Újabban nagyon jó idők vannak, amit én rendkívül élvezek. Talán még sosem volt folyamatosan hetekig ilyen nyári idő amióta itt élek. Nem is nagyon tudok a munkára koncentrálni :( Meg talán másra sem nagyon. Hülyébbnél hülyébb helyzetekbe kerülök. Egyszer sikeresen kizártam magam itthonról. Munka után jöttem haza, mikor észrevettem hogy nincs nálam kulcs. Áh mondom nem is gond, a párom pont szabadnapos, csengetek, nincs válasz. Felhívtam, épp 5 perccel a spanyol órája kezdete előtt, a mi a szomszéd városban van - és amiről én rend szerint mindig elfeledkezek. Olyan aranyos volt, ott mérlegelt hogy most mi legyen, rohanjon haza, vagy mi legyen, áh, mondom, ne aggódj, úgyis olyan szép idő van, itt a ház előtt megvárlak. Lemehettem volna a tengerpartra is, itt van egy köpésre, csak hát pont tele voltam csomagokkal. Így hát letáboroztam a lépcsőn. A lehető összes szomszéddal összefutottam, és magyarázkodtam hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak bent felejtettem a kulcsom. Alattunk lakik egy fiatal lány a szüleivel, ő nagyon barátságos volt, odaült mellém a kutyájával, és addig ott beszélgettünk míg a párom haza nem ért.
A héten a munkahelyen is történt egy nagyon hülye eset. Egyik délután hirtelen nagyon rámszállt a fáradtság, ezért lementem a konyhába inni egy kávét. (Mióta edzek mindig hamarabb megéhezek, és sokkal fáradtabb vagyok, ha itthon vagyok, van hogy alszok is délután). Kivettem egy poharat a csöpögtetőből, belepillantottam, jól volt elmosva. Nem nagyon bízok más mosogatásában - de a kollégák is csak az enyémben :D Tettem bele kávét, öntöttem rá forró vizet, tejet, édesítőt, összekevertem, és leültem a szokásos helyemre meginni. Nyugodtan iszogattam, egyszer csak azt éreztem, hogy a torkomon akadt valami. Próbáltam felköhögni, lenyelni, de se le, se fel nem jött. Olyan érzés volt mintha hajszál lenne. Kimentem a mosdóba kimosni a számat, torkomat, és nagy meglepetésemre a nyelvem tövéből egy adag furcsa szálakból álló valami került elő. Mint a mosogató szivacs dörzsis része, kb 2cm hosszú szálakkal. Hülye voltam, lemostam a kezemről. Ahh de olyan rossz érzés volt a torkomban. Azt hittem ennyivel vége is, csak az irritáció helyét érzem már. De aztán később éreztem, hogy amikor nyelek, mindig mozog még valami a torkomban. A kávét egyből ki is öntöttem, akkor sem láttam benne semmit... Aznap pont edzős napom volt, - múlt héten egy BBQ party miatt csúszott a heti rendem, ezért esett munkanapra. Persze a busz megint kimaradt... A következő is csak nagyon lassan haladt. Addigra már annyira zavart a torkomban, hogy hányni tudtam volna. Illetve vágytam is rá, hátha legalább az kihozza. Amint végre megérkeztem, az első utam hányni vezetett, de hát nem segített. Ettem, ittam, de a cucc se le, se fel nem akart jönni, de minden nyelésnél mozgott egy helyben. Másnap reggel úgy éreztem leért a garatig, de ott szintén megrekedt. Elmentem dolgozni, de egyre jobban zavart a dolog. Felhívtam a nem sürgősségi segélyszolgálatot. Huhh, hát jó alaposan kikérdeztek mire szóbaálltak velem. Azt tanácsolták aztán, hogy 12 órán belül menjek be a kórház sürgősségi osztályára. - Amiről ugye "annyi szép emlékem" van... A főnököm be is vitt a kórházba. Eleve annyira hülye story :D És milliószor elmondani hogy és tudod mi akadt a torkodon? Hogy került bele? Hát ha tudnám akkor bele sem iszok!! A kijelzőn mutatják, hogy ma az átlagos várakozási idő - a sürgősségin!! ahol nem pörögnek az események 5 óra. Hát egy háziorvoshoz vagy walk in clinic-en hamarabb sorra kerül az ember... Első körben az esetfelvételnél egy indiai dokit hívtak ki hozzám, egy kis zseblámpával belevilágít a torkomban, aztán közli hogy nem lát semmit. Épp hogy haza nem küldött. Mondom ne viccelj már, mondom hogy egészen lent van már a garatban, hogy látnád egy Á-ból??? Amúgy sem egy nagyobb szilárd testről van szó, hanem szálakról. Jó, várjak tovább, megnéz majd egy másik orvos is. Egy másik indiait kaptam, persze ő sem látott semmit a zseblámpával, elküldött röntgenre. Hmm... ha ezt röntgenen látják ami még csak nem is helyi mint egy egyfogas röntgen... Naná hogy nem láttak semmit. Behívott az orvos, hogy hát ő már pedig semmit nem talál, lehet hogy csak a cucc helyét érzem. Mondom először én is azt hittem, de minden nyelésnél mozog. Épp ott a nagy várakozásban egyszer át is mászott jobbról középre, majd balra, ami irtó kellemetlen volt. Hát ő nem tud csinálni semmit, majd jövő hétre kaphatok időpontot az Eastbourne-i kórházba, nekik van endoszkópjuk. Wow. Miért van az az érzésem hogy Magyarországon fele ennyi idő után megoldást is kapnék?? Angliában talán nem ismerik a gégetükrözést? Az egész városban nincs senki aki normálisan bele tudna nézni a torkomba? Netán meg is kísérelné kivenni a cuccot? Várjam az Eastbourne-i kórház hívását, hogy talán jövő hétre kapjak időpontot. Várom, azóta is, eddig csak a helyi kórház érdeklődött hogy hívtak-e már, de mondtam nekik is hogy még nem. Sebaj, majd fognak - ígérték. Mondta a főnököm hogy hívjam fel ha végeztem, visszajön értem. 30% alatt volt a telefonom, valamiért pont most éjjel nem töltötte fel a töltőm a töltős tokomat. Busszal mehetnék, HA - szintén a telefonomtól függ, mert az e-jegy valamirét szintén pont most nem érkezett meg az utazási kártyámra. Csak a visszaigazoló e-maillel utazhatok... Egy hívánst még pont bírt a telefon szerencsére. Visszamentem dolgozni, mindenki tudta már hogy mi történt, Health & Safety e-mailt is kapott az esetről mindenki... Kérdezték hogy vagyok? Hát mondom teljesen változatlanul. De szerencsés vagyok hogy csak 4 órát és x fontot pazaroltunk egymásra. A fiúk kedvesen felajánlották a céges endoszkópont - amit még be is vállaltam volna egy alapos tisztítás után - és a labor legerősebb savját - ami valljuk be, nem élő embernek való. Este ismét mindenféle házipraktikával próbálkoztam - egyenes út a bulímia felé :D , az ottoni kis digitális mikroszkópommal is próbáltam betekintést nyerni, de hát az nem hajlékony, nem sok sikerrel jártam... Marad az Eastbourne-i kórház valamikor... vagy hát úgyis pár hét múlva megyek Magyarországra... A végén már engedni sem fogom hogy kiszedjék, úgy hozzám nő ez a cucc a torkomban - szerintem erre várnak a helyi kórházban. Tényleg nem tudom eldönteni hogy az orvosok ekkora barmok, vagy a protokoll.
Na mindegy, nem érdekes, inkább élvezem a jó időt amíg lehet :) - és továbbra sem tudok a munkára koncentrálni :( :D Megígértem a főnökömnek hogy bepótolom a kimaradást.