16
július
Egy mozgalmas nyár

Hűű, hát nagyon lassan értem utol magam. Munka, edzés, kirándulás, pihenni is alig maradt időm. a magyarországi utam szakította ezt meg, ami elég jól sikerült. A kötelező orvos, fogorvos körön kívül, most sikerült több időt is a családdal tölteni végre. Nem is tudom hány éve volt utoljára ilyen hogy egy hetet is ott tudtam lenni velük. Sokszor otthon enni sem mertem, mert minden rokonlátogatásnál süteménnyel és édességgel tömtek. Volt hogy vittem valamelyik testvéremet, mert egyedül nem bírtam volna már a sok sütit :) (Mégis fogytam... a franc sem érti...) Sikerült a nagypapámmal is sok időt eltöltenem. Szegény nagyon egyedül maradt mióta meghalt a testvére. Sosem gondoltam hogy őt sem lesz már alkalmam többé látni, nagyon hirtelen ment el.
Egy több mint 20 éves álom is valóra vált. Még nagyon pici koromban a közösségünk nyaranta rendszeresen hozott ki gyerekeket a dégi gyermekotthonból, hogy egy kis időre családban lehessenek. 5 éves voltam, mikor aztán lehetőséget kaptunk hogy egy hetet mi is eltötsünk a dégi kastély udvarában sátrakban, jobban megismerve az ottani gyerekeket, életet. Rám ez akkor nagyon nagy hatással volt, legszívesebben ott is maradtam volna (amit az ottani gyerekek nem is értették, hogy miért vágyik valaki egy családból a gyermekotthonba). Emlékszem ahogy a gyerekek végigvezettek az épületben, megmutatták az iskolát, a szobáikat, a játszóteret és a nagy parkot, együtt másztunk fel a repülőre... Ahhoz képest hogy csak 5 éves voltam, sokminden megmaradt. Hatalmas élmény volt, nagyon sokat álmodtam is aztán róla. Viszont egy idő után összefolyt hogy mi volt az álom, mi a valóság. A gyermekotthon aztán kiköltözött a kastélyból, és nem volt már lehetőségem visszamenni. Talán 10 éve kértem meg anyut hogy menjünk vissza, de valamiért pont nem volt látogatható a kastély aznap. Nagyon szomorú voltam. Időközben aztán sikerült felvenni a kapcsolatot az egyik akkori barátommal, aki ott nőtt fel, és évekig szerveztük hogy együtt visszamegyünk majd. Nekem fontos volt hogy olyannal menjek, aki akkor is ott volt, lehetőleg ott nőtt fel. Most sikerült összehozni végre :) Bár a kastélyt és a kertet a grófi időknek megfelelően alakították vissza, nekem a gyermekotthoni idők sokkal többet jelentettek (volna).

Egyik este kaptam egy váratlan telefonhívást az egyik régi baráti társaságom valamelyik tagjától, hogy itt vannak a közelben többen összeültek, menjek át én is. Akkoriban egyik sem volt környékbeli. Annyira jól esett látni őket és nosztalgiázni. Akkor éreztem igazán hogy mennyire hiányzik a magyar nyár és az ottani emberek.
Mikor visszajöttam az első két hét azzal telt hogy utolérjem végre magam. Nem is mentem edzeni addig, mert az rengeteg időt elvesz. Megcsináltam végre a kertet is (hát az konkrétan keményebb volt mint bármelyik edzés :D 5 napig volt utána izomlázam), a gépemet is újra kellett rakni mert az előző hard drive haldoklott már.
A céggel egy nagyszerű napot töltöttünk a 1066 target sports-nál. Mondanám hogy csapatépítés volt, de hát ez olyan fizesd magad akció :D Mi az 5 dolgot tartalmazó csomagot vettük: nyílpuska, íjazás, balta dobás, éles lövészet és légpuska. Kétszer 6 fős csapattal indultunk. Én személy szerint nagyon izgultam/féltem, sosem voltam jó az ilyesmiben, talán még a céltáblát sem sűrűn találtam el. Akkor még nem tudtam hogy jobb kezes de bal szemes vagyok. Nem egy szerencsés kombináció. Most jobban ment a dolog. Sőt, az éles lövészetnél és a légpuskánál kifejezetten jól. Meg is lepődött a szakember hogy most próbáltam először. Azért volt amikor hosszú ideig egyszerűen nem tudtam "megtalálni a jobb szemem", nem tudtam azzal látni - ez meg is látszik az eredményemen (az alsó céltábla). Az éles kövészetnél amúgy nem a céltábla közepe volt a cél, hanem a grouping (azaz minél közelebb lőni egymáshoz az összes golyót) Nekem a légpuska jött be legjobban (bár ott szinte semmit nem láttam a célból, mert azon nem volt távcső), de ott úgy ment a pontszerzés, hogy nagyon sok kis figura ki volt rakva (különböző méret, nehézség), és azokat kellett kilőni. Na meg ezt meg is nyertem holtversenyben a párommal :) Volt pár gyönyörű találatom. A csapatunk nyert, a csapatomban 4. lettem, összesítettben 6.
A national trust-os helyeket sem hanyagoljuk, oda is megyünk rendszeresen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon megéri tagsági kártyát venni, és végigjárni amit csak lehet.

14
május
Ismét alkalmazásban

Ismét alkalmazott lettem a cégnél. A részletekben még van néhány kérdőjel, de remélem sikerül egyességre jutni. Sok érdekesség nem történt mostanában, viszonylag jól megy jelenleg a cégnek (maradjon is így, illevte csak jobb irányba mozduljon!).
A számítógépem újabban csinál fura dolgokat, a legijesztőbb az volt, mikor egy megbeszélés kellős közepén váratlanul összeomlott. Szerintem a winchestere haldoklik - a tesztek alapján... Jelentettem a problémát, de semmi konkrét nem történt még. Biztonsági másolatot mindig készítek, ennyit tudok tenni... Most éppen teljesen jól működik, de van hogy órákig használhatatlan. 

Most ráálltam a heti négyszeri súlyzós edzésre. Elég sok időt elvesz, de muszáj keményen odaraknom magam. Egyik pénteken annyira hulla fáradt voltam munka után, hogy csoda hogy sikerült hazaérnem valahogy, így az edzés kimarad.  Ezért kerestem egy táplálék kiegészítőt, ami segít a céljaim elérésében. Ennek köszönhetően most sokkal több energiám van, edzeni is keményebben tudok. Végre újra élőnek érzem magam.
A National Trust-os kirándulásokat menetrendszerűen két hetente csináljuk. Mindenkinek ajánlom :) Rengeteg érdekes és gyönyörű hely van, és nagyon megéri! Néhány eddigi úticélunk: Charwell (Churchill háza és birtoka), Knole (a "naptár ház", amit azért hívnak így mert 365 szobája van, és egy szarvas park), Ightham Mote-Medieval Manor House, Old Soar Manor, Sissinghurst Castle Garden és Stoneacre. Röviden összefoglalva: épületek a 14-15. századtól, belül gyönyörű értékek és érdekességek, nagyon szép kertekkel, birtokokkal.
Kinéztünk egy buszos kirándulást is, hetek óta tervezzük hogy bemegyünk az utazási irodába lefoglalni. Kb. 6 hét után sikerült is eljutni, bementünk, mondtuk hogy melyik utat szeretnénk, de a bácsi csak nem találta. Nincs is olyan útjuk. Hát basszus, totál szét vagyok csúszva. Meg voltam róla győződve, hogy ez a cég lesz :)
Annyira sűrű mostanában az életem, hogy sokszor már azt sem tudom melyik hónapban járunk, de volt hogy még az évet is elírtam egy dokumentumon. Lassan már a fél éves kontrollt és a magyarországi út egész programját is le kell szerveznem. Az orrom jól van, továbbra is kemény, de már nem mindegyik része. Az orrcimpák külső része felpuhult, most az orr hegye a legkeményebb (ez számomra látható is, sokkal hegyesebbnek tűnik most az orrom), illetve a sövény menti rész és a belső "hidak" kemények még. Legalább már picit mozgatható az orrom, ez nagyban segíti a tisztítást is orrfújás után.
Most hogy itt a jó idő végre gazolhatok is. Legalább télen nem nőnek... Na de a jó időben anál inkább. Volt ami a vállamig ért!! Ilyen fajta nem is volt a kertben tavaly, de hála Istennek ezt könnyen ki is lehet húzni, hiába vastag a szára, nem mély a gyökere.

30
március
3 hónapos kontroll

Most sokkal felkészültebben mentem Magyarországra, legalábbis biztonsági szempontból. A testemhez csatolható pénztartó táska, stb. Egy hónappal később a levél érkezése után vettem észre, hogy válaszolt a rendőrség a feljelentésemre. Végignézték az összes CCTV felvételt, lekövették az összes rakodó munkást, a kártya mozgásaiat, nem ott történt az eset. Az angol oldalról nem beszéltek. Személyesen megkérdeztem aztán egy rendőrt a reptéren, hogy ilyenkor ott is indítanak-e eljárást (hiszen azt mondták elég egy oldalon feljelentést tennem), de nem kaptam egyértelmű választ. Olyan szempontból mindegy is, hogy azt a pénzt már úgysem fogom sosem látni. Nagy meglepetésemre azt is mondta, hogy a lefóliázás sem véd a csomagfelnyitás ellen, mindent megoldanak a tolvajok.
Most először nem ablaknál ültem a repülőn. Nem így terveztem, véletlen bénáztam el. Visszafelé ezt nagyon bántam, mert gyönyörű tiszta idő volt, és pont a mi városunk felett jött be az országba a gép. Így csak a szomszéd város pierét láttam.
A Magyarországon töltött idő jól telt, annyira nem zsúfoltam most tele. Család, barátok, fogorvos, orvos... a szokásos. Kipróbáltam a csontkovácsolást is. Eddig sosem mertem, mert nem tudtam elhinni hogy nem fáj. Egy ponton mondjuk fel is kiabáltam, de azt leszámítva kellemes volt az egész, és utána sokkal jobban éreztem magam. Sikerült látnom a koalát is még mielőtt elaltatták. A kontrollon mindent rendben találtak, 3 hónap múlva ismét mehetek vissza. Akkor készül majd a hivatalos utána fotó is. Remélem azért addig csökken a duzzanat :) Nem vészes, de azért még fotózkodni nem nagyon szoktam. Amúgy nem tudom mi a franc történik, lehet a fogamzásgátlóm durvult be, de október óta 7kg-t híztam. Én, aki abszolút nem volt sosem hízékony. A nadrágjaimon nem érzem a különbséget, viszont úgy nézek ki mint egy 4 hónapos terhes. (Na a tavaszi kabátomon azt már érzem). Se oldal háj, semmi, csak egy nagy kerek has. Lelkileg nagyon megvisel. Erősen gondolkodom azon is hogy abbahagyom a köredzéseket, és visszatérek az egyénire. De lehet egy ultrahang sem ártana, vagy egy hormonvizsgálat.
Az itteni baráti körben felmerült az igény, hogy minden második hétvégén menjünk kirándulni, fedezzük fel a környéket/országot. Úgy határoztunk, hogy a National Trust-os helyeket járjuk végig idén első sorban. A kezdő alkalom meg is volt, a Scotney Castle-t és a Bodiam Castle-t néztük meg. Mindegyik nagyon szép hely, a Scotney Castle-nél lenyűgöző a táj is. Hála Istennek nagyon szép időnk is volt. Míg a többiek elmentek wc-re, mi ketten kinn maradtunk beszélgetni, mikor váratlanul fejbe talált engem egy amerikai foci laba. Felnőtt ember rúgta... oda is jött aggódva megkérdezni hogy jól vagyok-e... Mily' szerencse hogy nem az orromat érte!
A cégnél szó volt arról hogy újra alkalmaznának, viszont a korábbi béremet adnák, ami egy fonttal kevesebb óránként mint a vállalkozói. Ez nagyon lehangoló számomra. Összességében viszont kb. ugyanott vagyok... A fizetett szabi és a betegszabi jól jönne ugye... Januárban egy hét betegség is nagyobb anyagi kiesés volt, próbálok egyezkedni hogy a Magyarországi utam most fizetve legyen, és az alkalmazotti keretből vonják majd le... Nem akartam felhozni hogy egyedül keresek jelenleg, mert az igazságtalan fegyelmi után a párom nem akar visszajönni, a nagyfőnök is kerüli a témát, még akkor sem ha lenne rá keret. Inkább néz új munka után. Én meg próbálok nem gondolni erre a helyzetre, mert ez a gyenge pontom.

19
február
Minden jó, ha a vége jó

Hála Istennek a fiúk épségben, egészségben hazaértek dél-Amerikából. Sajnos úgy néz ki hogy a párom fotói mind elvesztek amiket nem küldött át menetközben nekem, de legalább a másik srácé megvan. Egy életre szóló élményekkel gazdagodtak. Rio de Janeiro, Iguassu vízesés, Buenos Aires, La Paz, Salar de Uyuni, Copacabana, Isla del Sol, Puno, Cuzco, Machu Picchu, Nazca, Lima, Iquitos, dzsungel expedíció az esőerdőben, utazás az Amazonas folyón, Tarapoto, Piura, Mancora, Guayaquil, Galapagos szigetek, Quito, Quilotoa Loop... Jó barnán jöttek haza, és nagyon lefogyva (de izmosan).
Így februárban nagyjából bepótoltuk a családi karácsonyozást is, persze semmi karácsonyi formája nem volt. Csak ajánékozás, közös ebéd a család egy részével...
A munkahelyi hibám igazából csak felgyorsította egy nagyobb, külső tényezőkből fakadó problémák gyors, és professzionálisabb megoldását. Így mikor már láttuk az alagút végét, már nem is emészettem magam annyira, sőt, hosszabb távon nagyon is jót tett. Mondjuk ettől még nem vagyok büszke a saját hülyeségemre, de tanultam belőle.
A laborban új felettest kaptunk, aminek én kifejezetten örülök. Személy szerint az eddigivel sem volt bajom, csak mivel az ideje nagyrészét nem a laborban töltötte, sokmindenről gőze sem volt, így volt rá példa hogy az ő utasításai miatt volt galiba, meg a kéréseiből lejött hogy abszolút nem vágja pl. az én szakterületemet. Az új felettes régen is dolgozott a cégnél, sok éves tapasztalata van, tudja hogy mi hogy ment mielőtt lecserélődött az egész társaság. Nagy felépítési változások is jönni fognak majd, aminek szintén örülök.
Visszatértem az edzőterembe... Hát elég kemény visszatérés volt :) Jövő héttől meg eggyel több napot megyek. Legalább már világos van mikor végzek a munkahelyen. Valahogy a téli időszak nagyon nem volt motiváló. Szerintem picit az orromat még megviselik a keményebb edzések, de muszáj visszarázódni. Aztán lassan ismét szervezhetem a Magyarországi utamat, jön a kontroll ideje. Egyetlen egy dolog aggaszt csak a műtéttel - illetve annak az eredményével kapcsolatban, de erről majd csak az után írok, hogy beszéltem az orvosommal.
Mostanában nagyon belém is szállt a mehetnék, kirándulhatnék, nyaralhatnék. Talán a jobb idők miatt is, meg látva a fiúk élményeit, így össze is írtunk pár úticélt ahova idén szeretnénk eljutni. Ezek mondjuk inkább kirándulások, egy igazi nyaralás még továbbra is várat magára.

18
január
Vissza a munkába

Vicces volt begiszpezett orral elmenni a rendőrségre. Mindenki megkérdezte hogy mi történt, arra vártak hogy összevertek, megtámadtak stb... én meg mondom erre hogy ellopták a pénzem. Visszafelé is nagyon izgultam, mert megint sok készpénzzel kellett utaznom. Nem is akarom ezen idegesíteni magam, elég drága tanulópénz volt. Leginkább azért írom le, hogy más ne járjon így. Nem tudom melyik oldalon vették ki, az angol oldalon a biztonsági ellenőrzésnél volt alkalom, ott tuti látták is mi hol van a táskában (kézipoggyászról lévén szó), illetve mivel beszállás előtt feladtam a táskát és elfeledkeztem arról hogy benne van, így a magyar oldalnak is volt lehetősége, hiszen elég sokat kellett várni aztán a csomagokra. Ha valaki járt mostanában hasonlóan, kérem írja meg nekem a történetét.
Furcsa volt hogy nekem teljesen kimaradt a karácsony, és mindneki már a szilveszterre készülődik. Nagyon jól telt azért az a pár nap. Másodikán be kellett mennem az okmányirodába is, és nagy meglepetésemre az ügyintéző egy lány volt akivel együtt szilvesztereztem :) Én nem is ismertem őt korábban, csak a testvéreit.
A hazaút elég rohanósra sikerült, több programom is volt aznap délelőttre, és mind megcsúszott. Izgultam is hogy időben kiérjek a reptérre. Mindig ablak mellett ülök, régen fizettem érte vagy szerencsém volt, most már kifejezetten kérem. Épp hogy az utolsó hely szabad volt még. A műtét miatt nem lenne szabad emelnem, így egy kedves fiatalember segített felrakni a bőröndöm. Innen is szeretném megköszönni neki, hisz nem látszott rajtam hogy miért van szükségem segítségre. Nagyon szép volt maga az út, naplementében szálltunk fel, majd gyönyörűen látszott a Balaton, majd sötétben Anglia partjai is. Vonatot is rögtön sikerült fogni - ami manapság nagy szó :D
Másnap már vissza is tértem a munkába. Érezhetően lassabb vagyok még. Folyton törölgetni kell az orrom... már én unom. De hála Istennek, nem túl pörgősek a napok, belefér.
Nem tudom említettem-e, de a párom és a munkatársam Peruból küldött egy csomagot a céges címre, az én nevemre. Személyes ajándékok voltak benne a munkatársam családjának és a mi családunknak. Az érintettekkel le volt beszélve az egész. Az egyik laboros srác vitte el a munkatársam családjának az ő ajándékaikat, én pedig a mieinket. Csakhát pont aznap érkezett meg a csomag, mikor én már úton voltam Magyarországra. Írt a laborvezető sms-t hogy itt a csomag, nem sokkal később a főnök fia is (aki egy nagyon fura szerzet, nem szabad megbízni benne), és kérdezte hogy házhoz hozza-e nekem. Nem akarom hogy megtudja hol lakom, illetve már ott sem voltam, még annyira sem akartam hogy tudja a címet, válaszoltam hogy köszi nem, majd ha visszaérek felveszem a munkahelyen. Persze tudtam hogy a laboros srácnak fel kell bontania, de ezt nem említettem neki. Erre egyszer csak látják a fiúk a labor ablakából, hogy a főnök fia elkezdte csak úgy felbontani a csomagomat. Erre kiszaladtak, hogy héé, mit csinálsz?? Nem neked jött!! - és gyorsan leállították, elvették tőle a csomagot. Wow, nem is tudom hogy képzelte. Mi járhatott a fejében?? Azt mondták, teljesen megszállottan viselkedett, amint meglátta a csomagot, hogy Peruból jött. Na nem sokkal később lett is egy hülye balesete, amibe bele is halhatott volna. Full sebességen pörgette az esztergát - ok nélkül, benne egy masszív fém darabbal. (Ezt mindig alacsony sebességen polírozzuk). A fém kirepült, felszakította a homlokát, felrepült a plafonra, majd pattant egyet a szemközti falon is. Össze kellett varrni a fejét.
Na, nekem még pár napig kell aggódnom, aztán itthon lesznek elvileg végre a fiúk. Nem is akarok belegondolni milyen veszélyek közt járnak. Mikor feltesznek egy videót egy kígyóról, hogy ha ez megmar 4 órán belül meghalsz, és ellenszérum sincs a közelben... Aztán jönnek a hírek hogy hányan meghaltak egy lövöldözésben a Floriadai repétren ahol visszafelé átszállnak majd, ugye ahonnan meg mentek, másnap ott volt terrortámadás... Azon imádkozom minden nap hogy csak egyben, élve, egészségesen térjenek haza. Biztos egy életre szóló élmény, amit a helyükben én sem hagytam volna ki.
A héten sikerült elkövetnem életem legnagyobb (és azt hiszem, a lehető legnagyobb) szakmai hibáját, ami hatalmas galibát okozott és okoz majd még egy ideig. Rettentően szégyellem, és nagyon féltem a vezetőség reakciójától. Borzasztóan ézrem magam, kb úgy mint amikor kiraboltak, csak most nem áldozat vagyok, hanem tettes :S Fél életemet megbántam az elmúlt egy hónapban. Először a marketingessel futottam össze. Ő csak nevetett a történteken, ami nagyon meglepett, majd mikor elkeztünk megoldás után kutatni, végig kiállt mellettem, megpróbálta levenni a terhet a vállamról. Nagyon jól esett! A nagyfőnökkel csak másnap futottam össze, neki sem volt egy rossz szava sem, hanem egyből a megoldást próbálta keresni. Még az összeget is könnyedén fogadta, amit a helyrehozatalért kér a cég, aki vállalná hogy segít. Örülök hogy őt is jó pillanatában értem. A közvetlen felettesemmel nem találkoztam azóta... De egyből értesítettem mindenkit, amint megtörtént a baj.

7
január
Orrplasztika tapasztalatok

Gondoltam nyitok egy külön posztot csak az orrműtétnek, hátha tudok ezzel másoknak is segíteni (hiszen én is folyamatosan kerestem saját tapasztalatokat ilyen témában. A műtét előtt azért hogy mi vár majd rám, utána pedig azért hogy kinél hogy halad a gyógyulás, mi hogy változik). Talán egyszerűbb ha ezt a bejegyzést frissítem majd folyamatosan, hogy minden egyben meglegyen. Ha vannak kérdések, nagyon szívesen válaszolok.

MIÉRT AKARTAM A MŰTÉTET?
Először is hogy miért döntöttem a műtét mellett. Kiskoromban, talán hat éves lehettem, mikor volt egy nagyon hülye balesetem. Este ágyazáshoz készülődtünk. Egy ágyneműtartós ágyban tartottuk az ágyneműt, amit tartani kellett, hogy le ne csukódjon. A húgomat kértük meg hogy tartsa amíg kiveszem a dolgokat. Kivettem az első adag ágyneműt, ami előttem volt, kiraktam magam mellé, de még az ágy végénél volt a többi. Be voltam hajolva az ágy alá, mikor a húgom gondolt egyet és elsétált, az ágy lecsapódott engem fejbevágva, és így orral a földnek nyomott. Borzasztóan fájt, sírtam, be is mentünk a kórházba, ahol aztán megröntgenezték. Eltört, vagy talán csak annyit mondtak hogy elrepedt, de mivel nagyon kis picike orrom volt akkoriban, nem tudtak vele semmit sem kezdeni. Ahogy aztán nőttem, nőtt az orrom is, de nem nagyon foglalkoztam vele. Sokáig az sem tűnt fel, hogy mennyire ferde, illetve hogy csak felületes a légzésem. Néha eljátszottam az orrplasztika gondolatával, de sosem komolyabban. Nem is tudom miért pont most... talán mert a párom hónapokra elutazott, és gondoltam addig nagyon ráérek :) - és mint utólag kiderült, legalább nem gyanúsítja őt senki hogy összevert :D Illetve most már megengedhetem magamnak. Szóval viszonylag hirtelen ötlet volt.

MI ALAPJÁN KERESTEM ORVOST?

Elkezdtem orvost keresni. Fontos volt számomra hogy az illető a legjobb szakemberek közül kerüljön ki. Hiába élek Angliában, az itteni egészségüggyel finoman szólva nincsenek jó tapasztalataim, ezért mindenképp Magyarországon szerettem volna csináltatni. Olyan orvost kerestem, aki fül-orr-gégész és plasztikai sebész is egyben. Többel felvettem a kapcsolatot. Egy fontos kitételem volt, hogy egy kis púpot hagyjanak az orromon, mert én azt nagyon megszerettem :) Szerintem van akiknek kifejezetten jól áll és aranyos, egyenesen hiba lenne tucat egyenes orrot vagy homorút csináltatni. Az első orvos mindenképp egyeneset akart, mert az technikailag könnyebb. A második is egyeneset javasolt, szintén technikai okok miatt, illetve két műtétben oldotta volna meg a dolgot - amit nem is értettem. A harmadik orvossal egyből megtaláltuk a közös hangot, nagyon kedves volt hozzám folyamatosan. Ő is elmondta hogy igazából "fent" is (a púpnál) és "lent is" (az orrcsúcsnál) hozzá kell nyúlnia a ferdeség és a technikai megoldások miatt, de nem gond, simán megoldható hogy maradjon púp. Csináltunk számítógépes terveket, majd meg is jegyezte hogy milyen jó hogy nem "Barbie" orrot kértem, mert az én arcomhoz borzasztóan állna.

HOGY FOGADTA A KÖRNYEZETEM?

Igazából legszívesebben titokban tartottam volna ezt az egészet, de mivel karácsony előttre terveztem, majd utána hazamenni a családhoz, gondoltam nem jó ötlet rájuk hozni a frászt, hogy olyan fejjel állítok be, mint akit összevertek :) Így elmondtam anyunak. A munkahelyen is kénytelen voltam a szabadság miatt, illetve a gyógyulási időszakban betartandó dolgok miatt (szemüveg viselése, emelgetés stb.) Mivel ez egy kis cég, semmi nem maradhat titokban, persze hogy mindenki hamar megtudta. Anyu nem egy támogató fajta, nagyon megijedt az egésztől. Még a műtét előtti héten is írt egy levelet hogy ne csináljam, nem kéne, biztos nem leszek elégedett az eredménnyel - nem mintha nagy elvárásaim lettek volna. Bizonygatta hogy nem volt eltörve az orrom... (Én emlékeztem is, meg pár éve megtaláltam róla a papírt is) Na meg miért pont karácsony előtt (mert így jóval kevesebb szabadságot kell kivennem)... Erre szoktam mondani, hogy ha már nem segítesz, ne nehezítsd meg a dolgot! Nem G-s műmelleket szeretnék, hanem egy eltört orr - ami életminőség romlást is okozott - helyrehozatni.

A MŰTÉT
Izgulni nagyon nem volt időm a műtét előtt, leginkább azon izgultam hogy nehogy el kelljen halasztani az időpontot. Naná hogy megfáztam pont egy héttel előtte, össze-vissza kúráltam magam hogy gyorsan meggyógyuljak, ami aztán sikerült is :) (Külföldiként nem lett volna egyszerű újra ennyi szabit találni, újra repülőjegyet venni, szállást intézni stb...) A műtét napján azért persze jött az izgalom :) De tudtam hogy semmi nem tántoríthat el a döntésemtől. Mint már írtam elég kellemetlenül kezdődött a dolog, mert már műtősruhába beöltözve mentem az orvosi szobába, mikor kiderült hogy a reptéren kiraboltak, és elvitték a műtét árának több mint 2/3-át. Egy sokként ért. Én nagyon utálok tartozni, bármi történhet hogy aztán nem lesz alkalmam kifizetni, nem akarok én tartozást hagyni magam után!! Így arra jutottunk, hogy ott helyben átutalom a hiányzó összeget. Szépen berajzolgatta aztán az arcomat a műtét miatt, adott egy nyugtatót, én meg a bankszámlaszámmal visszamentem a szobámba. Na most azon izgultam, hogy jól írjam be az adatokat, és átmenjen az utalás. Nemzetközi utalásról lévén szó, minden hülye adatot kértek. Na aztán el is aludtam a nyugtató hatására. Arra keltem, hogy át kell sétálnom a műtőbe. Felfeküdtem az ágyra jobb kezem jobbra, a bal balra, a lábam leszíjazva... Sokmindenre nem is emlékszem, elég kómás voltam. A legközelebbi kép az ébresztgetés. Nem láttam senkit, csak hangokat hallottam. "Jajj de szép lett az orra, nagyon nagyon szép lett!" éreztem hogy a tortom tele van mindenfélével, krákognom kell és köhögni. Mondták hogy ez az, köhögjem fel, nyeljem le... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak). A következő elmékem hogy már a szobámban vagyok, és borzalmasan ki van száradva a torkom, semmi nyálam nincs, szinte fáj. Volt mellettem egy flakon víz, azzal próbáltam nedvesítgetni a nyelvem, a szám, de nem sok sikerrel jártam. Hívtam a nővérkét, ő adott nekem egy negrót hátha beindul a nyáltermelés, de nem nagyon segített az sem. Elég kómás voltam még mindig, még reggel is, nagyon nehezen tértem rendesen magamhoz. Valamiért folyton hányingerem is volt. Volt hogy leültem a wc mellé hátha sikerül, de aztán nem jött. Igaz kaptam hányáscsillapítót is. Teljesen be volt dugulva az orrom, habár tampon nem volt benne. Reggelira kaptam teát, egy szelet kenyeret nem is elmékszem mivel. Aztán mondták hogy nemsokára jön az orvos, kitisztítja az orrom és utána sokkal jobb lesz. Így is lett. Cseppentett bele amit fel kellett szipogni, nem sokkal utána aztán felülni, a giszpet lefogni, és kifújni erősen egy zsepibe majd fülpálcikával kitörölgetni. Csipesszel kiszedett pár beszáradt nagyobb darabot is, hatalmas megkönnyebbülés volt. Igazából ekkor teljesen jól néztem ki, se duzzanat, se kék folt nem látszott, de mondta hogy másnap estére lesz a legrosszabb, és onnan folyamatosan javulni fog. Mivel közvetlen karácsony előtt volt a műtét,másnap nem voltak már műtétek. Akinél töltöttem a lábadozási időt csak este tudott volna értem jönni, ezért az orvos felajánlotta hogy hazavisz engem. Minden egyes alkalommal meglepett a kedvességével, komolyan mondom. A lelkemre kötötte hogy nyugodtan azonnal hívjam a magán számán ha bármi kérdésem van, nem foglalkozzak azzal hogy karácsony van!

MILYEN VOLT AZ ORROM

Az orvos elmondta, hogy mikor felnyitotta az orromat, akkor látta, hogy darabosra volt törve az egész. A porcos rész becsúszott a csontos alá, egy borsónyi csontdarab pedig be volt ékelődve az arckoponyába a bal orrlyukban, ezért kaptam nehezebben levegőt. Egyikőnk sem gondolta volna hogy ilyen komoly volt az a gyerekkori törés. (Na azért megkönnyebbülés volt hogy bizonyítékom is van már hogy nem vagyok hülye, és nem csak beképzeltem az egészet).

LÁBADOZÁS ELSŐ HÉT
Egy barátomnál lábadoztam, mert a családom vidéken lakik, és nem akartam így utazgatni. Az első napokban még mindig kicsit kómás voltam. Nem akartam senkinek a terhére lenni, így ételt is előre rendeltem az egész hétre, amint mindig az adott reggelen hoztak ki. Mint mondtam, az első nap teljesen jól néztem ki. Második nap estére, ahogy az orvos is mondta, eléggé feldagadt a szemem alatti rész, és kicsit be is kékült, de nem túl durván. Feketenadálytő krémmel kenegettem. Előre kaptam egy hosszú listát hogy milyen gyógyszereket, krémeket, orrcseppeket kell beszerezni, mit mikor és hogyan kell használni. A torkom fájt kicsit, a ledugott tubus miatt. Harmadik napra már nem volt úgy feldagadva az arcom, és ekkor kaptam legjobban levegőt. Napi 3x 1000mg c-vitamint szedtem, szinte csak kamillateát ittam (bár ez nem volt a listán). A negyedik naptól elkezdett tisztulni az orrom, száraz darabkák szabadultak fel, elég lassan, ami akkor nagyon jó érzés volt, de hamar vissza is dugult aztán. Pl. este éreztem hogy elindult egy darab, de csak reggel tudtam kifújni. A kékség is nagyon hamar múlani kezdett. A gipsz levétele előtti napra meghívást kaptam egy rendezvényre. Kicsit rágódtam rajta hogy elmenjek-e így, végül az igen mellett döntöttem. Persze éreztem hogy sok pihenésre van szükségem, nagyon hamar kifáradtam. Az arcomon lévő ragtapasz elég csúnya volt a krémektől, arra ragasztottam mégegy réteget hogy szebb legyen, kicsit kisminkeltem magam, hogy mégiscsak nőnek érezzem magam :D Vittem zsepit, orrcseppet, fülpálcikát (amit igyekeztem nem használni nyilvánosan, mert nem a legszebb módszer). A jelenlevők mind megjegyezték hogy meglepően jól nézek ki 6 napos létemre, másoknak hetekig hatalmas monoklijuk van.

GIPSZLEVÉTEL, MÁSODIK HÉT
Egy hét után, azaz a 7. napon vették le a gipszet. Amire nagyon vágytam már ekkor, egy alapos arcmosás. Amúgy sem egyszerű kezelni a bőrömet, de most nagyon meg volt viselve. Hámlott az egész, közben fénylett az egész fejem, fel is volt dagadva, nem voltam annyira szép látvány :D De nem volt semmi kékség, a jobb oldalon volt egy nagyon pici, halvány sárga folt, a varratomat megdicsérték, azt mondták senkinek nem volt még ilyen szép, tiszta, két hét után szoktak így kinézni az emberek mint én egy hét után. Én nagyon nem bírom ha nem teljesen tiszta az orrom, így számomra nem meglepő hogy a varratnál is tiszta volt (a két orrlyuk között, mert nyitott orrműtét volt). Nagyon szépen meg is volt gyógyulva, komolyan mondom, alig látszott. A varratszedésnél egyetlen egy darabka fájt, a bal orrlyukamban, de az kegyetlenül. Nem is tudom, mintha az ember orrszőrét tépnék folyamatosan, jajj de rossz volt! Mondtam is, hogy az egész idő alatt ez a legkellemetlenebb :D Azt mondták, hogy van akinek az egész ennyire fáj, mi a titkom hogy ennyire hamar meggyógyult nekem? Hát mondom nagyon sok c-vitamint ettem, a kamilla teát el is felejtettem említeni. Megmutatta az orvos hogy a továbbiakban hogy fújjak orrot, hogyan kell masszírozni - mert meglepő módon kell! Aztán innentől átvett a családom. Még napokig éreztem hogy nagyon hamar elfáradok, úgy érzem le kell tenni a fejem. Először azt hittem hogy valamiért még mindig érzem a homlokomon a ragtapasz helyét, de nem, az egész homlokom zsibbad. Vagyis fura érzés, olyan mintha lenne rajta valami. Viszont ha van, teljesen normálisnak érzem. Arcmosás után is egy ideig teljesen normális, majd visszatér ez a furcsa érzés. Néha közvetlen az orr feletti részen, néha a homlokom közepén érzem jobban, de van hogy a szemöldöknél is. Szóval állandósult egy ilyen zsibbadás féle érzés. Időnként még jönnek ki száraz darabok az orrból, de többnyire vízszerűen folyik, szinte folyamatosan. Ami picit idegesítő, főleg hogy már visszatértem dolgozni, és a törölgetés sem olyan egyszerű művelet, hiszen nem mozgathatom az orrom, illetve nem is tudnám. Teljesen be van keményedve, és érzékeny is. Az orrcsúcsnál is van egy fajta fura érzés, de erről tudtam is hogy lesz, mivel átvágták az idegeket is. Ott viszont pont fordítva van mint a homlokomnál. Alapból semmi különöset nem érzek, csak ha hozzáérek.
Igazából teljesen csinos kis orrom van. Most látom igazán, hogy mennyire el volt deformálódva. Persze még duzzadt, egy év a teljes gyógyulási idő, szóval addig folyamatosan változni fog. Picit még a felső ajkaim és az arcom is fel van dagadva, de annyira nem feltűnő. Mindneki azt mondja hogy semmi nem látszik, sokkal rosszabbra számított. Én is. Azt hittem két hétig legalább alapozózni kell hogy rejtegessem a nyomokat, de egyszer sem kellett :) A vágást is alig látom, nagyon nagyon ha nézem, akkor látom hogy valami tényleg történhetett. Nem piros, nem heges, abszolút nem feltűnő. Viszont a mimikám még nem a régi. Nagyon sokáig nevetni sem tudtam, most is picit még fura a mosolyom, a munkahelyen próbáltam egy szöszt lefújni valamiről, hát rájöttem hogy nem tudok még fújni vagy csücsöríteni sem nagyon. Az egész terület húzódik, és be van keményedve (amit alapállapotban nem igazán érzek).

HARMADIK HÉT
Sikerült nagyon megbetegednem. Először csak enyhe diszkomfort érzegem volt, folyamatos orr csöpögéssel. Mint egy csap amit nem lehet rendesen elzárni. Ez még viszonylag normális is ilyenkor, de gondoltam, milyen jó hogy jön a hétvége, legalább kipihenem magam, nem is mentem sehova. Hétfőn munkába indulás előtt viszont megszédültem, majd a buszról leszállva azt éreztem, hogy mindjárt elájulok. Végignyomtam azért a napot, nem akartam hazamenni, mert nem mertem egyedül lenni. Picit javult ez a szédüléses dolog, de úgy éreztem, hogy az orr melléküregek teljesen el vannak záródva, levegőt viszont rendesen kaptam. Volt hogy a rágás is fájt. Másnap inkább otthon maradtam. Nem bántam meg, rettentő rosszul voltam. Majd jöttek a tipikus megfázásos tünetek: torokfájás, köhögés, gyengeség, orrdugulás és persze a folyamatosan vízszerűen csöpögő orr. Az arcom is ismét picit jobban fel van dagadva. Néha azt kívánom, hogy bárcsak taknyolnék már rendesen, egy igazi zöldet (bocsi), mert nagyon hiányzik a megkönnyebbülés érzés. Persze az orrcseppből is kifogytam, ami a legtöbbet segített ilyenkor. Nem is volt még ilyen hogy senki ne lett volna mellettem napokig mikor beteg vagyok, de hát én nem szóltam a barátaimnak. Most már nagyon vágyik az orrom egy kis békére :) Amúgy érdekes, aludni nagyon jól tudok, addig az orrom sel folyik. Amit felébredek egyből rá is zendít.
Azt még múltkor elfelejtettem mesélni, hogy anyu aztán az egyik éjszaka mikor nagyon tépelődött a műtétem miatt befogta az egyik orrlyukát, hogy kipróbálja milyen lehet nekem, hogy nem kapok rendesen levegőt. Ekkor pánik szállt rá ahogy nem kapott levegőt, alig tudott visszaaludni. Na ekkor megértette hogy nem poénból vállalom be.

ÖTÖDIK-HATODIK HÉT
Jelentősen jobban érzem magam, meggyógultam a megfázásból - vagy mi volt, egész  jól kapok levegőt (a duzzanatok miatt még nem tökéletes). A vízszerű orrfolyás megvan, de hát ez a műtét előtt is megvolt, illetve a műtét velejárója is néhány hónapig. A belső sebek/hegek területén sok változást nem látok/érzek, a varratok is megvannak még, eddig csak egy kisebb elvékonyodott darab jött ki. A hegek környéke be van keményedve (de ezt csak én érzem, és csak akkor ha megérintem), de ez is normális. A jobb orrlyukban érdekes, mert ahol elvileg a belső vágat volt, ott nagyon szabályos alakú a keménység. A másikban nem. Na majd rákérdezek a kontrollon. A homlokomon/homlokomban lévő furcsa zsibbadás szerű érzés elmúlt, most már inkább csak olyan, mintha szappannal mostam volna arcot, és most feszülne tőle a bőröm. Visszatértem a vízszintes alváshoz. A munkahelyen a védőszemüveget is felveszem néha egy kis időre. Mivel ezt csak a 4. hét után kezdtem, és rövid időkre, ezért semmi kellemetlenséget nem okozott. A hajolgatást is jobban viseli az orrom, lassan az edzőterembe is visszatérek majd.

HARMADIK HÓNAP
Közeledve a harmadik hónaphoz elkezdtek kijönni a hosszabb varratok. Ez kicsit kellemetlen volt, mert a varratokra mindig egy csomó ragacsos "sebtető" ragadt. Mikor elindul kifelé nagyobb darabokban, volt hogy keresztbeállt, teljesen elzárva a levegő útját. Ilyenkor percekig erősen fújtam, otthon akár csipesszel is rásegítettem hogy kijöjjön. Na ilyenekkel jött a varrat is. Viszont az elején nem voltam biztos benne hogy csak a ragacs tartja a varratot benn, vagy tényleg oda van még kötődve. Pont a munkahelyen voltam, nem tudtam mit tenni, visszatűrtem. 1-2 hét után aztán ki is jöttek.
A három hónapos kontrollon mindent rendben találtak, habár még mindig nagyon kemény és duzzadt az orr, főleg a csúcs részen. Továbbra is kenegetni kell, masszírozni, és csepegtetni. Egyetlen dolog aggasztott, hogy az orrcimpa sövény felőli részen a jobb orrlyukban egy nagyon szabályos kemény porcdarab van, ami nem volt ott előtte, eléggé leszűkítve azt a részt. Rá is kérdeztem hogy az mi. Azt mondta, hogy az egy híd féle, hiszen az orrcsúcs is újra lett építve, és az egy tartó szerepet tölt be most, de fel fog puhulni majd, ahogy a többi rész is. Azt is masszírozni kell.
A mimikák egészen jól mennek, a fintorgás is, bár még picit húzódik, de már nem fáj. Azért sokszor érezem, főleg reggel hogy most épp keményebb az egész orr környéke, és jobban húzódik. Gondolom mert már nem felpolcolva alszok. Egész jól kapok levegőt, a varrat távozásával a nagyobb sebdarabkák távozása is csökkent. Mondjuk még mindig van néhány varrat. A belső sebek is látszanak még, de már jóval kisebbek. Nem tudom mennyire van köze a műtéthez, de az orrom folyton hámlik.

25
december
7 év után az első karácsony Magyarországon

A céges helyzet rendeződni látszik, jó híreket kaptunk, és sok-sok megrendelést. A vezetőség belátta hogy az új srác alkalmatlan, igaz addigra már nagyon sok anyagi kárt is okozott a cégnek. Mint embert nagyon sajnáltuk, de tényleg nem maradhatott.
A frissen felmondott kollégákkal még összejöttünk párszor vacsorázni, bowlingozni...
Stresszből továbbra sem volt hiány, és a vonat sztrájk sem segítetett. Alig vártam hogy végre szabin lehessek. A páromnak sem mentek könnyen a dolgok dél-Amerikában, az utolsó otthon töltött éjszakámon éjjel 1-kor hívott hogy sürgősen segítségre van szüksége. 4-re jött értem a taxi... Jó sokat kellett várakoznom a reptéren aztán. A beszállás előtt volt egy lehetőség, hogy még az utolsó pillanatban fel lehet ingyen adni a kézipoggyászt, és elsőbbségi beszállást is adnak hozzá. Mivel az én bőröndöm nagyon nehéz volt (hoznom kellett a laptopot is a munkám miatt), éltem a lehetőséggel. Majd mikor láttam hogy hogyan dobálják egymásra a bőröndöket, egyből megbántam. Nagyon aggódtam hogy összetörik, főleg hogy alul volt az enyém. De nem lett végül baja.
Valahogy a szerencsétlenség sorozat a mostani utamat is elkísérte :( A műtét miatt nagyon nem akartam beteg lenni, de hát sikerült egyből megfáznom, hiába szedtem rendszeresen nagy mennyiségű c-vitamint. Maradt a mindenféle gyors kúrálás. Nyitott orrműtétre készülve pont egy megfázás... (még pici koromban eltört az orrom, mint most kiderült darabosra, egy csontdarab be is ékelődött a kagylóba, ezért nehezebben kaptam levegőt, ennek a helyrehozatalára szántam most rá magam), na meg az altatás miatt sem lehetek beteg. Valamelyik reggel az egyik fogam eltört, ki kellett húzni... Nagyon jó volt végre a családdal és a barátaimmal lenni, közös programokat csinálni, de azért ez nagyon beárnyékolta. Hála Istennek sikerült még a műtét előtt meggyógyulnom. Már a kórházban be voltam öltöztetve a műtéthez, jött az orvos hogy menjek vele, berajzolja az arcomat, ad egy nyugtatót, én meg átadom a műtét árát, mikor odaadtam a borítékot. Elkezdte az orvos átszámolni előttem a pénzt, mikor kiderült, hogy a reptéren kilopták a pénz több mint kétharmadát. Na mondom, most már tényleg szükség lesz a nyugtatóra! Ott kicsit sokkos állapotba kerültem. Nagyon kimerült is voltam az egész elmúlt időszaktól, a párommal sem tudtam beszélni az éjszakai hívása óta, úgyhogy már a nyugtató hatására elaludtam a műtét előtt. A magamhoz térés is nagyon nehézkes volt. Este 9 körül hoztak ki a műtőből, én csak néhány hangra emlékszem, valaki mondogatta nekem nogy nagyon szép lett az orrom, illetve hogy köhögjem fel ami ki akar jönni... (nem nagyon voltam magamnál, meg is fordult bennem hogy csak meg ne fulladjak), aztán még napokig folyamatos álomkór volt rajtam, nagyon nehezen tértem teljesen magamhoz. Egyik műtétem után sem volt ilyen nehéz. Most már jobban vagyok, még mindig lábadozok, viszont az idei karácsony is teljesen kimaradt nekem. Na talán majd jövőre... bár tavaly is ezt mondtam :D A rendőrséggel felvettem a kapcsolatot, de majd csak személyesen tudok feljelentést tenni, arra pedig még nem állok készen.

20
november
Pánik

Huhh, hát elég sűrű időszak a mostani. Most már teljesen képben vagyok a fűtésrendszerrel is. Bár magamtól sosem találtam volna meg, hogy egy kis csavar elfordításával kell feltölteni a mi rendszerünket. Radiátort is tudok légteleníteni - bár szerintem minden ilyet már rég meg kellett volna hogy tanítsa valaki.
Nagyon jól sikerült a tesómékkal töltött idő. A legvégén viszont, mikor taxit foglaltunk a reptérre, sikerült belefutni egy kamucégbe. Csak 18 fonttal húztak le, de akkor is nagyon idegesítő. Reggel korán indult a repülő, ezért úgy döntött a tesóm, hogy biztos ami biztos, inkább a reptéren éjszakáznak. Még jó hogy nem hajnalra rendeltük a taxit, ami természetesen ugye nem jött, így a baráti körből riasztottam hirtelen valakit. Így is már az ágyból ugrasztottuk ki szegényt. Legyetek nagyon óvatosak, csak is jól ismert cégtől rendeljetek! Ez egy nagyon széleskörű banda, millió domain néven futnak, hogy szinte mindenhol helyinek tűnjenek. Hamis pozitív visszajelzésekkel, nagyon profi honlappal. Fel is jelentettem őket. Ebayen is kénytelen voltam egy ügyet indítani... Bonyodalom bonyodalom hátán.
Nem sokkal ez után a páromnak kilopták a zsebéből a telefonját dél-Amerikában. Ez is érzékenyen érintett, kicsit mintha őt lopták volna el tőlem. Sikerült aztán hamar rendezni a kommunikációs nehézségeket hála Istennek. Lassan a tervezett külön töltött idő egyharmadán túl is vagyunk.
A cégnél ismét kitört a pánik. Először is bejelentették hogy az alkalmazottaknál áttérnek a heti fizetésre. Már ekkor sokan megijedtek, elkezdtek új munkát keresni. Fizetés napon aztán csak fizetéspapírt kaptak, viszont pénzt nem tudott a cég utalni. Elég hülyén volt intézve a dolog, mert semmi tájékoztatás nem jött a vezetőségtől. Az egyik legjobb emberünk új munkát is kapott időközben, egy másik kulcs figura lebetegedett - közben a felesége facebookon neki is munkát keresett, így azt sem tudtuk hogy visszajön-e egyáltalán. Mivel egy hét után sem volt még fizetés, se információ, aki új munkát kapott, a felmondási idejét sem töltötte le. Hétfőn úgy váltunk el hogy holnap akkor találkozunk, de már csak a hír jött hogy mégsem. A műhely teljesen üresen állt, volt hogy a laborban is csak ketten voltunk, én, meg az új srác... (aki egy külön történet) Közben ugye ha nem megy ki termék, pénz sem fog bejönni. Hirtelen egy lány is felmondott "azonnali hatállyal" és többen is új munkát kezdtek keresni. Volt olyan nap, hogy tizen sem dolgoztunk az egész cégnél. Volt két termék amit egyedül nekem kellett megcsinálni, azon múlt a fizetés. A technikában profi vagyok, viszont ezt az adott terméket még sosem csináltam, jó nehéz is, 4kg darabja, nem egy egyszerű feladat. De sikerült :) Még mindig nem volt semmi tájékoztatás, csak ilyen-olyan hírek, hogy hitelt próbál felvenni a cég hogy legalább a fizetésünket ki tudja utalni. Basszus... hát engem is megcsapott a pánik szele. (Éljen a Brexit... azzal kezdődött ez a hullám most). Erősen elgondolkodtam hogy mit tegyek. Vagy én is lelépek és akkor tényleg hatalmas szarban lesz mindenki, vagy kitartunk mind a laborban, és együtt kijövünk a szarból. Közben összefutottam a főnökkel, beszélt velem az adott helyzetről. mondta hogy ha napi gondjaim lennének szóljak, saját zsebből bevásárol nekem stb. Az évek során én már megtanultam hogy tartalék nélkül nem szabad élni, így nekem ilyen gondjaim nincsenek, illetve azt is tudom, hogy most is azért tartanak egy fajta fontossági sorrendet. Pl. az egyedülálló anya munkatársam időben kapott fizetést. Persze eleve nem kellett volna idáig eljutni... de hát ez van. 10 nap késéssel (ami számomra nem is volt késés mert nem vagyok alkalmazott) megkaptuk aztán a teljes összeget, majd a tájékoztatást is, hogy mi a terv a megoldásra. Igazából teljesen pozitív hangulatú volt. Vannak nagyon szép kilátások, de oda kell tenni magunkat. Úgy döntöttem, nem futamodok meg. (Persze most ha bármelyik laboros felmondana, azt hátbaszúrásnak érzeném azért... Úgy érzem, most szorosabb lett a csoport, őszintén el is mondta mindenki hogy mik a tervei, menni vagy maradni).
Na az új srác. Én nem is értem ki alkalmazta. Igaz mesterfokú diplomája van fizikából, de félig vak. Semmi kifogásom a személye ellen, de egyszerűen katasztrófális. Több gond mint segítség. Élete első munkahelye, de még az igyekezetet sem látom benne. Mindig nagy kupit és koszt hagy maga után, galibát okoz... Valaki megkérte hogy a tartályokban cserélje ki a vizet. Nem nagy feladat. Fel kell rakni az elvezető csövet hogy ne a nagyvilágba follyon ki a víz (ami az elektromos berendezések miatt veszélyes is, és úgy leengedni a használt vizet. Na hát neki sikerült simán megnyitnia a csapot, az elvezetőcső használata nélkül, és mindent elárasztania. De még azt sem vette észre hogy nagy vízben áll és valami nincs rendben. Másnap megint ázott a labor. Volt hogy együtt csináltam valami tesztet, és kértem, hogy öntsön acetont az éppen tesztelt optikára. Ő 20 centivel odébb, a gép tetejére öntött acetont. Miután mindennel amit csinált csak a baj volt, több idő volt újra csinálni a dolgokat mintha ő hozzá sem nyúlt volna, gondoltuk a termék csomagolás nem lesz gond. Tévedtünk. Ahhoz sem kell diploma, zacskóba teszed a cuccot, majd egy nagyon egyszerű kis géppel összeolvasztod a nyílt felét, a felesleges csomagolóanyagot meg levágod. Neki sikerült folyton ismét felvágnia a már lezárt zacskókat, de még maga az összeolvasztás is nehézséget okozott neki. Én annyira ki voltam már borulva, hogy amennyire csak lehetett, elkerültem. Inkább nem kértem segítséget. Nem akartam vele bunkó lenni, kedves pedig nem tudtam volna. Eleve nem tudom hogy vehették fel mikor nem lát, ha nekünk még egy szöszt is ki kell szúrni az optikákon. Nem tudom meddig húzzuk még, mikor mindannyian tudjuk hogy egyszerűen alkalmatlan erre a munkára.
Na nekem már csak pár hetet kell lehúzni, aztán szabin leszek. A műtétre is fel kell lassan készülnöm, azzal kapcsolatosan is millió előkészület és teendő vár. A magyar bankommal is gondok vannak, kénytelen leszek megszűntetni a számlát. De mivel áttettek egy másikhoz bankhoz (és nem tudtam meg időben), az sem lesz egy egyszerű menet.

26
október
"Egyedül"

Annyira gyorsan telt el ez az időszak. Millió teendő, előkészület... Aztán eljött az utazás napja. Már kora hajnalban el kellett indulnia a páromnak. Ez volt a legnehezebb nap. Na persze mindenki egyből rá is kérdezett a munkahelyen hogy elment-e már, és mennyire volt fájdalmas és könnyes a búcsú. Azért aranyos is volt a legtöbbjük, mindenben támogatnak, felajánlották hogy segítenek akár a bevásárlást is intézni. Az első két nap elég feszült voltam, míg meg nem érkeztek. Online követtem a felszállást. Reggel az első dolgom volt ránézni a gépükre. Beírtam a járatszámot és azt írta hogy nincs találat. Akkor kicsit megállt bennem az ütő, tudtam hogy az óceán felett kell még járniuk. Kicsit később aztán ismét megtalálta a rendszer, majd élőben követtük a kollégákkal a landolást. Másnap vegyi támadás érte a repteret amiről indultak... Azért sokat segít a technológia, meg hogy ilyen távolról is tudunk beszélni, láthatjuk egymást. Mondjuk lesz amikor hetekig nem lesznek elérhetőek, az Amazon közepén... Enni is csak azt fogják amit levadásznak illetve összegyűjtögetnek. Na azt hiszem az lesz még egy nehezebb időszak. A barátaim is nagyon segítőkészek. Egyből tartottunk is egy búfelejtő összejövetelt :) Igazából most teljesen jól is vagyok, élvezem a saját társaságom mikor egyedül vagyok :D Annyi ötletem van, hogy hogyan lehetne hasznosan eltölteni ezt az időszakot, de szinte semmi szabadidőm nincs.
A munkahelyen saját teendőimre sincs időm, annyi munka van. a laborosok mind 2-3 ember helyett dolgoznak. Így legalább repül az idő. Az edzéshez sok kedvem nincs - mint úgy általában :( de csinálom. Most is olyan izomlázam van, hogy alig bírnak tartani a lábaim :)
Elindult a fűtésszezon... de olyan gyorsan le is állt nálam, mert észrevettem, hogy 0bar-on áll a nyomásmérő. Őszintén, én nem értek hozzá, sosem éltem eddig gáz fűtéses lakásban, de azért gyanús volt hogy ennek nem így kellene lennie. Felhívtam aztán aput, ő szakember ebben, és elmagyarázta hogy mi a helyzet, és hogy jobb ha addig nem is használom. Egyből fel is vettem a kapcsolatot az ügynökséggel hogy küldjenek szakembert (sehol nem találtuk apuval a csapot amivel fel lehetne tölteni a rendszert). Ennek már négy napja, de még nem intéztek semmit az ügyemben. Még jó hogy visszajött a jó idő! Jó, van egy olajradiátorom, de jövő héttől (vagy akár már a hétvégén is) vendégeim lesznek, őket azért nem szeretném megfagyasztani.

3
október
Új élmények

Nem hozott semmit a hétfő, és a kedd sem, szerda sem... A párom ismét küzdött egy sort az ügyfélszolgálattal, végül új jegyet kaptam új kártyával, új időponttól, ami végre ide is ért, és működött is. A jegyek árát megígérték hogy visszafizetik, de hát nagyon lassan halad a dolog. Elküldtem az e-mailes ügyfélszolgálatnak, 5 nap múlva jött válasz hogy továbbküldték az ügyemet. Úgyhogy továbbra is csak várok.
Huhh, hát egy rohanás volt az elmúlt időszak. Péntek hajnalban egy üzleti reggeli, aztán rohantam haza elvégezni az utolsó simításokat, majd ki a reptérre a barátnőm elé. Ilyen szerintem az igazi barátság. Nem sokat beszélgettünk online, de ugyanott/ugyanúgy folytattuk, ahol két éve abbamaradt. Még az sem tűnt szürreálisnak, hogy egy tök másik országban :) Jól bebarangoltuk a környéket. Az egyik reggel váratlanul elkapott minket egy nagy hullám, egész nap vizes cipőben mászkáltunk. Másnap a Thorpe Parkba mentünk (vidámpark), ott is beázott a cipőnk :D Na az egy élmény volt! Főleg nekem, aki még egy repülőszimulátortól is képes hányni :D Nagyon izgultam hogy hogy fogom bírni a vadabbnál vadabb hullámvasútakat. Huhh, hát kemény volt! Azt hiszem, ott az embernek nincs lélekjelenléte rosszul lenni vagy bepisilni (hiába kell nagyon). Én úgy éreztem mint aki az életéért küzd :D Azaz pont hogy rettentően tehetetlen voltam, repített a gép jobbra-balra, fel-le, fejjel lefelé, minden féle erők hatottak a testünkre... Volt amelyik 130km/h-al ment :o én mindig a zuhanás részét tudtam a legjobban élvezni. A többiről pedig a fotók árulkodtak, amit mindig készítettek rólunk. Az enyém: összeszorított szemek és ajkak, épp hogy nem halálfélelemmel az arcomon :D Nem mondom hogy élveztem és újra bevállalnám, de büszke vagyok rá hogy megcsináltam :D Ezek után egy sötét teremben lévő hullámvasúthoz mentünk. Kérdeztem a fiúkat, hogy ez milyen, mert ők már voltak itt. Azt mondták, ez egy kis gentle (finom, nyugodt, óvatos) hullámvasút, lézerfényekkel a sötétben. Erre is számítottunk. Befutottak a kis gyerek méretű kocsik, rendesen be sem lehetett csatolni magunkat, csak egy kart hajtottak az ölünkbe, majd hirtelen elkezdett az egész őrülten száguldozni, meredeken kanyarogni. Nem ezt vártuk! Azt sem tudtam hol kapaszkodjak, mert az a kar az ölemben nem sok mindent tart, ha kirepülök egy kanyarban. Persze nem repültünk ki, de komolyan mondom, ezen féltem a legjobban :D Gentle... persze... :D Volt egy, ami simán fentről leejt. Azt mindenképp ki akartam próbálni (ez tetszett a legjobban az őrültebbek közül). Én azt hittem hogy simán bungee jumping-olnék, kiugranék egy repülőből... de hát ilyenkor azért sokszor végiggondolja az ember hogy tényleg kell-e ez neki :) - nem futamodtam meg. Ott csak 3 másodperc volt a zuhanás, székben ülve, volt mibe kapaszkodni (bár nem segít :D) Ekkor jöttem rá, hogy el nem tudom képzelni, milyen érzés lehet tényleg zuhanni. Na majd egyszer talán azt is kipróbálom :) A szellemvonat egy érdekes élmény volt. A hologram nagyon élethű volt. A virtuális valóság képminősége nem volt elég jó hozzá, de azt leszámítva jól meg volt csinálva. Viszont hogy a kis tizenévesz számítógépes játékokon felnőtt fiúk hogy be voltak szarva... nem tudtam elhinni hogy valaki tényleg ennyire pánikol :D Hangosan kiabálva, hogy "jajj, meg fogunk halni!" Egyszerűen hangosan kitört belőlem a hangos röhögés, és még kint sem tudtam abbahagyni :D A vizes pályák nagyon tetszettek. Volt egy ami hatalmasat csobbant. Bár vittem váltóruhát, azért annyira vizes nem akartam már lenni (második napja vizes cipőben). A tapasztaltabbak eleve esőkabátban mentek fel.
Magyarországra indulás előtt kezdtem még szétszórtabb lenni. Nem szoktam, csak ha valamiért nagyon feszült/szorongó vagyok. El is hagytam egy érvényes vonatjegyet, vehettem aztán újat... Majd a vonaton jöttem rá, hogy otthon felejtettem az angol (egyetlen okos)telefonomat. Annyira nem tűnik vészesnek, a magyar a magyar számokkal nálam volt, szerencsére a sűrű időbeosztásom is meg volt papíron. Viszont úgy terveztem, hogy a repülőn elintézek pár fontos teendőt az interneten, illetve később esett csak le, hogy én pénzt sem nagyon szoktam tartani a számlámon, csak kb. 100 fontot, mindig annyit teszek rá (a telefonom segítségével), amennyi kell. A párommal sem tudtam könnyen felvenni a kapcsolatot, mert csak a régi telefonszáma volt meg. A barátnőm kedvesen kölcsönadta a telefonját, hogy arról tudok intézkedni. Próbáltam belépni az e-mail fiókomba. "Új készülékről jelentkezett be, válasszon az alábbi opciókból biztonsági okokból, hogy tudjuk, tényleg ön az: 1) sms a telefonszámodra egy kóddal 2) telefonhívás a telefonszámodra 3) másodlagos e-mail címbe bejelentkezés - ami szintén ennél a szolgáltatónál van, szóval az sem engedne be csak úgy. Esélytelen... nincs telefon, nincs e-mail :) A facebook nem szöszölt ennyit, viszont nagyon szereti megjegyezni (az adott eszközön a belépési adatokat, amit aztán sehogy nem tudtam törölni. Áh, mondom, gépről nem lesz gond, bejelentkezek a böngészőbe - majd a végén ki, úgyis az tudja a jelszavaimat, én nem, és még a banki ügyeket is tudom intézni. Itt már az e-mail is könnyebben beengedett. Ugyanezt megcsináltam az öcsém gépéről is, de valamiért kijelentkezés után mégis emlékezett az összes belépési adatomra :o Ennyit a fene nagy biztonságról. Itthon jelszócserékkel indítottam. Legközelebb inkább viszek telefont :P
Amúgy nagyon jól sikerült a Magyarországi utam, mindent sikerült elintézni, minden flottul ment. A családot is jó volt újra látni, volt alkalmam elmenni a Jóban Rosszban forgatásra (az egyetlen sorozat amit nézek), nagyon nagy élmény volt. Viszont beárnyékolta a kedvem, hogy a párom néhány hét múlva dél-Amerikába megy egy felfedező körútra, 3 hónapra. Ha ezt tudtuk volna korábban, akkor nem most mentem volna haza mikor még ezt a kis időt vele tölthettem volna. Így a végén már nagyon jöhetnékem volt haza, főleg hogy rendesen kommunikálni sem tudtunk. Ő amúgy egy magyar EB-s focimezt kért ajándékba. Eddig is mindig mondtuk neki, hogy ő már félig magyar, úgy látszik kezdi tényleg úgy gondolni :)
Érzelmileg kicsit megvisel amúgy ez engem, hogy ilyen sok időre elmegy, nem veszélytelen helyekre, és még kommunikálni sem sokat fogunk tudni. Nagyon mély a kapcsolatunk, nagy szabadságot is adunk egymásnak (nem nyitott kapcsolat!), sokan nem is értették miért engedtem el. Ez hosszú történet, de én is nagyon igénylem, hogy ne akarjon senki kontrollálni, úgyhogy mikor jött a lehetőség hogy egy régi nagy álma teljesüljön, eszem ágában sem volt visszatartani. Pedig tudtam hogy nekem nehéz lesz. Próbálom elterelni a gondolataimat, hasznosan lekötni magam, de már most sem egyszerű. (Na ilyenkor sem előny hogy egy helyen dolgozunk - illetve dolgoztunk, csak remélem hogy mikor visszajön, a céghez is vissza tud jönni. Nem szeretném ha a kollégák sokszor felhoznák a témát. Ma is feljött mikor nem számítottam rá, pont a búcsú témája, hát nem sok kellett hozzá hogy kipottyanjanak a könnyeim.) Remélem legalább akkor már a fogyásban segíteni fog ez a feszültség :) De egy ideig kicsit biztosan szét leszek csúszva, szét fogom aggódni magam. Úgyhogy egy komoly műtétet is bevállaltam decemberre, hogy még jobban lefoglaljam magam. És szüntelenül imádkozok, hogy olyan legyen a hazajövetelének napja, mint amikor én jöttem vissza Magyarországról. Kemény mondat, de tényleg van benne valami: készülj fel a legrosszabbra, de reméld a legjobbat.