13
április
Helyszínelés

Egész este tartottuk a barátnőmmel a kapcsolatot telefonon. Le volt zárva a ház és az utca is, viszont ők másnap hajnalban indultak el, muszáj volt valahogy a cicát eljuttatni hozzánk. Kiszóltunk a hálószobánk előtt álló rendőrnek, hogy megoldható-e ha ablakon keresztül beadják a cicát. Nagyon segítőkészek voltak. Még éjjel elkezdődött a helyszínelés a külső helyszínen, így reggelre ismét járható volt az utca. Viszont a házunk még mindig le volt zárva. Sosem vigyázott még ránk ennyi rendőr. Egyedül mi osztjuk a szomszéddal az előteret, ami az egyik fő helyszín volt, így még másnap sem lehetett azt használni. Szóval nekünk ott se ki, se be nem volt járás. Meg is jegyezte a rendőr hogy nagyra értékeli hogy megértjük, mások hatalmas balhékat szoktak vágni ez miatt. A szomszéd késelt, és mi kaptunk háziőrizetet. A párom az ablakon keresztül ment dolgozni, én pedig otthon maradtam. A barátnőm még a késelés után rögtön felajánlotta hogy költözzünk hozzájuk, szinte mindenki első kérdése az volt, hogy most gondolom el akartok onnan költözni? Nem sürgősebben mint eddig. Mi a garancia hogy máshol nem történik valami ismét? A szomszédot még akkor elvitték, azóta vissza sem jött, üresen áll a lakás. A lakásában jártak páran, Illetve a rendőrség 22 órán keresztül itt volt... Félek-e? Nem. Viszont furcsa érzés - főleg átmenni az előtéren. Szerintem most először álmodtam erről a lakásról... nem túl jót. Már csak horror folyosóként emlegetjük. Még itt voltak a rendőrök, mikor észrevettem hogy a hátsó udvarunkban lévő eresz csőből is vér folyt, és ott áll egy "medencében". Téglából ki van alakítva egy kis vízgyűjtő hely, az alján lefolyóval, az teljt meg teljesen vérrel, és az úgy ott meg is állt, nem folyt le. Szóltam a rendőröknek, de nem nagyon foglalkoztak vele.  Befejezték a munkát, akkor bekopogtak, mondták hogy hívjam fel a lakásunk tulaját hogy intézzen takarítót (Nagypéntek előtt, a munkaidő lejártával...). Illetve még egyszer visszajöttek kihallgatni. Első kérdés: "Hogy van a cica?" :D Ment egy ideig a telefonálgatás, a mi tulajunknak nincs köze a szomszéd lakásához, meg kellett keresni az ő tulaját... majd neki intézkedni. Addig minden ugyanúgy ott állt... Szombat reggel a postás szeme sem rebbent mikor ajtót nyitottam :D Délután viszont kijött a tulaj, és felszedte a szőnyeget, lemosta az ajtókat és a falat. Azóta sincs új szőnyeg. Csináltam pár fotót, de azt nem osztom meg itt. Érdekes, a hírekben semmi nem volt még róla. Talán majd akkor ha kiderül hogy önvédelem volt-e vagy támadás. Elvileg a nő túlélte (bár a pletykák szerint meghalt a mentőben). Kis információt próbáltunk kiszedni a rendőrökből illetve a szomszéd barátjából aki itt volt az esetnél, de igazából semmi konkrétat nem tudunk.
A cica amúgy nagyon jól érezte magát, haza sem akart menni :) Illetve azóta otthon is sokkal játékosabb. Szerintem nagyon sokat segített nekünk túllendülni a történteken úgy, hogy itt volt a cica. Bár az összes tervezett programunkat le kellett mondanunk. Egy céges búcsúbuli is volt, meg Dover-be szerettünk volna menni kirándulni és eredetileg még a párom testvérei is meglátogattak volna minket az ünnepek alatt.

1
április
A legbolondabb bolondok napja

Végül jelentkeztek a csomagokért, így meg lett oldva az eset.
Bolondok napja... nem kicsit... Az egész napom. Reggel ismét visszajött a betegségem, gyorsan elkezdtem kezelni hogy el tudjak menni dolgozni. Még a nagy rohanásban rendeltem pár gyógyszert, amit a munkahelyre rendeltem hogy gyorsabban megkapjam az nem érkezett meg (kezdek kifogyni), de véletlen a testvérem számlájáról fizettem. Szóltam neki, hogy este rendezem a tartozásom. A munkahelyen rögtön közöte egy kedves kollégám hogy ez az utolsó napja. El is szomorodtam. A munkában is elég szétszórt voltam ez miatt, nem minden jött össze amit szerettünk volna aztán... Még utojára sikerült egy jót beszélgetni a kollégámmal, aztán elég nyomott kedvvel jöttem haza. Meséltem is a barátnőmnek hogy minden összejött, de erre azt mondta, hogy nyugtasson meg az, hogy mindjárt vége a napnak. Mára vártuk a cicát is, úgyhogy este gyorsan takarítottunk kicsit. Már úton is voltak, a szomszédból hallottam pár tompa puffanást. Mint mikor egy nehéz valamit leejtenek. Nem tudtam mire vélni, tudtom szerint nem költöznek... Kinéztem az ablakon, itt a rendőrség... furcsa... Kinéztem megint, a barátnőm már itt állt az ablak alatt. Elindultam gyorsan ki. Kinyitottam az ajtót, az előtér csupa vér... Szóltam a páromnak... A szomszéd nyugodt hangon: a nő aki hozzám szokott járni rámtámadt, és leszúrtam önvédelemből. A párom megkért hogy menjek vissza a lakásba és tartsam csukva az ajtót, ő pedig kiment... Amennyit láttam a nőből: az út közepén feküdt eszméletlenül, nem mozdult, oxigénmaszk volt rajta... A mentő is itt volt, de nem szirénázott. Senki nem tudta hogy most mi is van ilyenkor, így egyedül jött a párom vissza. Lezárták az egész utcát, külön az egész házat, rendőrök állnak őrt az utca végénél és a házunk előtt is. Se ki, se be nem mehetünk... Ilyenkor egyáltalán ki takarít??? Világos padlószőnyeg van ott...
Közben a kórháztól is megjött a levél... Az orvos ultrahangot és műtétet ajánl, illetve időpontot kaptam méhtükrözésre és egy leírást annak menetéről. Felhívtam a kórházat az időpont miatt, erre azt mondták hogy nem is tükrözésre vagyok előjegyezve, hanem a műtétre. Na majd meglátjuk... Igazából annyira el vagyok havazva hogy ezen igzulni sincs időm.