Huhh, hát elég sűrű időszak a mostani. Most már teljesen képben vagyok a fűtésrendszerrel is. Bár magamtól sosem találtam volna meg, hogy egy kis csavar elfordításával kell feltölteni a mi rendszerünket. Radiátort is tudok légteleníteni - bár szerintem minden ilyet már rég meg kellett volna hogy tanítsa valaki.
Nagyon jól sikerült a tesómékkal töltött idő. A legvégén viszont, mikor taxit foglaltunk a reptérre, sikerült belefutni egy kamucégbe. Csak 18 fonttal húztak le, de akkor is nagyon idegesítő. Reggel korán indult a repülő, ezért úgy döntött a tesóm, hogy biztos ami biztos, inkább a reptéren éjszakáznak. Még jó hogy nem hajnalra rendeltük a taxit, ami természetesen ugye nem jött, így a baráti körből riasztottam hirtelen valakit. Így is már az ágyból ugrasztottuk ki szegényt. Legyetek nagyon óvatosak, csak is jól ismert cégtől rendeljetek! Ez egy nagyon széleskörű banda, millió domain néven futnak, hogy szinte mindenhol helyinek tűnjenek. Hamis pozitív visszajelzésekkel, nagyon profi honlappal. Fel is jelentettem őket. Ebayen is kénytelen voltam egy ügyet indítani... Bonyodalom bonyodalom hátán.
Nem sokkal ez után a páromnak kilopták a zsebéből a telefonját dél-Amerikában. Ez is érzékenyen érintett, kicsit mintha őt lopták volna el tőlem. Sikerült aztán hamar rendezni a kommunikációs nehézségeket hála Istennek. Lassan a tervezett külön töltött idő egyharmadán túl is vagyunk.
A cégnél ismét kitört a pánik. Először is bejelentették hogy az alkalmazottaknál áttérnek a heti fizetésre. Már ekkor sokan megijedtek, elkezdtek új munkát keresni. Fizetés napon aztán csak fizetéspapírt kaptak, viszont pénzt nem tudott a cég utalni. Elég hülyén volt intézve a dolog, mert semmi tájékoztatás nem jött a vezetőségtől. Az egyik legjobb emberünk új munkát is kapott időközben, egy másik kulcs figura lebetegedett - közben a felesége facebookon neki is munkát keresett, így azt sem tudtuk hogy visszajön-e egyáltalán. Mivel egy hét után sem volt még fizetés, se információ, aki új munkát kapott, a felmondási idejét sem töltötte le. Hétfőn úgy váltunk el hogy holnap akkor találkozunk, de már csak a hír jött hogy mégsem. A műhely teljesen üresen állt, volt hogy a laborban is csak ketten voltunk, én, meg az új srác... (aki egy külön történet) Közben ugye ha nem megy ki termék, pénz sem fog bejönni. Hirtelen egy lány is felmondott "azonnali hatállyal" és többen is új munkát kezdtek keresni. Volt olyan nap, hogy tizen sem dolgoztunk az egész cégnél. Volt két termék amit egyedül nekem kellett megcsinálni, azon múlt a fizetés. A technikában profi vagyok, viszont ezt az adott terméket még sosem csináltam, jó nehéz is, 4kg darabja, nem egy egyszerű feladat. De sikerült :) Még mindig nem volt semmi tájékoztatás, csak ilyen-olyan hírek, hogy hitelt próbál felvenni a cég hogy legalább a fizetésünket ki tudja utalni. Basszus... hát engem is megcsapott a pánik szele. (Éljen a Brexit... azzal kezdődött ez a hullám most). Erősen elgondolkodtam hogy mit tegyek. Vagy én is lelépek és akkor tényleg hatalmas szarban lesz mindenki, vagy kitartunk mind a laborban, és együtt kijövünk a szarból. Közben összefutottam a főnökkel, beszélt velem az adott helyzetről. mondta hogy ha napi gondjaim lennének szóljak, saját zsebből bevásárol nekem stb. Az évek során én már megtanultam hogy tartalék nélkül nem szabad élni, így nekem ilyen gondjaim nincsenek, illetve azt is tudom, hogy most is azért tartanak egy fajta fontossági sorrendet. Pl. az egyedülálló anya munkatársam időben kapott fizetést. Persze eleve nem kellett volna idáig eljutni... de hát ez van. 10 nap késéssel (ami számomra nem is volt késés mert nem vagyok alkalmazott) megkaptuk aztán a teljes összeget, majd a tájékoztatást is, hogy mi a terv a megoldásra. Igazából teljesen pozitív hangulatú volt. Vannak nagyon szép kilátások, de oda kell tenni magunkat. Úgy döntöttem, nem futamodok meg. (Persze most ha bármelyik laboros felmondana, azt hátbaszúrásnak érzeném azért... Úgy érzem, most szorosabb lett a csoport, őszintén el is mondta mindenki hogy mik a tervei, menni vagy maradni).
Na az új srác. Én nem is értem ki alkalmazta. Igaz mesterfokú diplomája van fizikából, de félig vak. Semmi kifogásom a személye ellen, de egyszerűen katasztrófális. Több gond mint segítség. Élete első munkahelye, de még az igyekezetet sem látom benne. Mindig nagy kupit és koszt hagy maga után, galibát okoz... Valaki megkérte hogy a tartályokban cserélje ki a vizet. Nem nagy feladat. Fel kell rakni az elvezető csövet hogy ne a nagyvilágba follyon ki a víz (ami az elektromos berendezések miatt veszélyes is, és úgy leengedni a használt vizet. Na hát neki sikerült simán megnyitnia a csapot, az elvezetőcső használata nélkül, és mindent elárasztania. De még azt sem vette észre hogy nagy vízben áll és valami nincs rendben. Másnap megint ázott a labor. Volt hogy együtt csináltam valami tesztet, és kértem, hogy öntsön acetont az éppen tesztelt optikára. Ő 20 centivel odébb, a gép tetejére öntött acetont. Miután mindennel amit csinált csak a baj volt, több idő volt újra csinálni a dolgokat mintha ő hozzá sem nyúlt volna, gondoltuk a termék csomagolás nem lesz gond. Tévedtünk. Ahhoz sem kell diploma, zacskóba teszed a cuccot, majd egy nagyon egyszerű kis géppel összeolvasztod a nyílt felét, a felesleges csomagolóanyagot meg levágod. Neki sikerült folyton ismét felvágnia a már lezárt zacskókat, de még maga az összeolvasztás is nehézséget okozott neki. Én annyira ki voltam már borulva, hogy amennyire csak lehetett, elkerültem. Inkább nem kértem segítséget. Nem akartam vele bunkó lenni, kedves pedig nem tudtam volna. Eleve nem tudom hogy vehették fel mikor nem lát, ha nekünk még egy szöszt is ki kell szúrni az optikákon. Nem tudom meddig húzzuk még, mikor mindannyian tudjuk hogy egyszerűen alkalmatlan erre a munkára.
Na nekem már csak pár hetet kell lehúzni, aztán szabin leszek. A műtétre is fel kell lassan készülnöm, azzal kapcsolatosan is millió előkészület és teendő vár. A magyar bankommal is gondok vannak, kénytelen leszek megszűntetni a számlát. De mivel áttettek egy másikhoz bankhoz (és nem tudtam meg időben), az sem lesz egy egyszerű menet.