11
szeptember
Murphy

Hívott aztán az Eastbourne-i kórház, úgyhogy gyorsan el is indultam amint letettem a telefont. Nagyon egyszerűen megtaláltam ahova mennem kellett, már vártak is engem. Egy nagyon kedves hölgy fogadott, és mondta hogy mi vár rám. Endoszkóppal megnézik a torkomat orron kersztül. Ők sajnos csak a gégéig tudnak menni, ha alatta jár már a cucc - amit éreztem hogymár lejjebb van, naponta kb. 2cm-t haladt lefelé, akkor azt nem fogják látni. Kicsit meg is ijedtem hogy az orron keresztül fog történni, elég kellemetlen beavatkozásra számítottam. Kérdezték hogy kérek-e érzéstelenítő spray-t, kértem. Megérkezett a doktorúr is, ő is nagyon kedves volt. Kérdezte hogy melyik orrlyukamat szeretném. Hát, mondom egy gyerekkori törés miatt ferde az orrom, rábízom, amelyiket ő járhatóbbnak látja. A jobb oldalit választotta. Szépen lassan haladt egyre beljebb majd lejjebb, folyamatosan mondta hogy mikor mit csináljak. Megdicsért hogy nagyon jól csináltam, még csak a könnyem sem csordult ki, annak ellenére hogy nagyon szűk volt a járat. Igazából én is meglelpődtem hogy milyen jól bírtam. Büszke is voltam magamra :) Nem talált semmit, azt mondta hogy minden tökéletes belül. Igazából ekkora már nem is vártam mást, és legalább megtudtam hogy a jobb orrlyukam mennyire átjárható. A balra is kíváncsi lettem volna azért :D - hiszen lehet hogy még idén bevállalom az orrom helyreállíttatását.
Múltkor említettem hogy nem érkezett meg az e-jegy az utazási kártyámra. Nem is nagyon aggódtam miatta akkor, felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, akik azt ígérték hogy kinyomozzák mi a helyzet. Ez az ígéret 4 napba telt, aztán semmi nem történt. Az elején a sofőrök is egész megértőek voltak, illetve több kategóriába lehet sorolni őket. Először is az összes értetlenkedett hogy hogyan lehet ilyen. Aztán volt aki a kártyaszámot összehasonlította a jegy azonosítójával, majd közölte, "hát persze hogy nem működik, nem ugyanaz a szám!" - Oh Istenem... mivel két különböző dolog azonosítója... A rendesebbek elfogadták a helyzetet meg a bizonyítékot hogy van érvényes jegyem és felengedtek. Volt akinek mutatom hogy szeptember 25-ig érvényes a jegy, erre ő: "hát akkor az lejárt!" NEM, nem múlt még el szeptember 25!!! Egészen jól viseltem az állandó hülye vitatkozásokat egészen addig, míg az egyik sofőr egyláltalán nem volt hajlandó felengedni a buszra fizetés nélkül. Minden hülyeséget összehordott. Én meg nem fogok kétszer fizetni ugyanazért! Amúgy sem olcsó itt az utazás. Legközelebb egy olyan sofőr nem engedett fel, aki előtte igen, és nagyon kedves is volt velem akkor. Kicsit össze is omlottam lelkileg, hiszem ez már a sokadik dolog mostanában amibe rettentően belefáradtam. (Még jó hogy ez mindig hazafelé történt és nem munkába menet). A barátnőm nemsokára érkezik, küldtem neki vonatjegyet, de nem kapta meg... (most vagy bevállalja egyedül az egészet jegyvétellel együtt, vagy én veszem meg, és fel is megyek elé a reptérre) SIM kártyát is küldtem, hiába kártyafüggetlen a telefonja, nem ismeri fel... Stb. Folyamatosan sorban minden. A teendők tornyosulnak, se energiám, se időm, főleg nem az ilyen hülye vitákra. A bíróságon is megállná a helyet a bizonyítékom, de a buszsofőröknek nem elég. Azt mondja, nyugodtan vegyek jegyet, vissza tudom majd igényelni ezt a pénzt. Hát ha mondom úgy, ahogy megoldották a problémámat, akkor én azt soha de soha nem fogom látni. A páromat kértem meg hogy beszéljen ez alkalommal az ügyfélszolgálattal, telefonon. Nem is tudtak az esetemről "há mer az e-mailes ügyfélszolgálat az más... mi a telefonos vagyunk" Azt ígérték, hogy másnap helyreáll a rend, vagy valahogy megoldják. Szokás szerint beléptem az online fiókomba utazás előtt, majd meglepődve látom, hogy az a jegy amit én vettem, eltűnt a listáról. Ott van egy új, ami néhány nap múlva lesz csak érvényes, más kártyaszámmal. Gondolom új kártyát küldenek majd... de hát nekem erről semmit nem mondtak, kénytelen voltam jegyet venni... és még pár napig. Hétfőtől él az új jegy, viszont a postán semmit nem kaptam... Másodosztállyal is rég ide kellett volna már érnie. Na majd meglátjuk mit hoz a hétfő... De hogy lesz még pár kör az ügyfélszolgálattal, az biztos! Márcsak a jegyárak visszaigénylése miatt is. A párom nagyon rendes volt, oroszlán módjára küzd az ügyemért. Nagyon jól esett :)
A munkahelyen elég nagy a hajtás, a héten minden nap mennem kellett. Egyik nap ébredés után 10 perccel jött az SMS, hogy mégis szükség lenne rám, ha be tudok menni. Volt aki vissza is kapta már a heti 5 napját. Sőt, egy új kolléganőnk is van. Én jővő hét végétől szabin vagyok - ami fizetve lesz, annak ellenére hogy vállalkozó vagyok :) Azért igazán remélem hogy az egyik napom ettől még szabad lesz. 1) mert aznapra 28 fokot ígérnek!! :o (itteni életem rekordja, mert a júliusi is 27 volt hivatalosan) 2) tényleg muszáj már előkészülnöm a barátnőm fogadására és a magyarországi utamra.
Jajj, volt mégegy érdekes dolog. Az alkalmazottak fizetési napján kaptam egy kisebb összeget a cégtől. Nem tudtam mire vélni... Mégcsak nem is egy heti bér, nem is egy munkaterületé (a 3 munkaterületemet külön kell a számlámon feltüntetnem)... illetve szinte sosem kaptam ilyen korán meg a pénzt amit én számlázok. Épp rá is akartam kérdezni, mikor jött a pénzügyis csajszi a fizetési papírokkal. Mondom én miért kapok? Azt mondja, azért, mert adótúlfizetésem volt, és most kaptam azt vissza, az volt az amit utalt. Egyből feldobta a napomat :) (LOL, elmegy az majd buszjegyre meg új vonatjegyekre... na jó, persze nagyon örülök neki a sok szarakodás meg extra kiadás után :) )

1
szeptember
Talán megártott a meleg :)

Újabban nagyon jó idők vannak, amit én rendkívül élvezek. Talán még sosem volt folyamatosan hetekig ilyen nyári idő amióta itt élek. Nem is nagyon tudok a munkára koncentrálni :( Meg talán másra sem nagyon. Hülyébbnél hülyébb helyzetekbe kerülök. Egyszer sikeresen kizártam magam itthonról. Munka után jöttem haza, mikor észrevettem hogy nincs nálam kulcs. Áh mondom nem is gond, a párom pont szabadnapos, csengetek, nincs válasz. Felhívtam, épp 5 perccel a spanyol órája kezdete előtt, a mi a szomszéd városban van - és amiről én rend szerint mindig elfeledkezek. Olyan aranyos volt, ott mérlegelt hogy most mi legyen, rohanjon haza, vagy mi legyen, áh, mondom, ne aggódj, úgyis olyan szép idő van, itt a ház előtt megvárlak. Lemehettem volna a tengerpartra is, itt van egy köpésre, csak hát pont tele voltam csomagokkal. Így hát letáboroztam a lépcsőn. A lehető összes szomszéddal összefutottam, és magyarázkodtam hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak bent felejtettem a kulcsom. Alattunk lakik egy fiatal lány a szüleivel, ő nagyon barátságos volt, odaült mellém a kutyájával, és addig ott beszélgettünk míg a párom haza nem ért.
A héten a munkahelyen is történt egy nagyon hülye eset. Egyik délután hirtelen nagyon rámszállt a fáradtság, ezért lementem a konyhába inni egy kávét. (Mióta edzek mindig hamarabb megéhezek, és sokkal fáradtabb vagyok, ha itthon vagyok, van hogy alszok is délután). Kivettem egy poharat a csöpögtetőből, belepillantottam, jól volt elmosva. Nem nagyon bízok más mosogatásában - de a kollégák is csak az enyémben :D Tettem bele kávét, öntöttem rá forró vizet, tejet, édesítőt, összekevertem, és leültem a szokásos helyemre meginni. Nyugodtan iszogattam, egyszer csak azt éreztem, hogy a torkomon akadt valami. Próbáltam felköhögni, lenyelni, de se le, se fel nem jött. Olyan érzés volt mintha hajszál lenne. Kimentem a mosdóba kimosni a számat, torkomat, és nagy meglepetésemre a nyelvem tövéből egy adag furcsa szálakból álló valami került elő. Mint a mosogató szivacs dörzsis része, kb 2cm hosszú szálakkal. Hülye voltam, lemostam a kezemről. Ahh de olyan rossz érzés volt a torkomban. Azt hittem ennyivel vége is, csak az irritáció helyét érzem már. De aztán később éreztem, hogy amikor nyelek, mindig mozog még valami a torkomban. A kávét egyből ki is öntöttem, akkor sem láttam benne semmit... Aznap pont edzős napom volt, - múlt héten egy BBQ party miatt csúszott a heti rendem, ezért esett munkanapra. Persze a busz megint kimaradt... A következő is csak nagyon lassan haladt. Addigra már annyira zavart a torkomban, hogy hányni tudtam volna. Illetve vágytam is rá, hátha legalább az kihozza. Amint végre megérkeztem, az első utam hányni vezetett, de hát nem segített. Ettem, ittam, de a cucc se le, se fel nem akart jönni, de minden nyelésnél mozgott egy helyben. Másnap reggel úgy éreztem leért a garatig, de ott szintén megrekedt. Elmentem dolgozni, de egyre jobban zavart a dolog. Felhívtam a nem sürgősségi segélyszolgálatot. Huhh, hát jó alaposan kikérdeztek mire szóbaálltak velem. Azt tanácsolták aztán, hogy 12 órán belül menjek be a kórház sürgősségi osztályára. - Amiről ugye "annyi szép emlékem" van... A főnököm be is vitt a kórházba. Eleve annyira hülye story :D És milliószor elmondani hogy és tudod mi akadt a torkodon? Hogy került bele? Hát ha tudnám akkor bele sem iszok!! A kijelzőn mutatják, hogy ma az átlagos várakozási idő - a sürgősségin!! ahol nem pörögnek az események 5 óra. Hát egy háziorvoshoz vagy walk in clinic-en hamarabb sorra kerül az ember... Első körben az esetfelvételnél egy indiai dokit hívtak ki hozzám, egy kis zseblámpával belevilágít a torkomban, aztán közli hogy nem lát semmit. Épp hogy haza nem küldött. Mondom ne viccelj már, mondom hogy egészen lent van már a garatban, hogy látnád egy Á-ból??? Amúgy sem egy nagyobb szilárd testről van szó, hanem szálakról. Jó, várjak tovább, megnéz majd egy másik orvos is. Egy másik indiait kaptam, persze ő sem látott semmit a zseblámpával, elküldött röntgenre. Hmm... ha ezt röntgenen látják ami még csak nem is helyi mint egy egyfogas röntgen... Naná hogy nem láttak semmit. Behívott az orvos, hogy hát ő már pedig semmit nem talál, lehet hogy csak a cucc helyét érzem. Mondom először én is azt hittem, de minden nyelésnél mozog. Épp ott a nagy várakozásban egyszer át is mászott jobbról középre, majd balra, ami irtó kellemetlen volt. Hát ő nem tud csinálni semmit, majd jövő hétre kaphatok időpontot az Eastbourne-i kórházba, nekik van endoszkópjuk. Wow. Miért van az az érzésem hogy Magyarországon fele ennyi idő után megoldást is kapnék?? Angliában talán nem ismerik a gégetükrözést? Az egész városban nincs senki aki normálisan bele tudna nézni a torkomba? Netán meg is kísérelné kivenni a cuccot? Várjam az Eastbourne-i kórház hívását, hogy talán jövő hétre kapjak időpontot. Várom, azóta is, eddig csak a helyi kórház érdeklődött hogy hívtak-e már, de mondtam nekik is hogy még nem. Sebaj, majd fognak - ígérték. Mondta a főnököm hogy hívjam fel ha végeztem, visszajön értem. 30% alatt volt a telefonom, valamiért pont most éjjel nem töltötte fel a töltőm a töltős tokomat. Busszal mehetnék, HA - szintén a telefonomtól függ, mert az e-jegy valamirét szintén pont most nem érkezett meg az utazási kártyámra. Csak a visszaigazoló e-maillel utazhatok... Egy hívánst még pont bírt a telefon szerencsére. Visszamentem dolgozni, mindenki tudta már hogy mi történt, Health & Safety e-mailt is kapott az esetről mindenki... Kérdezték hogy vagyok? Hát mondom teljesen változatlanul. De szerencsés vagyok hogy csak 4 órát és x fontot pazaroltunk egymásra. A fiúk kedvesen felajánlották a céges endoszkópont - amit még be is vállaltam volna egy alapos tisztítás után - és a labor legerősebb savját - ami valljuk be, nem élő embernek való. Este ismét mindenféle házipraktikával próbálkoztam - egyenes út a bulímia felé :D , az ottoni kis digitális mikroszkópommal is próbáltam betekintést nyerni, de hát az nem hajlékony, nem sok sikerrel jártam... Marad az Eastbourne-i kórház valamikor... vagy hát úgyis pár hét múlva megyek Magyarországra... A végén már engedni sem fogom hogy kiszedjék, úgy hozzám nő ez a cucc a torkomban - szerintem erre várnak a helyi kórházban. Tényleg nem tudom eldönteni hogy az orvosok ekkora barmok, vagy a protokoll.
Na mindegy, nem érdekes, inkább élvezem a jó időt amíg lehet :) - és továbbra sem tudok a munkára koncentrálni :( :D Megígértem a főnökömnek hogy bepótolom a kimaradást.