10
június
Kirándulás

Végre sikerült eljutnunk a Doveri várba. Kétszer is le kellett mondnunk a programot. Ismét anyuka autóját kértük kölcsön (arra van biztosításunk). Nem is tudom mit vártam a szülőktől... Mindig mondják hogy bármi kell segítenek, ha kell az autó csak szóljunk (évente kb. 2x elkérjük), viszont az utolsó pillanatban mindig meg akarják változtatni a tervünket, sőt, mintha vissza is vonnák a felajánlást, és valami hülye kifogást hoznak fel. Most már tisztán látom hogy ez rendszer náluk. Először a sötétben vezetést kifogásolták, majd kitalálták hogy a párom nem ismeri az egyirányú utcákat (ezért vannak kinn a táblák, de amúgy sem mentünk olyan helyre. Ha meg azt sem ismernénk fel ketten sem, akkor vissza is adhatnánk a jogsink...). A következő alkalommal jött a "miért oda akartok menni?? Az olyan messze van (1 óra kocsival), inkább megjetek amoda". Alaposan megterveztünk mindent és megvan mindennek az oka, hogy miért azt választottuk, különbenis a másik helyen jártunk már és nem volt akkora szám hogy visszamennék. A kedvencem a költözésnél volt. Anyuka felhív a költözés előtti este: "Arra még nem gondoltatok hogy taxival költözzetek?" Míly meglepő, NEM!!! :D Most is megkaptuk: Miért Dover??!! 6 órát akartok állni a dugóban?? (1,5 óra az út, amúgy alig volt forgalom). Inkább menjetek a másik várhoz. (Legközelebb oda tervezünk, nagyon nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor mi lesz a kifogás, mert most annyira azt nyomatták). Még aznap reggel is megkörnyékezett engem anyuka: Végül Dover-be mentek? Mondom igen. Azt az arcot.... :D Na mindegy, nagyon jól sikerült amúgy a kiruccanás. Csak egyre nehezebben tudom tolerálni az ilyen viselkedésüket, ők meg egyre jobban fel vannak bátorodva, mert már annyira családtagnak tekintenek.
Épp második világháborús napok voltak, sok érdekeset láttunk és hallottunk. Elsőnek érkeztünk, így még a legnépszerűbb tárlatvezetésre sem kellett sorba állnunk, később 2 órás sor volt ott. A földalatti kórház nagyon tetszett. Gyönyörű a kilátás a várból. Nagyon érdekes volt amúgy, mert lenéz az ember, lát egy kikötőt, ami nem tűnik különösebben nagynak. Viszont mikor rájön hogy azok a parányi csíkocskák nagy kamionok, hát nem semmi. Még Fraciaországba is átláttunk :) Jó volt végre kimozdulni!
Váratlanul eltört az egyik gyökérkezelt fogam. Tavaly nagyon sok időt töltöttem Magyarországon fogorvosoknál, reméltem hogy ilyen meglepetések nem nagyon fognak itt érni (habár ez az egyik fő visszatérő rémálmom), de hát megtörtént. Nem is ismerem az itteni fogorvosi rendszert, egy magyar fogorvost ismerek Eastbourneban. Nem olcsó, de tudom hogy kiváló minőség. Hazamenni most abszolút nem érdemes, hát muszáj rááldozni ezt az összeget. Az is kérdéses volt, hogy menthető-e a fog. Hála Istennek igen :) - egy hajszálnyin múlt.

3
június
Váratlan meglepetés

Nemsokkal azután hogy itt járt a rendőrség, megkértem a párom hogy nézzük már meg mi van azzal a lámpával, mert tényleg nem szeretnék sötétben belebotlani a szomszédba. Ki is mentünk, szétszedtük, szenvedtünk vele. Közben valami folyamatosan csipogott, ami nagyon felhúzta a párom, és mérgében belerúgott a szomszéd ajtajába. Nem neki szánta, egyszerűen annyira szűk az egész előtér, és az volt épp ott. Szóval belerúgott, erre kinyitotta a szomszéd az ajtót. Teljesen lefagytunk mind a ketten, az ütő is megállt bennünk. Elnézést kért a párom, kicsit magyarázkodott hogy ez nem neki szólt... Nem is tudtuk hogy itt van... Erre ő elkezdte abban a haláli nyugott stílusában mesélni hogy nem érti mért zárták őt be a pszichiátriára... a késelésnek picit más verzióját hallottuk most tőle, épp főzött, a kezében volt egy nagy kés, ekkor bejött a nő részegen és egyből rátámadt... dulakodtak és együtt elestek... (frissiben azt mondta nekem hogy rátámadt a nő, erre ő megkéselte önvédelemből)... mondtuk hogy kereste a rendőrség, nem hallotta, biztos el akarják vinni megint... Meg mondtuk neki, hogy nem is hallottuk hazajönni (pedig tisztán lehet hallani minden mozgást általában). Erre ő: igen, mert nem kulccsal jöttem be. Sikerült úgy felfeszítenem a zárat, hogy ne hagyjon külsérelmi nyomokat. Úgyhogy ha bármikor véletlen kizárnánk magunkat, csak szóljunk, ő segít. Öööö tök rendes... Majdnem meggyilkolt valakit, most meg közli velünk hogy simán be tudna törni hozzánk... És nekünk most egyből szólni kéne a rendőrségnek hogy itthon van... Hát nem mertünk. Úgy gondoltuk hogy inkább majd később. Abszolút nem éreztem magam már biztonságban itt. Pár óra múlva jöttek a rendőrök maguktól is, ismét hozzánk csengettek be, és kérdezték hogy itthon van-e. Valószínűleg... mondta a párom. Majd kijött a szomszéd, megbilincselték, elhangzott egy gúnyos "köszönöm szépen!!" majd elviltték. Először azt hittem hogy a szomszéd rágott be ránk durván, mert azt hitte mi nyomtuk fel, de kiderült hogy az egyik rendőr volt, gondolom mert nem hívtuk őket. Azóta nem is láttuk a szomszédot. Egyszer még eltűntek a levelei, de lehet a tulaj vitte el mikor új szőnyeget hozott. Azóta pedig az ajtajának támasztva gyűjtöm a leveleit, így látom majd ha volt valami mozgás.
Azóta mégegyszer járt itt a rendőrség pár hete, de már nem tudom mire vélni.
A cégnél megint változások előtt állunk, mégegy kulcsfigura távozik, sőt, aki a helyére jött volna, az is visszamondta a dolgot. Engem most teljes munkaidőben akarnak a laborban, meg kell tanulnom egy különleges szakmai eljárást amit jelenleg csak a supervisor tud (és nagyon könnyű elrontani), plusz még a grafikusként is van sok munkám. Közben az új épületbe való átköltözés is megkezdődik lassan. Túlórák tömkelege :)