19
április
Fegyelmi

Hát nem kímél minket továbbra sem az élet... Betegségek, váratlan haláleset a rokonságban... Egyik reggel össze is omlottam a munkahelyen lelkileg. Valami influenza szerű dolog is kering a cégnél már január közepe óta. Én már kétszer is elkaptam, a páromnak is sikerült aztán újra megfertőződnie. Még betegszabin volt, hulla betegen, mikor aztán behívták dolgozni, mert hogy szükség van rá. Semmi egetverő munka nem is akadt aztán, viszont az egyik fontos megrendelőtől visszajött egy termék. Nem tudom mi volt vele a baj, de a főnök teljesen felhúzta magát rajta. Épp a párom volt ott, akié ez a szakterület az pont nem dolgoztt aznap, ezért ő lett elővéve érte. Egyből fegyelmi eljárást is indított ellene. Hát egyikőnk sem jutott szóhoz. Egyetlen emberről sem tudok aki fegyelmit kapott volna - pedig lenne kinek osztogatni, főleg nem teljesen random módon. Konrétan semmi köze nem volt az adott termékhez, maximum annyi hogy egymás mellett van helyileg a két szakterület, meg szükség esetén besegít, hogy haladjanak a dolgok. Nem akarok kibeszélni senkit, de mérhetetlenül csalódott vagyok. Nem csak azért amiért a páromról van szó, hanem az egész hihetetlen igazságtalanság miatt. Ő is keményen odateszi magát nap mint nap. Múltkor pont akartam írni hogy milyen jó fejek a kollégáim, hogy még pénteken túlóráztak is kérés nélkül, csak azért hogy nekem segítsenek, nem hagytak egyedül a rengeteg munkával. A fegyelmi biztottságból sem mert megszólalni senki hogy kiálljon a párom mellett, vagy hogy egyáltalán beleszóljon az ügybe. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de semmi jó érzésem nincs... Nem tudom miért kellett ez, miért így, miért ő, miért csak ő lett elővéve. Na és hogy ránk ez hogy fog hatni. Mint kollégák, mint család.
Az ügynökség akin keresztül a lakást béreltük megszűnt, illetve más cég vette át. Csak remélni tudom hogy (ők is) jó fejek lesznek.
Akárhogyan is, az élet megy tovább... Lassan, de tavaszodik. Már a levegőben is tavasz illat van, bár a melegét még nem érzem. Szokásos sokk, hogy még az előrejelzésben sem látni 13 foknál többet, közben már a kanadai barátaim nyári fotókat posztolnak (28 fok van ott napközben!!) - és csak reménykedem hogy idén nem két napos nyár jut nekünk. Lassan szervezkezdni kéne, jön majd a család (igaz csak egy része) látogatóba, most először... Gyűjteni is kéne rá, mert nem lesz olcsó. Az éves adómról is megkaptam a számlát... hát egy havi fizetésemet el is felejthetem. Majd kisakkozom hogy melyiket...

2
április
Végre jobban vagyok

Nem győzök hálát adni az új lakásért! Ismét Európában érzem magam :) Kezd visszatérni az életerőm, kreativitásom. Bár közben egy akupunktúra kezelért is elkezdtem, lehet az is segít, meg a vitaminok, ásványi anyagok amiket szedek.
Hűű hát történt néhány érdekes dolog. Nálunk buli még mindig nem volt, bár egyszer úgy volt hogy jönnek a fiúk, de több mint egy órát késtek, mikor aztán ideértek előbb bevásárolni mentünk aztán másnál kötöttünk ki. Viszont az egyik srác az után nálunk aludt, mert túl sokat ivott a vezetéshez. Volt szó azóta is a buliról, de mindig másnál volt eddig, vagy meghiúsult.
Egyik este munka után  elmentem elektromosságot venni, majd bevásárolni. A legközelebbi feltöltő hely ott van, ahova az előző lakástól is jártam. Kijöttem a boltból, elindultam a buszmegállóba hogy akkor a bevásárlást egy nagyobb üzletben intézzem. Egyszer csak megállt mellettem egy rendőr autó, kinyitották az ajtót, és az egyik valamit kiszólt. Azon a környéken rendszeresek a balhék, így nem nagyon foglalkoztam vele, hisz korábban pont ugyanott volt már, a mosodában. Mentem tovább, nem igazán törődve a helyzettel, majd hirtelen elémugrott az egyik rendőr, megállított és megkérdezte a nevem. Megmondtam hogy hívnak, majd elnézést kért és mondta hogy pontosan úgy nézek ki mint valaki akit keresnek.
Egy másik nap, egy rejtélyes Amazon-os küldeményt kaptam. Nem is rendeltem semmit tőlük. Olyan dolgot meg végképp nem amit kaptam. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Végül kiderült hogy egy ebay-es rendelést kaptam Amazonon keresztül, de hogy miért ezt a terméket, azt már sosem fogom megtudni. A múltkori fájdalmas ügyintézés után nem is volt kedvem utánajárni a dolognak... Ha szép, ha nem, inkább eladtam. Legalább más hasznára váljék.
Ismét nálunk volt a cica két hétre. Kíváncsi voltam hogy reagál majd :) Új hely, régi arcok. Egész bátor volt, körbenézett... Majd mikor elment a gazdája, egyszer csak kisétált a nappaliból ahol együtt voltunk, és sehol nem találtam. Pár perc keresés után kezdtem megijedni, nekünk is viszonylag új ez a hely, ki tudja mit talált... A párom csak ennyit mondot nyugodtant: "Az ablakok, ajtók csukva vannak, valahol itt kell lennie". Ok, de én szeretem tudni hol van és hogy hogy van. Végül a kisszobából nyíló tárolóhelyiség legvégén, zseblámpával bevilágítva megláttam a két pirosan világító szemet :) Amint kijött, azt a helyiséget le is zártuk, de hát pár perc múlva megint nem találtam. Végül a párom szekrényének egy felsőbb polcán gubbasztott, a ruhák közé befészkelődve. Míg túlságosan fel nem bátorodott, az is volt a törzshelye. Eddig a konyhapultra sosem ugrott fel (az előző helyen nem is nagyon volt hova :D), egy hét után felbátorodott. Azért nem örültem neki, mert olyan növények vannak ott, amik a macskáknak mérgezőek, ő pedig szereti megrágni a növényeket. Párom mondta, hogy ezt úgy szokták megoldani, hogy valami ragadósat tesznek oda, amit a macskák nem szeretnek, ezért egy idő után meg sem fognak próbálni felugrani. Cellux hurkokkal ragasztgattam tele. Tudtam hogy ismét be fog próbálkozni a cicus, sajnos a videóról lekéstem, pedig nagy műsor volt :D Szegénykém, nagyon bepánikolt, végigszánkázta a lakást, mert az egyik cellux rajta maradt a lábán. Néhányszor azért még felugrott, de hamar meg is gondolta magát. Sokat játszottunk aztán, folytattuk a vadászást is, a helyi körülményekhez adottan. Egyszer aztán annyira beleélte magát, hogy én azt hittem már végeztünk, lefeküdtem az ágyra hason, vele szembe. Teljesen váratlanul csak annyit láttam, hogy kieresztett karmokkal, tátott szájjal ugrik felém. Én reflexből az arcomat védve lehajtottam a fejem, és valószínűleg pont az miatt a bólintó mozdulat miatt, fejbe talált a szemfogával. Folyt is rendesen a fejemből a vér... Utána órákig nagyon csendben volt. Hála Istennek neki nem lett semmi baja.