12
július
Megszorítások

Még vissza sem értem a munkából, már a párom hozta a hírt hogy a cégnél megint pánik van, hogy valaki ki lesz rúgva a laborosok közül. Nem nagyon szoktam az ilyenre adni, több pánikos időszakot is átvészeltünk már viszonylag kis megszorításokkal. Na aztán kedden összehívták az összes dolgozót. Ilyenkor mindenki tudja hogy nem jó hírt fogunk kapni, de azt is hogy akkor ez mindenkinek ugyanannyira fog fájni, nem egy ember bánja. Így is lett. Óraszámcsökkentés lesz mindenkinek átmenetileg. Engem aztán még külön be is hivatott aztán a főnök, hogy az én esetem más... Vissza kell mennem 100%-ban vállalkozónak, míg nem javul a helyzet, nem leszek alkalmazott. Grafikusként többet lesz rám szükség, a laborból kivesznek, helyettem más területről megy oda valaki - amit nem értek, hisz azért nekem már több mint egy év tapasztalatom van, most egy új embert betanítani a nulláról... Ráadásul nagyon sok dologhoz kézügyesség is kell. Illetve a takarítót aki ügynökségen keresztül volt, kénytelenek voltak leépíteni (mert közben a ügynökség többet akart), úgyhogy visszatesznek átmenetileg megint engem takarítónak. Őszintén, jobban örültem volna ha simán én is csak óraszámcsökkentést kapok... Mostantól megint nincs fizetett szabadságom... Ezen a héten jobban járok mint a többiek, aztán meg majd kiderül, mert abszolút nem volt még egyértelmű hogy akkor mikor hány órában mit kell csinálnom. Azt mondták hogy ez annyira átmeneti amennyire csak lehet, amint jobb lesz a helyzet minden visszaáll a régi rendbe. Sebaj, voltunk már sokkal rosszabb helyzetben is, bár baromira unom már hogy folyton vagy a munka, vagy a lakhatás miatt stresszben kell lenni.
Mostanában a munkatársakkal nagyon rákaptunk a pub quiz-ekre. Az elsőt messze mi nyertük (mondjuk a párom egyedül is megnyerte volna), a második döntetlen lett, majd a plusz kérdéssel felénk billent a dolog, a harmadikat pedig fél ponttal nyertük. Ez most az új pénzszerzési hobbink. 1 font a nevezési díj, majd ezt a végén a nyertes csapat kapja. (Ezért nem érdemes olyan embereket vinni aki amúgy sem tudnak hozzászólni). Persze nem mintha én sokat tudnék a brit dolgokról...
Ideje lenne amúgy már nekem is átgondolni az életemet, és találni egy olyan hobbit, amivel mellékes jövedelemre tudnék szert tenni. Anglia ilyen szempontból nagyon jó hely, minden adott hozzá az állam részéről, itt nem lehetetlenítik el a kis embert a brutális adókkal meg papírmunkával, csak hát ezt az utat nekem kell kitaposni.

5
július
Családi nyaralás

Pont a népszavazás napján jött apukám, és két öcsém hozzánk nyaralni. Még sosem voltak Angliában. Egyik még sosem repült, a többiek már korábban megjárták Kanadát (ott él a húgom). Én elég felkészülten vártam őket, kaptak feltöltött brit SIM kártyát, vonatjegyet és utasításokat, mert csak az egyik öcsém beszél angolul. Több okból nem mentem ki eléjük. Az egyik hogy minketten költséghatékonyságra törekedtünk, illetve én a minél korábbi önállóságra nevelés híve vagyok. Szerencsétlenségükre áradások és sztrájk miatt pont hatalmas káosz volt. Mindig a 7-es vágányról indul a vonat, ott vártak, de semmi információ nem volt kiírva, senki nem tudott semmit. Az egyik vasutas átküldte őket az utolsó pillanatban az 5-ös vágányra, az ottlévő vissza a 7-esre, de mire odaérték, pont elment a vonatuk. Az egyetlen járat amit nem töröltek az utolsó pillanatban. Na most nagyon jól jött hogy volt itteni mobilnetük, és tudtuk folyamatosan tartani a kapcsolatot. Nagysokára sikerült egy Brightoni járatra felszállniuk, amin szintén semmi információ nem volt, végig csak ennyi volt kiírva: "This is Brighton", nem is mondtak be semmit, azt sem hogy merre megy. Majd onnan pont elértek egy hozzánk tartó járatot, ami szintén nem volt egyértelműen feltűntetve. Több mint négy óra késéssel, de aztán megérkeztek. Mikor indultunk eléjük az állomásra, elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék, és amint hazaértünk elállt. Mondtam is nekik, hogy ti is akkor érkeztek ám, mikor jól esik... :) Ahhoz képest hogy egész júniusra jóidőt ígértek, nem sok lett belőle.
A BREXIT több beszélgetésben is feljött, mind magyarokkal, mind angolokkal. Én pánikot nem érzékeltem, de voltak heves viták a párom családján belül is. Az EU mellett szavazók pedig elkezdtek nagyon aggódni értem. Ez aranyos volt tőlük :) Na mindegy, nem is akarok erről beszélni, lesz ami lesz... a véleményemet sem akarom leírni, majd úgyis kiderül mi lett volna a jobb.
A családdal meglátogattuk a Hever várat. Pont világháborús napok voltak. Akinek van alkalma elmenni egy-egy ilyen tematikus napra, mindenképp tegye meg! Hihetetlen élmény, mintha tényleg visszacsöppennél az időben. Nagyon lelkesen mesélnek a történtekről, sok érdekes dolgot lehet tanulni. Gyönyörű volt az egész hely. Különlegesen vágott tuják, olasz kert - mintha Olaszországban lettünk volna, labirintus, és a vár. Engem meglepett a stílusa, bár kisebb mint képzeltem, hiába néztem meg előtte sokszor Google-ön, egyszerűen lenyűgöző volt kívül-belül.
Egy buszos kirándulással bejártuk Brugge-t is. Most először kompoztam itt. Sajnos sok időnk nem volt ott a városban, de az is egy külön világ. Nem utolsó sorban pedig, sokkal oclsóbb eljutni oda mint Londonba! £32.5 font fejenként.
Ismét elmentünk Arundelbe, az is egy gyönyörű hely, korabeli épületekkel. Sajnos ott pont nem tudtunk tematikus napot kifogni most. Bejártuk még Brightont, Eastbourne-t és itt a környéket. A fiúk a tengerbe is bemetek - pont viharjelzésnél. Azt mondták nem vészes az a 18 fok :D Jól esett nekem is végre egy kis kikapcsolódás.