Ahh bocsi, észre sem vettem hogy már egy hónap eltelt. A laborban rengeteg új dolgot tanultam, illetve még folyamatosan tanulok is. Vákuum kemencében történő forrasztást különböző technikákkak, speciális ragasztás készítése, volfram, króm bevonat készítése... és még sok terület van amivel én jelenleg nem foglalkozom. Igazából millió dolog van, de úgy érzem elkélne még legalább egy segítség.
Még mindig nem ért véget a csapat lecserélődése, ismét két ember megy el. Az egyiket sajnálom, a másiknak nagyon örülök. Az a pénzügyis csaj megy el, aki folymatosan nem utalja a fizetésemet. Egyszer még megértem ha elfelejti, de nekem ez annyira ciki lenne hogy soha többé nem fordulna elő. Hát nála több mint egy éve szinte rendszeresen ez van. Már nekem kellemetlen folyamosan könyörögnöm a fizetésemért. Néha már nem hiszem el hogy nem direkt csinálja. Illetve rettetnő szemetes is a csaj, valahogy az ő asztala körül még a földön is egy méteres körzetben áll a szemét. Legutóbb a hónap második felében ráírtam hogy még mindig nem kaptam fizetést, csak azért sem küldte. Mikor már a felettesének is küldtem egy másolatot a felszólításról, akkor megtette. Szerencséje volt hogy felmondott, mert nagyon kivágtam volna a balhét a nagyfőnöknél. A másik emberrel nagyon jóban lettem, sokat szoktunk beszélgetni. Ő szerintem mindenkinek hiányozni fog.
Hivatalosan már jóideje nem vagyok takarító, de míg nem veszik fel az új embert, túlórában nekem kell csinálni. Általában két nap egy héten tovább maradok és egy nagyon gyors takarítást csinálok, de hát ez nem olyan mintha egy teljes napig csinálnám, illetve most, hogy már az új épület alsó része is üzembe van helyezve, már az sem elég, teljes munkaidős feladat ez. (Hátha még a felső is kész lesz... nem irigylem az illetőt). Szóval rendesen ki vagyok facsarva mostanában, de legalább a fizetésem jó :) Felhoztam a főnöknek hogy ha már itt tartunk, a fizetett szabadságról is megegyezhetnénk, mert ugye vállalkozóként az nem jár. Erre mondta, hogy már ők is beszéltek róla, hogy alkalmazni szeretnének engem, amihez elég sok extra jár, pl. nyugdíjelőtakarékosság is.
Végre a nyár is megérkezett, egész szép idővel. Hihetetlen milyen feltöltő érzés egy-egy tengerparti pihenés. Nem is tudom miért nem megyek le sűrűbben. Múlt héten a legmelegebb napokon munka után is lementem. Az első nap pont kimaradt a buszom, elég bosszús is voltam. Mikor megérkeztem, éreztem hogy valami nagyon ég. Több kilométerről hatalmas füst gomolygott, de a tüzet nem láttam. Mindenki halál nyugodtnak tűnt, kb. észre sem vették. Valami nagyon nagy tűz lehetett, de aztán a hírekben sem találtam semmit róla (mint ahogy a késelésről sem volt semmi azóta sem). A tűzoltók is csak 15 perc múlva mentek... Na én közben siettem mert vártak rám a parton. Már elkezdett visszafelé jönni a víz apály után, egy részen el is zárta az utat. Sebaj, gondoltam, nem lehet olyan mély, átszaladok rajta. Rövidgatyában voltam, a papucsom levettem. Megyek, megyek, egyszer csak iszapos részre kerültem, és elkezdtem süllyedni. Minden lépéssel kb. 30cm-ert süllyedtem, és alig bírtam kilépni belőle. Egyszer csak derékig elsüllyedtem, ruhástól, táskástól, úgy ahogy voltam. Kicsit be is pánikoltam magamban ahogy húzott egyre lejjebb az iszap. Hirtelen azt sem éreztem hogy hideg a víz, hogy a táskámban benn van a mobilom, minden (hála Istennek, mint kiderült vízálló. Végül sikerült kijönnöm, és mire indultam haza már nem is volt látható hogy csorom víz a gatyám :) Egy élmény volt... az első (nem tervezett) tengeri mártózásom idén :D