26
október
Sokk

Egy hete különös álmom volt. Mindig álmodok, mindig többet is és általában emlékezni is szoktam rájuk. A különlegesebbekre meg mindenképp. Régen, kb. 13 éve nyitottam is egy füzetet többek között a furcsa mondandójú álmaimnak. Egyszer véletlen fel is fedeztem, hogy a kiköltözésnél bennmaradt a bőröndöm egy eldugott zsebében. Talán még mikor Pestre költöztem akkor vittem magammal otthonról, nem akartam hogy bárki megtalálja. Több érzelmemet is kifejtettem benne (kár hogy nem többet, így utólag érdekes visszaolvasni, néha ezért is bánom hogy a blogom nem a belső  világomról szól - egyszer volt már olyan de sokat szívtam miatta, vagy hogy nincs egy írásom róla, mert igazából az nem a nagyközönségre tartozik). Most aztán a héten két sokk is ért, valóra vált az álmom. Abszolút nem pozitiív értelemben, hanem szó szerint. Többször volt hogy előre megéreztem/tudtam/láttam konkrét dolgokat (a késelés előtt is volt egy ilyen), álomban talán csak egyszer jött így fel, de az nem volt meglepő hogy bevált, mert jól tudtam mire számíthatok az illetőtől. Bár mindig azért megdöbbent hogy mégis képes rá és megtette. Valahogy sosem akartam ezekre a megérzésekre/álmokra adni. Honnan is tudhattam volna hogy az ennyire valószínűtlennek tűnő dolgok meg fognak történni, hisz a legtöbb nem válik valóra - hála Istennek. Jó, azért vannak nagyon szép álmaim is :) És nem is szeretnék úgy élni hogy folyton azt keressem hogy "ez most olyan, vagy nem??"
Szóval keddre virradóra volt egy nagyon különös álmom egy régi barátomról (nem volt pasi). Sosem szoktam róla álmodni, meg is lepett. Évek óta nem is beszéltünk. Időnként kaptam róla híreket, ismert is lett országos szinten... Nem írom le az álom részleteit, a legkülönösebb része az volt hogy én épp háttal álltam neki, ő mosolyogva énekelt, majd a bal vállamra tette a kezét. Megkértem hogy ne érjen hozzám. Majd azt láttam, hogy ahol hozzám ért, vastagon fekete lettem. Mintha valami erős festék lett volna. Le akartam törölni, de csak egyre feketébb lettem. Gondolkodtam hogy elmeséljem-e valakinek, de valahogy végül sosem szoktam. Nem is akartam foglalkozni vele. De aztán este rám írt egy másik régi barát, akivel szintén évek óta nem beszéltem, hogy most kapta a hírt hogy az a srác, akiről álmodtam, meghalt.
Volt pár hete egy másik álmom is, az itteni barátaimról. Az elég konkrét volt. Gondolkodtam hogy megosszam-e velük, hogy nevessünk rajta egy jót hogy mekkora butaság ez, de még jó hogy nem tettem! Mikor aztán kettesben voltam valakivel, nem tudom hogy jött, elmeséltem neki. Még neki is mondtam, hogy hogy álmodhatok ilyen valószínűtlent, pont róluk??!! Erre ő félve: "és ezt mikor álmodtad?" - mert mint kiderült, az szó szerint valósággá vált. Végtelenül elkeserített, és sokkolt. A héten a második sokk.
Így előkerestem a régi "álmos füzetemet", amibe vagy 7 éve nem írtam és leírtam bele pár dolgot, és ha valami erősebb álmom lesz, mind le fogom írni. Most már dátummal. Persze nem bánnám ha soha többé nem kapnék ilyen álmokat!

19
október
Végre egy kis megállás

Mostanában ismét valami gond van a hasamban. Nem tudni még pontosan mi lehet az (mondjuk sokat nem is várok az orvosoktól az eddigi tapasztalataim alapján), de ismét mehetek majd ultrahangra. Már kb. hazajárok oda. A háziorvos annyit megállapított hogy nem hólyaghurut, de krónikus hólyaghurutosként ezt én is tudtam. Teszt nélkül is, habár komolyabb gyorstesztem van mint ami neki volt. Vérvételre is igazán elküldhetett volna, de hát én mondjam meg neki hogy mit kéne tennie?? Mondjuk én ismerem a testem.
Szinte már mindenki a cégnél lefoglalta a maradék szabadságait. Nekem még egy napom van amit nem, gondoltam azt majd az ultrahangos napra szánom, de a felettesem azt mondta hogy nem ilyenekre kéne használni, arra ott van az évi 12 nap céges fizetett betegszabi.
Most is végre szabin vagyok, igaz csak 2 napig, hétvégével együtt 4. Ilyenkor 2 nap csak hogy végre kipihenjem az eddigi fáradalmaimat és erőt gyűjtsek a további/itthoni teendőimre. Mostanában kb. éjjel-nappal dolgoztam, annyi vállalkozói munka futott be. Kicsit majd ha időm és erőm engedi más felé is szeretnék orientálódni. Bár pár éve még senki nem gondolta volna rólam, a sütögetés/cukrászat lett az egyik szenvedélyem. Alternatív módon. Cukrot már évek óta nem használok, de az alternatív lisztekre is át szeretnék szokni. (Bárcsak nagyobb konyhám és hűtom lenne! :) ) Most kikísérleteztem egy nagyon egészséges és finom csokit. Ezt használom a saját készítésű müzlimbe is, de önmagában is tökéletes. Szerintem majd anyukát is ezzel fogom meglepni a szülinapjára, ő ugye diabéteszes. Többször rendeltem már cukormentes csokit, de egyik sem volt ilyen finom és legalább háromszor ennyibe kerülnek. Nagyon szeretnék majd egyszer ha eljön az ideje eladásra is dolgozni. Ma fagyit is készítettem, bár szerintem fagyigép és kevergetés híján kaparós fagyi lesz - ahogy kiskoromban hívtuk :) (Csak tudnám miért akarok fagyit 15 fokban :) ) Nagyon jól esik hogy végre van egy kis időm magamra és a hobbimra is. Millió ötletem van még hogy miket lehetne csinálni.