fül-orr-gégész és plasztikai sebész is egyben. Többel felvettem a kapcsolatot. Egy fontos kitételem volt, hogy egy kis púpot hagyjanak az orromon, mert én azt nagyon megszerettem :) Szerintem van akiknek kifejezetten jól áll és aranyos, egyenesen hiba lenne tucat egyenes orrot vagy homorút csináltatni. Az első orvos mindenképp egyeneset akart, mert az technikailag könnyebb. A második is egyeneset javasolt, szintén technikai okok miatt, illetve két műtétben oldotta volna meg a dolgot - amit nem is értettem. A harmadik orvossal egyből megtaláltuk a közös hangot, nagyon kedves volt hozzám folyamatosan. Ő is elmondta hogy igazából "fent" is (a púpnál) és "lent is" (az orrcsúcsnál) hozzá kell nyúlnia a ferdeség és a technikai megoldások miatt, de nem gond, simán megoldható hogy maradjon púp. Csináltunk számítógépes terveket, majd meg is jegyezte hogy milyen jó hogy nem "Barbie" orrot kértem, mert az én arcomhoz borzasztóan állna.

HOGY FOGADTA A KÖRNYEZETEM?

Igazából legszívesebben titokban tartottam volna ezt az egészet, de mivel karácsony előttre terveztem, majd utána hazamenni a családhoz, gondoltam nem jó ötlet rájuk hozni a frászt, hogy olyan fejjel állítok be, mint akit összevertek :) Így elmondtam anyunak. A munkahelyen is kénytelen voltam a szabadság miatt, illetve a gyógyulási időszakban betartandó dolgok miatt (szemüveg viselése, emelgetés stb.) Mivel ez egy kis cég, semmi nem maradhat titokban, persze hogy mindenki hamar megtudta. Anyu nem egy támogató fajta, nagyon megijedt az egésztől. Még a műtét előtti héten is írt egy levelet hogy ne csináljam, nem kéne, biztos nem leszek elégedett az eredménnyel - nem mintha nagy elvárásaim lettek volna. Bizonygatta hogy nem volt eltörve az orrom... (Én emlékeztem is, meg pár éve megtaláltam róla a papírt is) Na meg miért pont karácsony előtt (mert így jóval kevesebb szabadságot kell kivennem)... Erre szoktam mondani, hogy ha már nem segítesz, ne nehezítsd meg a dolgot! Nem G-s műmelleket szeretnék, hanem egy eltört orr - ami életminőség romlást is okozott - helyrehozatni.

A MŰTÉT
Izgulni nagyon nem volt időm a műtét előtt, leginkább azon izgultam hogy nehogy el kelljen halasztani az időpontot. Naná hogy megfáztam pont egy héttel előtte, össze-vissza kúráltam magam hogy gyorsan meggyógyuljak, ami aztán sikerült is :) (Külföldiként nem lett volna egyszerű újra ennyi szabit találni, újra repülőjegyet venni, szállást intézni stb...) A műtét napján azért persze jött az izgalom :) De tudtam hogy semmi nem tántoríthat el a döntésemtől. Mint már írtam elég kellemetlenül kezdődött a dolog, mert már műtősruhába beöltözve mentem az orvosi szobába, mikor kiderült hogy a reptéren kiraboltak, és elvitték a műtét árának több mint 2/3-át. Egy sokként ért. Én nagyon utálok tartozni, bármi történhet hogy aztán nem lesz alkalmam kifizetni, nem akarok én tartozást hagyni magam után!! Így arra jutottunk, hogy ott helyben átutalom a hiányzó összeget. Szépen berajzolgatta aztán az arcomat a műtét miatt, adott egy nyugtatót, én meg a bankszámlaszámmal visszamentem a szobámba. Na most azon izgultam, hogy jól írjam be az adatokat, és átmenjen az utalás. Nemzetközi utalásról lévén szó, minden hülye adatot kértek. Na aztán el is aludtam a nyugtató hatására. Arra keltem, hogy át kell sétálnom a műtőbe. Felfeküdtem az ágyra jobb kezem jobbra, a bal balra, a lábam leszíjazva... Sokmindenre nem is emlékszem, elég kómás voltam. A legközelebbi kép az ébresztgetés. Nem láttam senkit, csak hangokat hallottam. "Jajj de szép lett az orra, nagyon nagyon szép lett!" éreztem hogy a tortom tele van mindenfélével, krákognom kell és köhögni. Mondták hogy ez az, köhögjem fel, nyeljem le... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak). A következő elmékem hogy már a szobámban vagyok, és borzalmasan ki van száradva a torkom, semmi nyálam nincs, szinte fáj. Volt mellettem egy flakon víz, azzal próbáltam nedvesítgetni a nyelvem, a szám, de nem sok sikerrel jártam. Hívtam a nővérkét, ő adott nekem egy negrót hátha beindul a nyáltermelés, de nem nagyon segített az sem. Elég kómás voltam még mindig, még reggel is, nagyon nehezen tértem rendesen magamhoz. Valamiért folyton hányingerem is volt. Volt hogy leültem a wc mellé hátha sikerül, de aztán nem jött. Igaz kaptam hányáscsillapítót is. Teljesen be volt dugulva az orrom, habár tampon nem volt benne. Reggelira kaptam teát, egy szelet kenyeret nem is elmékszem mivel. Aztán mondták hogy nemsokára jön az orvos, kitisztítja az orrom és utána sokkal jobb lesz. Így is lett. Cseppentett bele amit fel kellett szipogni, nem sokkal utána aztán felülni, a giszpet lefogni, és kifújni erősen egy zsepibe majd fülpálcikával kitörölgetni. Csipesszel kiszedett pár beszáradt nagyobb darabot is, hatalmas megkönnyebbülés volt. Igazából ekkor teljesen jól néztem ki, se duzzanat, se kék folt nem látszott, de mondta hogy másnap estére lesz a legrosszabb, és onnan folyamatosan javulni fog. Mivel közvetlen karácsony előtt volt a műtét,másnap nem voltak már műtétek. Akinél töltöttem a lábadozási időt csak este tudott volna értem jönni, ezért az orvos felajánlotta hogy hazavisz engem. Minden egyes alkalommal meglepett a kedvességével, komolyan mondom. A lelkemre kötötte hogy nyugodtan azonnal hívjam a magán számán ha bármi kérdésem van, nem foglalkozzak azzal hogy karácsony van!

MILYEN VOLT AZ ORROM

Az orvos elmondta, hogy mikor felnyitotta az orromat, akkor látta, hogy darabosra volt törve az egész. A porcos rész becsúszott a csontos alá, egy borsónyi csontdarab pedig be volt ékelődve az arckoponyába a bal orrlyukban, ezért kaptam nehezebben levegőt. Egyikőnk sem gondolta volna hogy ilyen komoly volt az a gyerekkori törés. (Na azért megkönnyebbülés volt hogy bizonyítékom is van már hogy nem vagyok hülye, és nem csak beképzeltem az egészet).

LÁBADOZÁS ELSŐ HÉT
Egy barátomnál lábadoztam, mert a családom vidéken lakik, és nem akartam így utazgatni. Az első napokban még mindig kicsit kómás voltam. Nem akartam senkinek a terhére lenni, így ételt is előre rendeltem az egész hétre, amint mindig az adott reggelen hoztak ki. Mint mondtam, az első nap teljesen jól néztem ki. Második nap estére, ahogy az orvos is mondta, eléggé feldagadt a szemem alatti rész, és kicsit be is kékült, de nem túl durván. Feketenadálytő krémmel kenegettem. Előre kaptam egy hosszú listát hogy milyen gyógyszereket, krémeket, orrcseppeket kell beszerezni, mit mikor és hogyan kell használni. A torkom fájt kicsit, a ledugott tubus miatt. Harmadik napra már nem volt úgy feldagadva az arcom, és ekkor kaptam legjobban levegőt. Napi 3x 1000mg c-vitamint szedtem, szinte csak kamillateát ittam (bár ez nem volt a listán). A negyedik naptól elkezdett tisztulni az orrom, száraz darabkák szabadultak fel, elég lassan, ami akkor nagyon jó érzés volt, de hamar vissza is dugult aztán. Pl. este éreztem hogy elindult egy darab, de csak reggel tudtam kifújni. A kékség is nagyon hamar múlani kezdett. A gipsz levétele előtti napra meghívást kaptam egy rendezvényre. Kicsit rágódtam rajta hogy elmenjek-e így, végül az igen mellett döntöttem. Persze éreztem hogy sok pihenésre van szükségem, nagyon hamar kifáradtam. Az arcomon lévő ragtapasz elég csúnya volt a krémektől, arra ragasztottam mégegy réteget hogy szebb legyen, kicsit kisminkeltem magam, hogy mégiscsak nőnek érezzem magam :D Vittem zsepit, orrcseppet, fülpálcikát (amit igyekeztem nem használni nyilvánosan, mert nem a legszebb módszer). A jelenlevők mind megjegyezték hogy meglepően jól nézek ki 6 napos létemre, másoknak hetekig hatalmas monoklijuk van.

GIPSZLEVÉTEL, MÁSODIK HÉT
Egy hét után, azaz a 7. napon vették le a gipszet. Amire nagyon vágytam már ekkor, egy alapos arcmosás. Amúgy sem egyszerű kezelni a bőrömet, de most nagyon meg volt viselve. Hámlott az egész, közben fénylett az egész fejem, fel is volt dagadva, nem voltam annyira szép látvány :D De nem volt semmi kékség, a jobb oldalon volt egy nagyon pici, halvány sárga folt, a varratomat megdicsérték, azt mondták senkinek nem volt még ilyen szép, tiszta, két hét után szoktak így kinézni az emberek mint én egy hét után. Én nagyon nem bírom ha nem teljesen tiszta az orrom, így számomra nem meglepő hogy a varratnál is tiszta volt (a két orrlyuk között, mert nyitott orrműtét volt). Nagyon szépen meg is volt gyógyulva, komolyan mondom, alig látszott. A varratszedésnél egyetlen egy darabka fájt, a bal orrlyukamban, de az kegyetlenül. Nem is tudom, mintha az ember orrszőrét tépnék folyamatosan, jajj de rossz volt! Mondtam is, hogy az egész idő alatt ez a legkellemetlenebb :D Azt mondták, hogy van akinek az egész ennyire fáj, mi a titkom hogy ennyire hamar meggyógyult nekem? Hát mondom nagyon sok c-vitamint ettem, a kamilla teát el is felejtettem említeni. Megmutatta az orvos hogy a továbbiakban hogy fújjak orrot, hogyan kell masszírozni - mert meglepő módon kell! Aztán innentől átvett a családom. Még napokig éreztem hogy nagyon hamar elfáradok, úgy érzem le kell tenni a fejem. Először azt hittem hogy valamiért még mindig érzem a homlokomon a ragtapasz helyét, de nem, az egész homlokom zsibbad. Vagyis fura érzés, olyan mintha lenne rajta valami. Viszont ha van, teljesen normálisnak érzem. Arcmosás után is egy ideig teljesen normális, majd visszatér ez a furcsa érzés. Néha közvetlen az orr feletti részen, néha a homlokom közepén érzem jobban, de van hogy a szemöldöknél is. Szóval állandósult egy ilyen zsibbadás féle érzés. Időnként még jönnek ki száraz darabok az orrból, de többnyire vízszerűen folyik, szinte folyamatosan. Ami picit idegesítő, főleg hogy már visszatértem dolgozni, és a törölgetés sem olyan egyszerű művelet, hiszen nem mozgathatom az orrom, illetve nem is tudnám. Teljesen be van keményedve, és érzékeny is. Az orrcsúcsnál is van egy fajta fura érzés, de erről tudtam is hogy lesz, mivel átvágták az idegeket is. Ott viszont pont fordítva van mint a homlokomnál. Alapból semmi különöset nem érzek, csak ha hozzáérek.
Igazából teljesen csinos kis orrom van. Most látom igazán, hogy mennyire el volt deformálódva. Persze még duzzadt, egy év a teljes gyógyulási idő, szóval addig folyamatosan változni fog. Picit még a felső ajkaim és az arcom is fel van dagadva, de annyira nem feltűnő. Mindneki azt mondja hogy semmi nem látszik, sokkal rosszabbra számított. Én is. Azt hittem két hétig legalább alapozózni kell hogy rejtegessem a nyomokat, de egyszer sem kellett :) A vágást is alig látom, nagyon nagyon ha nézem, akkor látom hogy valami tényleg történhetett. Nem piros, nem heges, abszolút nem feltűnő. Viszont a mimikám még nem a régi. Nagyon sokáig nevetni sem tudtam, most is picit még fura a mosolyom, a munkahelyen próbáltam egy szöszt lefújni valamiről, hát rájöttem hogy nem tudok még fújni vagy csücsöríteni sem nagyon. Az egész terület húzódik, és be van keményedve (amit alapállapotban nem igazán érzek).

HARMADIK HÉT
Sikerült nagyon megbetegednem. Először csak enyhe diszkomfort érzegem volt, folyamatos orr csöpögéssel. Mint egy csap amit nem lehet rendesen elzárni. Ez még viszonylag normális is ilyenkor, de gondoltam, milyen jó hogy jön a hétvége, legalább kipihenem magam, nem is mentem sehova. Hétfőn munkába indulás előtt viszont megszédültem, majd a buszról leszállva azt éreztem, hogy mindjárt elájulok. Végignyomtam azért a napot, nem akartam hazamenni, mert nem mertem egyedül lenni. Picit javult ez a szédüléses dolog, de úgy éreztem, hogy az orr melléküregek teljesen el vannak záródva, levegőt viszont rendesen kaptam. Volt hogy a rágás is fájt. Másnap inkább otthon maradtam. Nem bántam meg, rettentő rosszul voltam. Majd jöttek a tipikus megfázásos tünetek: torokfájás, köhögés, gyengeség, orrdugulás és persze a folyamatosan vízszerűen csöpögő orr. Az arcom is ismét picit jobban fel van dagadva. Néha azt kívánom, hogy bárcsak taknyolnék már rendesen, egy igazi zöldet (bocsi), mert nagyon hiányzik a megkönnyebbülés érzés. Persze az orrcseppből is kifogytam, ami a legtöbbet segített ilyenkor. Nem is volt még ilyen hogy senki ne lett volna mellettem napokig mikor beteg vagyok, de hát én nem szóltam a barátaimnak. Most már nagyon vágyik az orrom egy kis békére :) Amúgy érdekes, aludni nagyon jól tudok, addig az orrom sel folyik. Amit felébredek egyből rá is zendít.
Azt még múltkor elfelejtettem mesélni, hogy anyu aztán az egyik éjszaka mikor nagyon tépelődött a műtétem miatt befogta az egyik orrlyukát, hogy kipróbálja milyen lehet nekem, hogy nem kapok rendesen levegőt. Ekkor pánik szállt rá ahogy nem kapott levegőt, alig tudott visszaaludni. Na ekkor megértette hogy nem poénból vállalom be.