21
december
Kontraszt

A céges party-n nem sok dolog történt, egyedül én voltam ott az irodából. Ettünk, fotózkodtunk, aztán többségünknek menni is kellett haza.  Én az utolsó vonatot néztem ki magamnak, 4 perces átszállási idővel. Akkor ijedtem meg, mikor a vasútállomásra érve láttam, hogy az első vonatom az eredeti időponthoz képest 10 perc késéssel fog indulni, de semmi egyéb infó. Megkérdeztem egy állomáson dolgozó férfit, azt mondta ne aggódjak, lesz így is csatlakozás. Láttam egy másik vonatot ami szintén késéssel indult abba az irányba, de mégis előbb mint az én eredetim. Az utolsó pillanatban átszaladtam arra, így sikerült hazaérnem. Azért izgi volt :) Még jó hogy a csatlakozás is késett.

Az utolsó munkahét. Hogy vártam már hogy vége legyen :) Azt hittem hogy az utolsó Brightoni nap könnyen el fog menni. Reggel egy csávó az ezüst cipellőm ürügyén leszólított a vasútállomáson. Már hetekkel ezelőtt feltűnt hogy észrevett, pedig nem lépett semmit. Most odajött hozzám beszélgetni. Ilyenkor mindig hülyén érzem magam – főleg mióta elhagytam a karikagyűrűm. Mert az lenne az udvarias ha én is kérdezek róla, de nem akarom hogy félreértse a helyzetet, mert őt nem csak a cipőm motiválta.

Az irodában nem várt semmi munka. Pár óra elteltével kaptam egyet, amivel órákig elvoltam. Még be sem tudtam fejezni, mikor hívott a főnök, hogy lenn vár a ház előtt, visz a másik üzletébe munkaügyben. Hirtelen felkaptam a kabátom, meg a telefonom, de minden mást az irodában hagytam. Nem gondoltam hogy egész estik elhúzódik ez. A másik helyen nagyon kedvesek voltak (az egyik férfi fel is ajánlotta hogy nyáron elvisz engem nyaralni :D Az de kemény lenne :D – nem mennék mondjuk el vele kettesben), de azt hittem gyorsabban fogunk haladni a munkával. Mondta a főnök hogy mikor végzek hívjam fel, jön értem és visszavisz. Hívtuk, de nem ért rá, így tudtam, hogy esélytelen hogy elérem a vonatom. Kaptam pár fontot hogy busszal vissza tudjak menni az irodába a cuccaimért, és egy srác ki is kísért, meg abszolút nem ismertem a helyet. Felszálltam egy buszra amiről azt sem tudtam hogy merre fog menni. Kaptam a sofőrtől egy 2 fontos (kb. 700 ft) helyi járatos (!!) jegyet, ami már a kezében volt mikor mondtam neki hogy hova is szeretnék menni. Magyarul jó drágán kaptam egy random buszjegyet. A mellettem ülőt aztán megkérdeztem hogy merre is megy a busz – mert itt a menetrendből nem derül ki hogy hol vannak a megállók, meg mire nem jó az apple maps mobilnettel :) Rohantam vissza az irodába, de már senki nem volt ott. El sem tudtam köszönni senkitől, meg megbeszélni a dolgokat a menedzserrel.

Ma a másik cégnél volt az utolsó napom. A közvetlen főnököm sajnos csúnyán lesérült, így ma nem volt itt, így sok teendőm sem volt. Délelőtt aztán behívatott a nagyfőnök az irodájába. Sejtelmem sem volt mire készül. Aztán belekezdett, hogy hát sajnos lesérült a főnököm, valószínűleg soká fog felépülni… Komolyan azt hittem az jön, hogy most, addig rám sem lesz szükség akkor, ne is jöjjek egy jó ideig. De aztán azzal folytatta, hogy jövőre is számítanak rám, reméli, hogy több munkaórát tudnak majd adni, nagyon meg vannak elégedve velem, és nagyon szépen köszönik a munkám. - Hűű, ez nem semmi! Na erről beszéltem: itt éreztetik velem, hogy meg vagyok becsülve, nem kicsit! (Nem úgy mint a másik helyen ahol úgy érzem hogy minél jobban csak ki akarnak szipolyozni és az én oldalam a kutyát sem érdekli.)

Itt sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy idén nem jött össze a nagy karácsonyi buli. „Angyalkázás” most is volt, és egy meglepi közös terülj-terülj asztalkámos ebéd is, és még ajándékot is kapott minden egyes itt dolgozó: egy üveg bort, és egy doboz bonbont. A GYES-en lévő csajsziról sem feledkeztek el, őt is behívták ünnepelni.

13
december
Szabadságot szerettem volna

Miután átolvastam a szerődést mégegyszer, arra jutottam hogy van még 4 nap szabadságom év végig, amint érdemes lenne felhasználni, mert január 1-től elévül. Ja, itt a szabadnapok számában benn vannak a nemzeti ünnepek, meg minden. Le is ültem beszélni az illetékessel a cégnél. Szerinte 1) a szabim nem naptári év szerint van - habár a szerződésemben az áll 2) náluk a szabik számára is más rendszer van... 3 hónap után  jár egy hét (ami konkrétan kevesebbre jön ki mint a törvényben előírt minimum) 3) mivel a két ünnep között zárva lesz az iroda, azokat a napokat a szabinkból vonják le... szóval ha most szabit akarok karácsony előtt, akkor nem lesz fizetve a két ünnep közötti leállásom, magyarul elfelejthetem az idei szabdságaimat egy az egyben. Na meg ennyi erővel a szerődést is, mert a gyakorlatban semmit nem úgy csinálnak ahogy papíron megegyeztünk. Ahogy észrevettem, minden úgy van megoldva, hogy véletlenül se lásd át, és a végén mindig azt hozzák ki hogy úgy sincs igazam, nem jogosak a követeléseim.
Mára  a másik helyen szabadnapot kaptam (ott bár nagyon rendesek, de mivel vállalkozó vagyok, nincs fizetett szabadnap), egész nap csak magammal és a párommal akarok foglalkozni végre. Este lesz a karácsonyi buli. Sajnos ő nem jöthet velem :(
Hmm... a dolgok nem akarnak egyszerűbben haladni, úgy látszik nekem kell hozzájuk edződni. A csomagküldő szolgálat "elűnt" az egyeztetés után. Mikor aztán rákérdeztem hogy mi van, visszamondták a szállítást. Utálom a sumákságot. Miért nem szóltak egyből, hogy bocsi, mégsem? Egy csomó napot vesztettem. A csomagküldők 98%-a már megtelt... én meg futhatok versenyt az idővel. Hála Istennek még aznap találtam egyetlen céget, akik még elviszik a csomagokat, és nagyon rendesek voltak. 
A nyarláson is elkezdtünk gondolkodni. A húgomat szeretnénk meglátogatni Canadában, de a szabadság kérdésén túl, még az útlevelembe is beleköthetnek, mert a tervezett visszajövetel után 5 hónappal lejár, és ált. min. 6 hónapig még jónak kell lennie. Felkerestem 6 külügyminisztériumot meg minden hivatalos szervet, de senki nem tudott vagy nem is válaszolt egyáltalán a levelemre. Azt meg nem vállalnám be, hogy megveszem a drága jegyet, már ott vagyunk a reptérre, de aztán engem meg nem engednek fel a gépre.
Párom családjával már nagyban terezzük hogy legyen a karácsony. Vsz. ismét a szülőknél leszünk - végre az egész család. Eddig az egyik báty mindig hiányzott. Én bevállalom a sütik sütését - diabetikusan. Hát nem egyszerű. Kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni az egész :)

1
december
Elkeseredve

A főnökkel nem sikerült leülnöm beszélni. Azóta egyszer jött be, kb. 10 percre, nem volt ideje semmire, csak mindenért lecseszni ami eszébe jutott. Az egész lépcsőházat végig kiabálta. Semmi infót nem kaptam, hiába kértem, de leszúr hogy miért nem tudom, miért nem csinálom a dolgot. Azóta megcsináltam minden ifnó nélkül :D legalább lássa hogy csináltam valamit. Ugye csak napi 7 órát fizetnek - ami a szerődésben 8 kéne hogy legyen -, ezért én becsülettel ledolgoztam azt a 7-et és hazamentem. Ezést is le lettem tolva. De megbeszélni még mindig nem tudtuk, és most az eddiginél is kevesebbet utaltak. És még én érzem magam szarul, hogy megint rákérdezek hogy MIÉRT?? Komolyan mondom, nagyon a bögyömben van az egész. Aludni sem tudok mikor tudom hogy másnap oda kell mennem. Napi 4 órát utazok, a fizetésem több mind negyede csak a beutazásra megy el, és még ilyeneken szarakodnak :S Maga a munka nem rossz, néhány emberrel kifejezetten jó is a kapcsolatom. Kaptunk egy új managert, ő is nagyon rendes, nagyon sokat segít a munkája nekem. Nem is tudom mi lenne nélküle. Beleőrülnék :D Lehet hogy mert ő férfi, de vele normálisan átbeszél mindent a főnök. Nekem tőle max. félinformációk jutnak, hiába kérdezek rá a dolgokra, aztán meg a lecseszés. Remélem hamar megoldódik ez a konfliktus. Utálom hogy meg kell harcolni a jogos fizetésemért. A karácsonyi bulira is csak azért megyek el, hogy összeszedjek valami pozitív érzést a céggel kapcsolatban. Sokat gondolkodtam... talán nem is az fáj hogy x fonttal kevesebbet kapok, csak a bánásmód és a tisztelet, megbecsülés hiánya. Hogy ki akarnak használni.
A családom is 7 bőrt akar rólam anyagilag lehúzni (konkrétabban 24-et :S) És ez még csak az egyik családom :D
A másik munkahelyen minden rendben van. Életem legjobb döntése volt hogy megtartottam azt az állást és nem adtam fel a másikért, amit eredetileg teljes munkaidőben ajánlottak. Ismét lesz angyalkázás, 5 font értékben. Sikerült magamat kihúzni. Elcseréltem aztán valakivel, de így meg tudom ki lesz az angyalkám. Az viszont azóta sem derült ki hogy tavaly ki volt :D Végül aztán a főnökömnek kell ajándékot vennem :) Még nem tudom mi legyen az, de örülök hogy őt húztam, mert nagyon rendes ember, és őt legalább "ismerem". Tavaly meg kellett nézni hogy ki is az illető, mert azt sem tudtam ki az.
Fura hogy itt nem említették még a karácsonyi bulit. Úgy emlékeztem hogy tavaly az utolsó munkanapon volt, de ahogy visszanéztem az e-maileket, azok alapján előtte egy hónappal :o Ahhoz képest már el vagyunk csúszva. Remélem azért lesz valami, mert őket nagyon szeretem.

Ahh úgy várom a karácsonyt, mint a Messiást :D Hála Istennek akkor lesz kb. 1,5 hét szünetem.
Jajj ma mi történt :D elmentem a kedvenc kis magyar éttermembe. Mikor beléptem észrevettem hogy egy férfi nagyon vizslat engem. Próbáltam nem gondolni semmire, de nagyon feltűnő volt. Még a tulaj is levágta, ekkor derült ki aztán: megígérték neki, hogy majd bemutatnak neki ismerkedés céljából egy magyar nőt. Ő meg azt hitte én leszek az :D Tisztáztuk hogy nem én vagyok az illető, sőt én már foglalt is vagyok, de hát akkor sem vett vissza sokat, folymatosan bókolt és nézett. Hát ha nem lennék edzettebb nagyon zavarban lettem volna. Azért vicces volt :D