A munkatársunk akit nem sajnáltam hogy felmondott hamarabb elment mint gondoltam. Az utolsó héten a szünetben mikor senki nem látott minket megölelt és megcsókolt a párom. Nem szokott a munkatársaink előtt. Épp csókolóztunk, mikor megjelent ez a pasi, majd elkezdett kiabálni: Láttam, láttam mi történt itt!! Ölelkezés!! Én is, én is! - és odajött hozzám és elkezdett ölelgetni, hiába tiltakoztam. Hűű, még jó hogy nem látta a csókot! :S
Mostanában leginkább a munkáról szól az életünk, nagyon boldog vagyok hogy mindkettőnknek van bőven :) Remélem ez már így is marad! :) Annyira hálás vagyok hogy végre nem kell végre stresszben élnünk az anyagiak miatt!
Közben a műtéten is túlestem, meglepően hamar, és most gyógyulgatok utána. Volt egy kis visszaesés - vsz. fertőzés, de úgy néz ki azon is túl vagyok már. Már csak türelmesen várnom kell...
Ma délután épp aludtam, mikor valaki csöngetett. Nem nagyon szoktuk kinyitni az ajtót ha nem várunk senkit és semmit, de a párom kinyitotta. A rendőrség volt, a szomszédot kereste. Annyit hallottam hogy kiengedték a kórházból, és most aggódnak a biztonságáért. Én azt hittem a nőről beszélnek, kimentem hát én is. Megkérdeztek engem is, hogy láttam-e a szomszédot, és megkértek hogy ha látjuk, egyből hívjuk a rendőrséget. Na ez most nem hiányzott. Eddig is minden nap eszembe jutottak a történtek akaratlanul is, de most ez az egész picit ijesztő lett. A hírekben sem volt azóta sem semmi, a rendőrség sem tájékoztatott minket... Most akkor egész eddig pszichiátrián volt??? Hisz ő késelt, ő nem sérült meg... Viszont most bármikor felbukkanhat itt. Újabban a mozgásérzékelős lámpa sem mindig kapcsol fel az előtérben, hát lehet hogy egyszer csak az én sikolyomtól lesz hangos a ház.