A céges helyzet rendeződni látszik, jó híreket kaptunk, és sok-sok megrendelést. A vezetőség belátta hogy az új srác alkalmatlan, igaz addigra már nagyon sok anyagi kárt is okozott a cégnek. Mint embert nagyon sajnáltuk, de tényleg nem maradhatott.
A frissen felmondott kollégákkal még összejöttünk párszor vacsorázni, bowlingozni...
Stresszből továbbra sem volt hiány, és a vonat sztrájk sem segítetett. Alig vártam hogy végre szabin lehessek. A páromnak sem mentek könnyen a dolgok dél-Amerikában, az utolsó otthon töltött éjszakámon éjjel 1-kor hívott hogy sürgősen segítségre van szüksége. 4-re jött értem a taxi... Jó sokat kellett várakoznom a reptéren aztán. A beszállás előtt volt egy lehetőség, hogy még az utolsó pillanatban fel lehet ingyen adni a kézipoggyászt, és elsőbbségi beszállást is adnak hozzá. Mivel az én bőröndöm nagyon nehéz volt (hoznom kellett a laptopot is a munkám miatt), éltem a lehetőséggel. Majd mikor láttam hogy hogyan dobálják egymásra a bőröndöket, egyből megbántam. Nagyon aggódtam hogy összetörik, főleg hogy alul volt az enyém. De nem lett végül baja.
Valahogy a szerencsétlenség sorozat a mostani utamat is elkísérte :( A műtét miatt nagyon nem akartam beteg lenni, de hát sikerült egyből megfáznom, hiába szedtem rendszeresen nagy mennyiségű c-vitamint. Maradt a mindenféle gyors kúrálás. Nyitott orrműtétre készülve pont egy megfázás... (még pici koromban eltört az orrom, mint most kiderült darabosra, egy csontdarab be is ékelődött a kagylóba, ezért nehezebben kaptam levegőt, ennek a helyrehozatalára szántam most rá magam), na meg az altatás miatt sem lehetek beteg. Valamelyik reggel az egyik fogam eltört, ki kellett húzni... Nagyon jó volt végre a családdal és a barátaimmal lenni, közös programokat csinálni, de azért ez nagyon beárnyékolta. Hála Istennek sikerült még a műtét előtt meggyógyulnom. Már a kórházban be voltam öltöztetve a műtéthez, jött az orvos hogy menjek vele, berajzolja az arcomat, ad egy nyugtatót, én meg átadom a műtét árát, mikor odaadtam a borítékot. Elkezdte az orvos átszámolni előttem a pénzt, mikor kiderült, hogy a reptéren kilopták a pénz több mint kétharmadát. Na mondom, most már tényleg szükség lesz a nyugtatóra! Ott kicsit sokkos állapotba kerültem. Nagyon kimerült is voltam az egész elmúlt időszaktól, a párommal sem tudtam beszélni az éjszakai hívása óta, úgyhogy már a nyugtató hatására elaludtam a műtét előtt. A magamhoz térés is nagyon nehézkes volt. Este 9 körül hoztak ki a műtőből, én csak néhány hangra emlékszem, valaki mondogatta nekem nogy nagyon szép lett az orrom, illetve hogy köhögjem fel ami ki akar jönni... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak), aztán még napokig folyamatos álomkór volt rajtam, nagyon nehezen tértem teljesen magamhoz. Egyik műtétem után sem volt ilyen nehéz. Most már jobban vagyok, még mindig lábadozok, viszont az idei karácsony is teljesen kimaradt nekem. Na talán majd jövőre... bár tavaly is ezt mondtam :D A rendőrséggel felvettem a kapcsolatot, de majd csak személyesen tudok feljelentést tenni, arra pedig még nem állok készen.