A fegyelmi utáni héten (hetekben) mindannyian nagyon nagy nyomás alatt voltunk. Egy havi munkát kellett elvégezni egy hét alatt. Sokszor az ebédszünetre sem tudtam kimenni időben, igazából egy szabad fél percem sem volt. Ebben a nagy hajtásban és stresszben aztán a párom vétett egy hibát. Elfelejtett kiállítani egy bizonylatot, és ezt akkor senki nem is vette észre. A tesztek megtörténtek, az adatokat is bevitte a számítógépbe - ami mint aztán kiderült, egy munkatársunknak köszönhetően elszállt... A cég egy állás illetve gyakornok börzére készült, felreppentek a teóriák, miszerint azért volt ez az egész fegyelmi, hogy egy olcsó gyakornokot vegyenek fel a helyére... A laborvezető konkrétan megmondta a nagyfőnöknek, hogy nem tudja a páromat a fegyelmiben szereplő termékekhez kötni, mert semmi köze nem is volt hozzá... Úgyhogy mikor kiderült, hogy tényleg hibázott aztán a párom a bizonylattal, otthon teljesen összeomlott szegény, hogy most tuti ki fogják rúgni, hiszen azt mondták neki a fegyelmi eljáráson, hogy az volt az utolsó figyelmeztetés - illetve ugye az első is... Végülis érdekes módon, abból egy rossz szó nem származott aztán, és végül a viharfelhők is elvonulni látanak. Még akkor aztán összehívták az összes alkalmazottat, és elmondták hogy rosszul megy a cégnek, lesznek változások, de a stratégiák között nem szerepelt a kirúgás még csak az óraszám csökkentés sem. Ez is megnyugtatot minket. Furcsa, pont egy nehéz helyzet bejelentése miatt esett le a kő az én szívemről :)
Észre sem vettem aztán hogy elszálltak a hetek, akkora hegyekben állnak a teendők. Május elején sikerült végre meglátogatni a nagyit, a párom 92 éves nagymamáját. Két éve elindultunk egyszer, de vissza kellett fordulnunk, az rettentően bántott. Akkor ott voltak az unokatestvérek is, és az ő párjaik, akikkel még sosem találkoztam. Jajj, nagyon szeretem a nagyit :) Kis törékeny, pici, vékony asszony sok-sok szeretettel. Sokszor én szégyellem magam mikor jön tőle egy képeslap, hogy egyszerűen el sem jutok addig hogy válaszoljak rá :( Ő amúgy egy "idősek otthonában" él, azaz egy apartman komplexben, ahol saját lakása van egy kis udvarral, mindenféle biztonsági szerkezettel felszerelve. Nagyon szép kis hely, egy nagyon hangulatos étteremmel a szomszédban. Azóta él ott, mióta meghalt a férje, nagyjából 20 éve. Ekkor a párom elszomorodott mikor belegondolt, hogy annyi idősen került idősek otthonába a nagyi, mint ahány éves most az apukája... Meg mikor fényképezett egy legalább 20 éves géppel, és megjegyezte hogy ő ezekhez a modern dolgokhoz már nem ért. Bárcsak több időt tölthetnénk a nagyival...
Egy hétvége erejéig - vagy inkább csak egy nap, minket is utolért a nyár. Még jó hogy hétvégére esett :D Egyből ki is mentem a tengerpartra, és 4 órát napoztam, hogy legalább valami alapszínem legyen.
Nem terveztem idén Magyarországra menni, bár a személyimet le kell cseréltetnem. De aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, végre lebeszéltem a barátnőmmel hogy mikor jöjjön ki hozzánk, egy másiktól vezérelve aztán azt is, hogy akkor menjünk együtt vissza :)
A lakás tulajtól megkaptuk az endedélyt 2 macskára. Nagyon jó fej volt, pet deposit (háziállat kauciót) sem kért, annyi volt a feltétele, hogy ha kiköltözünk, professzionálisan legyen kitakarítva a szőnyeg. Az meg nem gond, mert profi takarítógépem van amúgy is. Úgyhogy most keressük a leendő családtagjainkat :)